A minőséget a Volán hozta

A péntek esti dunaújvárosi összecsapás, a Magyar Kupa-döntő előtt mindkét fél, a címvédő DAC-Invitel, és a bajnok Alba Volán-FeVita szakvezetője is egyetértett abban, hogy kevés gólos, szoros mérkőzésre van kilátás. Mindezt természetesen az elmúlt hetekben mutatott produkció mondatta a szakemberekkel: az Interligában a fehérváriak és az újvárosiak is jellemző módon a biztos védekezésből kiindulva vezettek támadásokat és ez a taktika többnyire remekül be is vált. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy két, egymást kifejezetten jól ismerő alakulatról van szó, akkor teljesen megalapozottnak tünt a fentebb részletezett esélylatolgatás.
Aztán megkezdődött a meccs, s a jégen egészen más történt.
Mert arra bizony vélhetően senki sem számított, hogy az újvárosiak kapuját védő Szuper Levente tőle szokatlanul gyenge napot fog ki, hogy az Acélbikák támadásaiból hiányzik majd az átütőerő, miközben a fehérváriak produkciója nem is emlékeztet az elmúlt időszak gyengébb teljesítményére. Ráadásul Szuperrel ellentétben Budai egészen káprázatos formában védett.
Két játékost - Palkovics Krisztiánt (Alba) és Ladányi Balázst (DAC) - külön is figyeltünk, s a kettejük, valamint a két együttes összteljesítményének összehasonlítása érdekes és a felek számára bizonyára tanulságos képpel szolgál. Esetünkben például elsősorban azzal, hogy a több nem feltétlenül jobb is, azaz a mennyiségnél sokszor előrevalóbb a minőség, a hatékonyság.
Az alábbi adatok egyértelműen megmutatják, hogy három évnyi dunaújvárosi egyeduralom után miként hódította vissza a Magyar Kupát a péntek este óta magát már ötszörös győztesnek valló Alba Volán-FeVita együttese.