Jégpálya helyett kardiológia

Ifjabb Ocskay Gáborral, az ország egyik legjobb hokisával eredetileg azért beszélgettünk volna, hogy a Borsodi Liga vasárnap rajtoló új évadjáról, az Alba Volán esélyeiről, céljairól, a csapat összecsiszoltságáról essen szó, megvitassuk, milyen nagy feladatok várnak a Volánra, a magyar válogatottra. Ám kiderült, a játékos - aki még néhány hete a székesfehérvári Eurotour-tornán a legjobb csatárnak járó díjat is átvehette - nem lesz ott a vasárnapi rajtnál.
Sőt lehet, hogy soha többé nem léphet jégre.

- Nagyon magam alatt vagyok - mondta könnyeivel küszködve Ocskay Gábor. - Még igazából senkivel nem beszéltem a szűk családot kivéve, annyira friss a dolog. Szerdán a bajnoki rajt előtti orvosi rutinellenőrzés során valamiféle rendellenességet tapasztaltak nálam az EKG-vizsgálat során. Utána rögtön elküldtek ultrahangra, és megállapították, hogy elváltozás látható a szívemen, azt hiszem, talán a bal kamrán, nem is tudom pontosan. Tudtam régóta, hogy szívnagyobbodásom van, úgynevezett sportszívem, de ez az élsportban a fokozott és állandó terhelés miatt szinte természetes. Nekem azonban még a sportolók között is extrém nagy a szívem, most azonban a fehérvári kardiológus azt mondta, ez már veszélyes méreteket öltött. Másnap reggel felrohantam Pestre a Sportkórházba, újabb terheléses EKG és ultrahang után, újabb kardiológusi szakvélemény: valószínűleg abba kell hagynom az élsportot…
- Nem tapasztalt addig semmilyen panaszt, fáradékonyságot, rosszullétet?
- Semmit az ég világon! Keddig még normálisan edzettem, mint eddig mindig. Olyan ez a hír, mint derült égből a villámcsapás. Még nem is tudtam igazából feldolgozni…
- Ez a végleges orvosi diagnózis?
- Keddre még vissza kell mennem a specialistához, rám szerelnek egy berendezést, amely huszonnégy órán át méri a vérnyomásom, figyeli a szívműködésem. Még biztos, hogy megnézetem magam jó néhány orvossal, több szem többet lát alapon, talán másik specialista valami mást mond, bár sajnos az eddigi vélemények nagyon egybehangzóak és határozottak voltak.
- Teljesen megértem, hogy sokkolta a hír, hogy netán szögre kell akasztania a korcsolyáját, de közelítsük meg másfelől! Úgy is fel lehet fogni, hogy micsoda mázlija van, hogy időben észrevették, gondoljunk csak a közelmúlt tragédiáira labdarúgásban. Most próbálom vigasztalni, de gondolom, nem sokat ér…
- Eléggé padlón vagyok, a családom is mindent megtesz értem, nagyon fontos, hogy ennyire mellettem állnak. Nemcsak ők, hanem a barátaim is aggódnak.
- Gondolom, az edzéseket is abbahagyta, és a vasárnapi meccsen sem lesz ott, most első az egészség.
- Az előbb lementem a jégpályára, de nem volt lelki erőm a srácokkal találkozni, inkább elsomfordáltam. Most még nem tudnék velük beszélgetni. És egyébként tényleg lehet, hogy szerencsém van. Az orvosok azt mondták, ez egy túlterhelt szív, lehet, hogy bírja még így időtlen időkig, de lehet, hogy egy gyulladásnál komolyabbá válhat a probléma, s akár a legrosszabb is bekövetkezhet…
- Mihez kezd?
- Nem adom azért még fel teljesen. Most még nagyon friss minden, lehet, hogy pár nap múlva okosabbak leszünk. ---- A ---- &