Zsolnay Gyöngyi visszatért!

Zsolnay azonban nem adta fel a felépülésért és a kosárlabdázásért folytatott küzdelmét, és így érkeztünk el 2003. február 1-jéhez. FC Tomega–Monori SE NB I B-s női meccs a Dózsa György úton. A vendégcsapat kezdő ötösében tizenhetes mezszámmal kifut a pályára egy új arc: Zsolnay Gyöngyi. Aki aztán hamar levetkőzte megilletődöttségét, labdákat szerzett, kosarakat dobott, és végül huszonkét játékperce alatt tizenöt ponttal segítette hozzá együttesét a 93–49-es győzelemhez. A lefújást követően boldogan beszélt a visszatérés miértjéről: "A gyermeknevelés mellett rengeteg energiám marad, és imádom a kosárlabdát. A fő ok azonban, amiért ismét pályára léptem, az a férjem. Vujity Tvrtko feleségeként soha nem láthatott kosárlabdázni, és én ezt szerettem volna neki megadni. Nem is tudott róla, így sikerült meglepnem. Könnybe lábadt szemmel nézte végig a meccset. Köszönet érte azoknak, akik ebben segítettek nekem!”
Távolabbi terveiről is szólt a kitűnő kosarashölgy. "Az edzésekre lejárok és többi csapattársamhoz hasonlóan élvezem a kosárlabdázást. Ez egy hobbicsapat, itt mindenki a játék szeretetéért csinálja” – újságolta lelkesen. Arra a felvetésre, hogy korábbi edzője, Király Sándor ezek után azt mondhatja, lám, mégiscsak jó a térde, a következőket mondta. "Ha a térdem rendben lenne, akkor ma is a Pécs és a válogatott színeiben játszanék.” – búcsúzott a volt válogatott játékos.