Dusan Kapusta fiatalokat oktat

- Mi történt Eperjesben?
- Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan reméltem - válaszolta a szlovák szakember. - Anyagi nézeteltéréseink is voltak, de ami még aggasztóbb volt, hogy a csapat körül is akadtak gondok, úgyhogy nem tudtam volna megvalósítani szakmai elképzeléseimet, ezért inkább megköszöntem a lehetőséget. Tavasszal azt nyilatkoztam, hogy visszatérek még Magyarországra: de, ugye, nem gondolta, hogy ilyen gyorsan teszem? Meglepetés volt?
- Bevallom, igen. Érdekes, hogy exdunaújvárosiként éppen a nagy rivális Volánnál kötött ki.

- Ocskay Gábor szakosztályigazgató keresett meg. Ellenfélként, a rivális együttes vezetőjeként is tiszteltem, most még inkább rá kellett jönnöm, hogy nagyon korrekt ember. Két órát beszélgettünk, és lényegében már meg is állapodtunk, én lettem a Volán utánpótlás-igazgatója. Mindenki kedvesen fogadott, senki soha nem érzékeltette, hogy az ellenlábastól érkeztem. Azt hiszem, letettem már annyit az asztalra a magyar jégkorongban, hogy a munkámat értékeljék, valamint Dusan Kapustát, az embert, és ne azt nézzék, hogy hol dolgoztam korábban. Sőt, összefutottam a dunaújvárosiakkal, s ők is örültek, hogy ismét Magyarországon dolgozom.
- Mi a feladata utánpótlás-igazgatóként, miből áll egy átlagos napja?
- Reggel kilenctől estig dolgozom, kilenctől délig vagy egyig a jégen vagyok, meg van hogy délután öttől este kilencig is. Időközben még vár rám a sok papírmunka, korosztályra szabottan az edzéstervek kidolgozása, adminisztrálás. A Volánnál a kölyök-, serdülő- és ificsapattal dolgozom, de sűrűn előfordul, hogy a minibe is besegítek. Nagy kihívás ez számomra, létre kell hozni a magyar jégkorongban egy új generációt, mely remélhetőleg a mostani felnőttválogatottnál is eredményesebb lesz.
- Nem furcsa most az utánpótlással dolgozni? Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem hiányzik a rivaldafény, nem érzi karrierjében visszalépésnek, hogy most nem felnőttcsapatnál dolgozik?
- Egyáltalán nem érzem megalázónak, dolgoztam ifikkel Szlovákiában is, és most is élvezem. Előre kell tekinteni, a semmire sem jó negatív gondolatokat meg ki kell hajítani az ablakon. Persze nem állítom, időnként eszembe jutnak a szlovákok és kanadaiak elleni mérkőzések, ezek csodás emlékek. Mostani munkám teljesen más, de szeretek a gyerekekkel dolgozni. Nincs nagy baj velem, mert szerencsére nem a rivaldafényt, hanem a jégkorongot imádom, teendő pedig akad bőven az utánpótlásnál is.
- Ön egyben a juniorválogatott szövetségi kapitánya is. Mit érhet el ez a generáció?
- Nem lesz könnyű, de szerintem van rá esély, hogy a decemberi spanyolországi junior-vébén feljussunk a B-csoportba. Csakis ez lehet a célunk. Sok a tehetséges játékos, Erdei Pétert, Mekler Róbertet, Azari Zsoltot, Szajbert Patrikot és Markó Istvánt emelném ki, kapusposzton pedig különösen erősek vagyunk, hiszen Hetényi Zoltán, Agárdy Ákos és Gyömbér Tamás is hatalmas tehetség. A legnagyobb probléma, akárcsak a felnőtteknél, itt is a mennyiség: a nyolcvanötös generációból csak tíz-tizenkét nemzetközi szintű játékos van, a nyolcvanhatos, nyolcvanhetes születésűek már többen lesznek, úgyhogy jövőre sokkal jobb juniorválogatottunk lehet. Ezen dolgozom majd teljes erőmből, hogy a magyar hoki mennyiségi korlátait is leküzdjük.
- A legutóbbi beszélgetés alkalmával azt ígérte, hamarosan visszatér Magyarországra. Most is van egy ígéret a tarsolyában?
- Hogyne. Szerződésem két évig köt a Volánhoz, célom, hogy utána ismét felnőttcsa-patnál dolgozzak Magyarországon, és majd egyszer ismét én irányítsam a felnőttválogatottat!