Szerény sztár Szverdlovszkból

- Elégedett?
- Persze hogy nem! Mindnyájan nagyon csalódottak vagyunk, azért jöttünk, hogy megnyerjük a Kontinentális Kupát. Az sem gyógyír számomra, hogy engem választottak a torna legjobb játékosának - szomorkodott Dacjuk varázsló.
- Nem volt furcsa az NHL-es mércével mérve székesfehérvári minicsarnokban jégre lépni?
- Csak néhány pillanatig. Pályafutásom elején én is ehhez hasonló csarnokokban hokiztam. Nem volt vele baj, hangulatos, a közönség is remek volt.
- A szurkolók viszont a Dinamo-Volán meccsen viszonylag hamar elhalkultak. Nem volt túl könnyű a győzelem a magyar csapat ellen?
- Mondjuk úgy, hogy nem volt túl nehéz. Nem rossz csapat a Volán, csak ezen a szinten még tapasztalatlan. Meg fizikálisan, gyorsaságban is felülmúltuk a magyar együttest. Viszont megpróbálták ellenünk kiadni a maximumot, és ez mindenképpen dicséretes.
- Azért sokat változik a világ. Egy magyar újságíró és egy orosz hokis angolul beszélget, no meg ahogy látom, Manchester United-es törölközőt használ.

- Szeretem az angol focit. A Manchester, a Chelsea és az Arsenal meccseit, ha csak tehetem, mindig megnézem a tévében.
- Jól érzi magát az Egyesült Államokban?
- Igen. Amikor Detroitba érkeztem, persze iszonyúan nehéz periódust éltem át, a világ legjobb jégkorongozói vettek körül, bizonyítanom kellett, nyelvet tanulnom. De úgy érzem, gyorsan megszeretett a közönség. Fantasztikus érzés a detroiti Joe Louis Arena húszezres közönsége előtt játszani. Legfantasztikusabb pedig az volt, amikor a Stanley-kupával körbekorcsolyázhattunk az őrjöngő szurkolók előtt, de az All Star-mérkőzést sem felejtem el egyhamar. Persze akadtak roszszabb időszakaim is, például amikor egy sérülés után térdben egyáltalán nem mozgott a lábam, csak recsegett-ropogott, kissé bepánikoltam, de néhány artroszkópiás műtét után szinte a régi lett. Összességében jól érzem magam a tengerentúlon.
- Az ottani bérvita után természetes volt, hogy a Dinamóban folytatja?
- Igen, nagyon jólesik ismét a hazámban élni, közel a rokonaimhoz, barátaimhoz. Az NHL csodás, de pszichikailag igen kemény világ, nem is bírnám ki a feleségem és huszonhat hónapos kislányom, Jelizaveta nélkül. Most, hogy Moszkvában élek, ők is visszaköltöztek, együtt utazunk mindenhová, múlt héten is Detroitban voltunk meghosszabbítani a munkavállalási vízumomat.

- Ön nyert már Stanley-kupát a Detroit Red Wingsszel, Salt Lake Cityben olimpiai bronzérmes lett az orosz válogatottal. Hányadik helyre rangsorolja magát az orosz játékosok között?
- Ôszintén megvallom, ezen még nem gondolkodtam. Szerencsére rengeteg jó orosz hokis van. A jelenleg aktívak közül jó, ha az első százban benne vagyok, az orosz hoki történetében pedig megtiszteltetés lenne, ha a legjobb ezer között tartanának számon.
- Nem túlzott szerénység ez? Csoda, amit a hét végén művelt…
- Igen, jól ment a játék, de mit sem érnek a csodás cselek, ha a végén más emeli fel a kupát. ---- A Kontinentális Kupa négyes döntője a szlovák HKM Zvolen sikerével zárult, az Alba Volán-FeVita együttese pedig bravúros játékkal a bronzérmet szerezte meg. A történtek ismeretében talán nem érdektelen átböngészni a legérdekesebb statisztikai adatokat tartalmazó táblázatot, amely bizony sok kérdésre is választ ad. Mert kiderül: a végeredmény egyáltalán nem a véletlennek köszönhető… ----