Merre tovább magyar edző?

A magyar edzői szakma megint fel van háborodva.

Idehoztak egy németet, akitől az MLSZ vezetői várják a csodát.

Azt várják tőle, hogy irányt mutasson nekünk.

Irányt mutasson nekünk egy beosztott (Lásd Sipos Jenő nyilatkozata), miközben az irányt, a munkáltató STRATÉGIAI programjának kéne mutatnia.

Szerepzavar a köbön.

Ez a futballkísérlet már megbukott nálunk, amikor a magyarországi futballválság megoldását abban látták vezetőink, hogy mindig elindulunk az éppen aktuális európai futballvilágbajnokok után.

Nézzük mit mond erről az időszakról Kovács Ferenc mesteredző?

„Átvettük más országok stílusát. Mindent kondicionáltunk. Mi itt követtük el a hibát, hogy olyan stílust erőltettünk magunkra, ami idegen tőlünk. Olyat akartunk alkalmazni, ami soha nem volt a stílusunk. Különböző időszakokban akartuk a hollandot, akartuk a németet, akartuk az angol stílust. Csak azt nem, amit mi évtizedeken keresztül tudtunk és genetikailag bennünk volt és van. