Mi van, ha (nem) nyerünk?

Öt szextettben gyűrik egymást a csapatok, s a majdani harmadikok közül a négy legjobb is ott lesz a kontinensviadalon. Mi, ugye, a D-jelű hatosban birtokoljuk jó ideje a harmadik pozíciót, s régóta tudjuk, egyedül a B-sekre érdemes figyelni, s szurkolni Izrael ellen, a többi csoportharmadik után legyinthetünk csak. Nos szerda este jól szurkolt, akinek egyáltalán eszébe jutott, hogy Debrecen mellett más pályára is érdemes figyelni: a már réges-rég továbbjutott, százszázalékos Görögország, csak úgy passzióból, 85-61-re elpáholta Izrael. A nagy differenciáért külön köszönet a helléneknek, még nagyon jól jöhet, hogy Izrael mérlegét e téren is lerontotta, ha ne adj’ isten szűken kikapnánk Észtországban.
Tegyük gyorsan egymás mellé a két vetélytárs helyzetét: Izraelnek 13 pontja van, s 647:644 a pontaránya, Magyarország 14 ponttal bír, arányszáma pedig: 754:716. Nem véletlenül írunk pontarányról és nem pontkülönbségről, ugyanis szerzett és a kapott pontokat el kell osztani, holtverseny esetén.
Vagyis:
– ha nyerünk szombaton a Baltikumban, a fejük tetejére állhatnak a szentföldiek, akkor sem érnek utol bennünket;
– ha kicsit kikapunk, mondjuk egy ponttal, nekik harminccal kell verniük otthon Romániát, éppenséggel sikerülhet, de van rá esély, hogy nem, hisz keleti szomszádaink, bár gyakorlatilag mindegy lehetne már nekik, mégis a legjobbjaikat játszatják, például Muresant;
– ha pedig nagyon kikapunk Észtországban, nem érdemeljük meg, hogy továbblépjünk.