A Carolina jutott keletről a nagydöntőbe

A mérkőzés enyhén szólva is pocsék előjelekkel indult a Sabres számára, miután Jay McKee lábán elfertőződött egy vágás, így a megbízható védő nem léphetett jégre a keleti finálé utolsó felvonásán. McKee mellett másik három remek védő Teppo Numminen, Henrik Tallinder és Dmitrij Kalinyin is sérültlistán van már egy ideje, így a Szablyásoknak mérsékelten tapasztalt helyettesekkel (például az idén nagyrészt a farmcsapatot boldogító Jeff Jillsonnal, vagy az összesen 15 percnyi NHL-rutinnal bíró Nathen Paetsch-csel) kellett kiállniuk.

Ennek ellenére nem kezdett rosszul a Sabres, és bár az első harmadban hátrányba került, a másodikban fordítani is tudott. Az utolsó húsz perc elején azonban kiegyenlített a Hurricanes, majd a csapat és a találkozó legjobbja, Rod Brind’Amour a vezetést is megszerezte: egy kipattanó lövés becsúszott Rory Fitzpatrick, a Buffalo védője alá, aki annyira el volt foglalva Justin Williams csépelésével, hogy nem vette észre, hol a korong. A 17 éve megbízhatóan teljesítő, tizenegy playoffot (közte két nagydöntőt) megjárt, de egyelőre a bajnoki gyűrűről csak álmodozó Brind’Amour pedig odarontott, és a hálóba vágta a pakkot. A találkozó vége előtt egy perccel aztán ugyanő adott egy gólpasszt is Williamsnek, és ezzel meg is pecsételődött a Sabres sorsa.

„Fáj, természetesen fáj, hogy kiestünk” – szomorkodott Chris Drury, a Szablyások egyik csapatkapitánya is. Daniel Briere pedig a csapatot sújtó sérüléshullám miatt kesergett. „Soha nem láttam még ilyet, hogy ennyi védő kiessen egy csapatból, de nem ezért kaptunk ki. Akik pótolták a hiányzókat, remek munkát végeztek, de fejben azért sokat kivesznek az emberből a körülmények.” Lindy Ruff, a Sabres edzője azonban így is dicsérte az övéit. „Mindannyian büszkék lehetnek magukra és arra, ahogyan játszottak a rengeteg nehézség közepette. Ez egy remek kis csapat, mindent beleadtak.”

Remek kis csapat a másik oldalon a Carolina is, amely a tegnapi találkozón elsősorban a rutinos öreg rókáknak: Brind’Amournak, a szintén egy gólig és egy gólpasszig jutó Doug Weightnek és az első találatot szerző Cory Stillmannek köszönhette a sikert. „Brindy volt az együttes motorja. Nem tudom máshogy jellemezni. Pedig nem szívesen emelek ki egy-egy játékost, mert mi igazi csapatként tekintünk magunkra, és ma is sokan nyújtottak kiváló teljesítményt” – méltatta kulcsemberét Peter Laviolette, a Canes mestere is. Justin Williams pedig az ellenfelet dicsérte. „Nagyon jól harcoltak, főleg a védelmük. De igyekeztünk beszorítani őket, belőni a korongot a harmadukba, és kihasználni, hogy a legjobb védőiknek rengeteg időt kell a jégen tölteniük. Egy idő után el is fáradtak, mi pedig ezt használtuk ki.”