A fiatalítás mellett is a feljutás a cél

– Milyen újra Magyarországon?
– Jó. Mondtam, hogy nincs bennem rossz érzés a márciusban történtek miatt. Nem az eredményekkel volt baj a Volánnál, hiszen jobb eredményeket értünk el, mint a megelőző idényben. A srácok egyértelműen fejlődtek, a csapat jobb lett, csak az eltiltások megölték a szezonunkat. Idősebb Ocskay Gáborral egyetértettünk abban, hogy nem értünk egyet, és befejeztük. Nincs ellenségeskedés közöttünk, szakmai kapcsolat van és lesz. Nem a hokiról szólt a nézeteltérésünk.

– Akkor miről?
– Az maradjon a mi titkunk. Leültünk és kulturáltan megbeszéltük a dolgokat. Ő elmondta az ő álláspontját, én az enyémet, aztán kezet fogtunk és ennyi. Ami ott elhangzott, az maradjon ott.

– Mit csinált azóta, hogy eljött Fehérvárról?
– Igazából nem volt jó nyaram, mert édesanyám csípőműtéten esett át, aztán meg szívrohamon, szóval szerencse a szerencsétlenségben, hogy otthon lehettem. Nyolcvannyolc éves, nélkülem ezt nem tudta volna végigcsinálni. Ha nem váltottak volna le, nem igazán tudom, mit tettem volna, hiszen mégiscsak a család az első. Szóval erről szólt a nyaram, de amúgy sem siettem volna a munkába állással, ugyanis rám fért, hogy kipihenjem magam. Például mert felfoghatatlan tragédia volt Ifjabb Ocskay Gábor halála, ezért amikor szombaton elutazom Fehérvárra, az lesz az első dolgom, hogy ismét részvétemet nyilvánítsam. Amikor márciusban megkaptam az üzenetet, hogy Gábor meghalt, azt hittem, az idősebbről van szó, mivel ez lenne az élet rendje. De nem... És mindez az A-csoportos világbajnokság előtt, amelyről tudom, hogy Kiscsicsó mennyire ott akart lenni... De vannak gyásszal telő napok, és vannak olyanok, amelyeken az ember rádöbben, hogy tovább kell lépni.

– Korábban említette már, hogy a nyár elején kereste meg először a Magyar Jégkorongszövetség. Hogyan zajlottak a tárgyalások?
– Nem nevezném tárgyalásnak – beszélgettünk. A döntő az volt, hogy nagyon tetszik a szövetség elképzelése arról, merre szeretné vinni a magyar jégkorongot. Továbbá nagyon élveztem a munkát a magyar játékosokkal, így amikor a szövetség felajánlotta a posztot, boldogan és büszkén elfogadtam.

– Állandó vita itthon, hogy a mostani generációnak pár jó éve van már csak, fiatalítani kellene a válogatotton, de ha nekilátunk, esélyünk sem lesz a feljutásra. Erről mit gondol?
– Azt, hogy ezekre a kérdésekre egyszerre kell válaszolnunk. Kijelenthetem, nem az a keret utazik majd a divízió 1-es világbajnokságra, amelyik az A-csoportoson részt vett. Ebből a generációból ki kell hozni, ami még benne van, de fiatalítani is muszáj egyszerre.

– Az eddigi csapatkapitány, Kangyal Balázs például visszavonult a válogatottól.
– Például, de amúgy is kell a vérfrissítés.

– Megvan már azon játékosok névsora, akikből kijelöli majd a keretet?
– Nincs.

– Az Alba Volánban ön által edzetteken kívül ismeri a magyar játékosokat?
– Kezdem, és a szövetségi kapitányságnak előnye a klubedzőséggel szemben, hogy nagyobb az ember rálátása a dolgokra. Egy olyan bajnokság, mint az EBEL, csőlátóvá teszi az embert, most azonban lehetőségem lesz jobban körbenézni.

– Volt már klubedző és szövetségi kapitány is. Melyik illik jobban Önhöz?
– Mindegy. Harminc éve vagyok profi hokiedző, ami azt jelenti, hogy valamit csak jól csinálok.

– A szövetség elképzelése, hogy legyen a stábjában olyan tréner, aki Mol Liga-csapatot edz. Ehhez mit szól?
– Ezt még át kell beszélnünk. Függ a költségkerettől is, hogy hányan lehetünk, nekem nincs feltételem. Azt sem tudom, Énekes Lajos lesz-e az egyik segédem, de vele természetesen beszéltem már a kinevezésem óta, és örült. Kiváló jelöltek vannak, ám a segédekről vagy a játékoskiválasztásról nem akarok, de nem is tudok egyedül dönteni.

– Viszont az segíthet, hogy 2007-ben, amikor Szlovénia feljutott az A-csoportba, ön volt a szövetségi kapitányuk, tehát ismeri őket.
– Ez így igaz, de én nemcsak rájuk figyelek, hanem a többi együttesre is, hiszen minden győzelemért három pont jár.

– Elődje, Pat Cortina örült, hogy ön lett az utóda. Beszélt vele a kinevezése óta?
– Nem, de hétfő este, amikor Budapestre érkezik, fogok. Mindenesetre nem semmi csapatot hagyott rám, igyekszem méltó lenni a művéhez.

SZŰCS ANDRÁS