Női válogatott - megint jön egy ezüstérmes

Hófúvás, zimankó, sötétség – ezt hagyta maga mögött csütörtökön kora reggel a magyar női válogatott Finnországban. No meg egy szép győzelem emlékét, amely még a vesztes házigazdákat is lenyűgözte, nem győzték hangsúlyozni, mennyire jól játszottak Károlyiék szerda este Tamperében. Persze ezzel a saját kudarcuk élét is tompították, biztos jó nekik ezzel takarózni, hogy egy remek ellenféllel szemben maradtak alul, de ez fikarcnyit sem von le csapatunk érdemeiből.
"Jól játszottunk, nem?” – kérdezte Rátgéber László kapitány hamiskás mosollyal a mérkőzés után, azt követően, hogy alaposan kitárgyalta a látottakat a finnek vezetőivel folytatott eszmecsere során. Készséges volt, könnyed és vidám, ami nem mindig jellemző rá, pláne a meccsek közben. Egy-két játékost most is alaposan kiosztott, amíg tartott a szinte kezdettől fogva egyoldalú csata, de összességében nagyon meg volt elégedve az együttessel. Főleg a hölgyek védekezésével, amit annak tulajdonított, hogy a legapróbb részletekig sikerült feltérképezni Finnország nemzeti csapatát, és a kezdéskor kis túlzással már azt is tudták a magyarok, ki mivel issza a kávéját a rivális játékosai közül.
Így hát hamar eldőlt a találkozó, gyakorlatilag már az első 20 percben, mégis a legjobban talán a harmadik negyedben kosárlabdáztak a mieink. Ez volt az a szakasza az összecsapásnak, amikor szinte minden bejött, mezőnyből például ebben a játékrészben több mint 80 százalékkal dobtak a vendégek. A remek emberfogás megadta a stabilitását legjobbjaink játékának, és elöl is nagyon jól mozogtak a lányok, vagyis nem volt gyenge pontja a társaságnak. Hogy mennyire kevés hiányérzet maradt a magyarokban a meccs kapcsán, azt pontosan tükrözi az 5/7-es dobóteljesítménynyel tíz pontig jutó Papp Krisztina mondata, aki e szavak kíséretében lépett ki este a csarnok ajtaján a hóba: "Már csak annyi kellene a teljes boldogsághoz, hogy szembe jöjjön a Télapó!”
Nehéz lenne bárkit is kiemelni válogatottunk soraiból, de ha megválasztották volna a mérkőzés legértékesebb játékosát, valószínűleg Károlyi Andreára voksoltak volna a legtöbben. A gyönyörű technikával dobó magasbedobó ezúttal igazán elemében volt, bár a találkozó elején, amikor egy hegyes finn könyök eltalálta a szemét, és le kellett cserélni, nyilván ő maga sem gondolta, hogy ez a kellemetlen incidens ilyen jó hatással lesz a célzókészülékére. Márpedig nyolcból öt triplát bevágni nemzetközi szinten igencsak figyelemre méltó teljesítmény, és a kétpontos kísérleteinek is több mint felét értékesítette, amik közül az egyiknél csupán egy-két centi hiányzott ahhoz, hogy három pontot érjen. "Jó volt a palánk és a gyűrű” – hangzott a csapatkapitány kosárlabdában csupán képzeletbeli karszalagját is magáénak tudó kosarashölgy felettébb szerény magyarázata. Ehhez csak annyit, a palánk, no meg a gyűrű nyilván még kevésbé volt idegen a finnek számára…
És akkor a végére egy kis matematika. A negyedik forduló, azaz a viszszavágók első köre gyakorlatilag eldöntötte a továbbjutás kérdését a csoportban, mert minimálisra csökkent annak az esélye, hogy a jelenleg öt ponttal álló Finnország, avagy Szlovénia utolérje az első két helyen, tehát továbbjutó pozícióban tanyázó oroszokat, illetőleg magyarokat. A következő játéknapon magyar– orosz, valamint szlovén–finn összecsapásra kerül sor, és a mieink már akkor páholyba kerülnek, ha nyelvrokonaink megteszik azt a szívességet, hogy legyőzik déli szomszédunkat. Ha pedig újfent sikerülne a bravúr, amit az utóbbi években többször is véghezvitt a Rátgéber-csapat, vagyis megvernénk a világbajnoki második Oroszországot, abba is hagyhatnánk a többi eredmény böngészését.
A férfiak szerdán olimpiai ezüstérmes együttest páholtak el. Most a hölgyeken a sor, hogy megmutassák, nálunk egy vb-döntős sem mehet biztosra.