Csodák csak néha vannak és még annál is ritkábban ismétlődnek. Egyszer sikerült megszorítanunk a tanítómestereket, most viszont ők adtak leckét a hokiból. És volt mit látni, volt miből tanulni! A magyar válogatott egy harmadon keresztül tartotta a lépést.
A kanadai Andy Delmore egyszerűbbnek látta, ha átugorja Borbás Gergelyt. Pedig a magyar fiút azért megkerülni egyszerűbb lett volna… (fotó: Reuters)
A kanadai Andy Delmore egyszerűbbnek látta, ha átugorja Borbás Gergelyt. Pedig a magyar fiút azért megkerülni egyszerűbb lett volna… (fotó: Reuters)
Mintha Hollywoodban lennénk! Az elsötétített csarnokban egy-egy fénycsóva követi az egyesével jégre lépő sztárokat, előbb a kanadai jégkorongozókat, a sportág tanítómestereit, majd a piros mezes hazaiakat, akiket azért mégiscsak nagyobb ováció fogad. Még szép!
A szurkolók nagyon szeretik őket, de hát miért is ne tennék: lelkes, mindig maximálisat nyújtó, a szívét-lelkét kitevő társaságról van szó. Így volt ez tavaly februárban is, amikor Székesfehérvárott csak 5-4-re tudtak nyerni a tengerentúliak. De szép is lenne most is valami hasonló eredmény!
A Cortina-csapat is hasonlóan vélekedik, és ennek bizonyítékaként a 2. percben Vas Márton bombája tornáztatja meg Chabot-t. A juharleveselek válasza sem késik sokáig: Banham teszteli Szuper reflexeit, de szerencsére nincs azzal semmi baj. A kanadaiak gyorsak, a kanadaiak jók, de a mieink bírják az iramot, sőt a támadásokat sem hanyagolják: előbb Ocskay elemi erejű lökete, majd Majoross bombája foglalkoztatja a kanadai portást, aki mindkétszer hárít. Nincs osztálynyi különbség a két csapat között!
Kár, hogy az emberelőnyökkel igazán nem tudnak mit kezdeni Ocskayék, pedig gyors egymásutánban kétszer is kiállít egy kanadait a szlovák játékvezető. Pedig megvannak a lehetőségek, de hát az eredmény ettől még nem változik. Bezzeg a kanadaiak!
Miközben Svasznek a büntetőpadon ücsörög, a 17. percben Adams enged el egy lövést a harmadvonalról, a korong a semmit sem látó Szuperrről kipattan, Green pedig annak rendje és módja szerint bepofozza a hálóba. A harmad vége előtt nem sokkal még Gröschl kerül ziccerbe, ám a háló helyett a hátsó palánkon landol a pakk. Egy harmad elment, s csak 1-0-ra vezetnek a kanadaiak. Ennél rosszabb soha ne legyen!
Persze a vendégek nem így gondolkoznak, bizonyára nem szeretnének még egyszer úgy meglepődni, mint tavaly ilyenkor. Nagyobb sebességre kapcsolnak, s bizony a második játékrész első fele egyértelműen az övék. Jobbak.
Miközben Chabot munka nélkül van, Szuper kapuja állandó veszélyben forog. A nagyobb nyomás több védelmi hibát is eredményez, s bár a "Mindenki szurkoljon!" felszólítás egy kicsit felpörgeti a mieinket, de érezhető, hogy csak ideig-óráig lehet kibekkelni az újabb kanadai gólt. Pontosabban a 24. percig.
Akkor viszont szinte megismétlődik az első vendégtalálat előtti jelenet, azzal a különbséggel, hogy most Joseph lövése jön ki Szuperrről és Gardner ismétel. Továbbra is ingatag lábakon áll a védelem, Greent felejtik teljesen egyedül a magyar kapu előtt, Szuper azonban káprázatosan véd. Egy perc múltán viszont már ő sem tud segíteni: Pollock a kékvonalról borzasztó erővel lövi ki a jobb alsó sarkot. És ezzel még nincs vége a feketelevesnek, ugyanis a 38. percben egy buli után a magyar kapuson felperdülő korongot Green üti derékmagasságból a hálóba. Itt nem lesz csoda!
Csúcsforgalom a magyar kapunál – sajnos hétszer a hôsies védekezés sem segített (Fotó: Mirkó István)
Erős, jó csapat az a kanadai, még akkor is, ha "csak" az Európában, leginkább Németországban profiskodókból állította öszsze Marc Habscheid. Nem véletlen, hogy szerda este Krefeldben egészen simán, 4-1-re verték a Pannon GSM-torna első mecscsén a szlovákokat nagyon megszorongató németeket. És hát arról se feledkezzünk meg, hogy bár most Európában játszanak Greenék, de a keret nagyobbik fele már az NHL-ben is lehetőséget kapott.
