„Ha meg is keresne ez ügyben, amit nem hiszek, akkor sem felelhetnék neki igennel, mert Ákossal rendkívül meggyőző a párosunk – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán. – Ha nyolcadikok lettünk volna a vébén, mondhatnám, ne erőltessük – de hát, nem lettünk nyolcadikok. Gábor is tudja, ilyen esetekben félre kell tenni a barátságot, mert ez kemény munka. Nagyjából tavaly ilyenkor mondtam neki: érzem rajtad a dilemmát, és öt perc alatt meg tudnálak győzni, hogy gyere vissza párosozni, de nem akarlak. Ne törődj velem, én már elértem, amit akartam, te csak járd a saját utad. Azzal fejeztem be, hogy ha egyszer mégis összeülünk, akkor azt meggyőződésből tegyük."
Kammerer céljai között egyértelműen a londoni olimpia szerepel, ahol a hozzá hasonlóan rutinos, „nagy öregnek" számító Vereckeivel még utoljára egy nagyot „dobna". De nem tett le arról sem végleg, hogy visszaüljön abba a négyesbe, amelyben pont Vereckeivel – no meg Storcz Botonddal és Horváth Gáborral – kétszer nyert olimpiát, Sydneyben és Athénban, legalábbis saját bevallása szerint a gondolat ott „motoszkál" a fejében.
