Ha maradna a vendégjog

Aki látta már Kaspars Kambalát, az tudja, a lett veszedelem milyen formában várható szombat este. Nevezett fiatalembert úgy tessenek elképzelni, mint egy rettentő izomkolosszust, már bocsánat a kifejezésért, egy emberhegyet. Hallatlan fizikai ereje mellett ugyanakkor kitűnik a fürgeségével is, 205 centije ellenére olyan gyorsan mozog a palánkok környékén, mintha egy irányító kirándulna ott. Kambala, amikor éppen nem lett színekben rémísztgeti a riválisokat (ha még nem mondtam volna, a tetejébe kopasz, akár Kojak felügyelő), a török elitalakulat, az Efes Pilsen profija és pillanatnyilag az Euroliga egyik legnagyobb sztárja. Az iskolai éveit Amerikában eltöltő, s az ottani stílust igencsak elsajátító kosaras az Európa-bajnoki középdöntő-sorozat eddigi hat állomásán csaknem 25 pontot hintett meccsenként és lepattanózásban sem szokta tíznél alább adni.

A bővebb portré magyarázata, hogy Lettország szeme fénye esztendeje 33 pontocskával terhelte meg a magyar gyűrűt, eképpen elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a csúfságban, hogy a lettek 96–87-re verték a magyarokat Tiszaújvárosban. Ott, ahol bizony minőségi centereket volt kénytelen nélkülözni Varga Mátyás együttese – nem játszott sem Gulyás, sem Dávid, sem pedig Czigler – és minthogy azóta új szelek fújnak a válogatott háza táján, bízvást remélhetjük, hogy a Kambala-show nem lesz még egyszer akkora durranás. "Nem játszottam még ellene, de ismerem őt, remek játékos. Azon leszünk, hogy szombaton ne villogjon úgy, ahogy szokott” – fejtegette Dávid Kornél és afelől biztosak lehetünk, Kambala ellenében sem ő, sem a többi magyar center nem fog úgy unatkozni, mint pénteken a varsói repülőtéren, ahol órákat időzött a válogatott. Hosszú és fáradtságos utat megtéve jutott el a kis magyar küldöttség a Balti-tenger partján fekvő célpontra. Budapestről Varsóba, onnan Rigába repült a csapat, hogy aztán a havas Baltikumot átszelve, égig érő fenyőfák mellett zötykölődve elérje a meccshelyszínt.
Ventspils. Mostanában aligha választják be a földkerekség legszebb városai közé. Más kérdés, hogy az itteni sportcsarnokot megirigyelhetné valamennyi magyarországi létesítményigazgató és minthogy a D felségjelű hatos első és második helyezettje csap össze, gyanítjuk, hogy a jó háromezer szék mindegyike gazdára talál szombaton.
Csak remélni lehet, hogy négy negyedet követően hasonló hangulatban távozik a publikum, mint három éve, amikor ugyanitt vizitált a piros-fehér-zöld válogatott. Tudniillik akkor 68–72 állt a táblán a lefújáskor, azaz győzött a vendégcsapat. Azóta tudjuk, így van ez, ha öszszecsap a két gárda. Az előző középdöntőkörben Pakson, a mostaniban Tiszaújvárosban ragaszkodott a sajátos sormintához az ellenfél, vagyis a lettek maximálisan éltek a vendégjoggal.
Szombaton újra a magyarokon a sor.