Persze egy magyar gólnak azért mindenki örülne, de újabb találatra egyelőre csak a vendégeknek van esélyük: a harmadik játékrész első felében Metropolit szólója, majd Green közeli lövése után is Szuper kesztyűjében hal el a korong. A 47. percben viszont meg sem áll a hálóig: Erik Schneider hámozza át magát két védőn, majd azzal a lendülettel kilövi a rövid sarkot. Öt. És hat!
Ugyanis alig több mint egy perc múlva egy pikk-pakkra kijátszott támadás végén Metropolit gólja már az addig higgadtnak tűnő Szuper idegeit is felkorbácsolja, mérgében a jeget üti és a védőkkel veszekszik, nem minden ok nélkül. Néhány távoli magyar lövés - köztük talán Palkovicsé a legígéretesebb - borzolja a kedélyeket, majd Szuperről ismét kipattan egy korong, Herperger meg beemeli a jobb felsőbe. Fárad a magyar kapus, semmi kétség.
Ez már kezd egy kicsit sok lenni. Valamit javítana a képen, ha a mieink ütnének egy gólt, s Ladányi majdnem meg is teszi, de közvetlen közelről fölé emel. Aztán már sok minden nem történik, a vendégek elégedettek, ők megtették a magukét, amit a haza kívánt (nehogy már újra megmosolyogják őket Kanadában, mint egy évvel ezelőtt!), a Cortina-csapat, pedig szép lassan beletörődik a ténybe: csodák csak néha vannak és még annál is ritkábban ismétlődnek. Egyszer sikerült megszorítanunk a tanítómestereket, most viszont ők adtak leckét a hokiból. És volt mit látni, volt miből tanulni! ---- "Nagy kár, hogy a szenzációs első harmadban nem szereztünk vezetést, mert ha ez sikerül, bepörgött volna mindenki, játékos, közönség, és én azt mondom, sokkal szorosabb lehetett volna" - magyarázta az utolsó harmad előtt idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán szakosztály-igazgatója.
"Így kell kihasználni az emberelőnyös helyzeteket. Bravúros. Sajnálatos, hogy mi vagyunk a szenvedő alanyai" - csóválta fejét a második harmad után Ancsin János, válogatottunk edzője, utalva Kanada "kegyetlenségére".
"Tavaly nem tudtuk, mi vár ránk Magyarországon, kicsit könnyedén vettük, de a tavalyi két mérkőzés rádöbbentett minket arra, hogy a magyar válogatottat komolyan kell venni. Így idén már videóról is elemeztük a játékukat, felkészültünk a mérkőzésre, és a jégen is mindent beleadtunk" - így Mike Maneluk, a kanadaiak csatára, aki már tavaly is tiszteletét tette Magyarországon.
"Tükörbe kell néznünk: húsz percig bírtuk csak az iramot. A hét, köztük több elkerülhető, buta hibák miatt kapott gól sok, bevallom idegesít is. Most tudom igazán csak értékelni, hogy kint, közöttük játszhattam…" - mondta őszintén Szuper Levente, aki annak azért örült, hogy a büntetőpárbajt vezérletével sikerült válogatottunknak megnyernie.
"A remekül sikerült első harmad után a folytatásban hülye gólokkal demoralizáltuk magunkat, és kipukkadtunk. Ennél többet tudunk, remélem, be tudjuk majd bizonyítani ezen a tornán" - magyarázta Gröschl Tamás, válogatottunk csatára.
"Bár csak ennyi lenne a különbség minden magyar és kanadai csapat között. Az eredménytől függetlenül azt mondom, helytálltak a fiúk" - jelentette ki határozottan Dobos Tamás, Pat Cortina egyik segítője. ---- Metermérleg
Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Megérdemeltük volna, hogy lőjjünk gólt, és megszerezzük a vezetést az első harmadban, de nem sikerült. Tudtuk, hogy kaphatunk öt-hat-hét gólt, ez benne volt a pakliban.
Marc Habscheid, a kanadai válogatott szövetségi kapitánya: - Elégedett vagyok. Az első harmadban ugyan a magyarok megleptek bennünket, kifejezetten jól kezdtek, azt gondolom, remek első húsz percet produkált a két csapat.
Fény és árnyék +++ Bár hét gólt kapott Szuper Levente, mégsem zuhant össze, sőt a meccs utáni öt büntetőlövés mindegyikét megfogta. A büntetőlövések sorozatát egyébként a mieink nyerték 2-0-ra. --- Hiába voltak hatezren az Arénában, a hangulat meg sem közelítette a tavaly Székesfehérvárott lejátszott 5-4-es kanadai sikerrel zárult mérkőzését. Igaz, az eredmény sem!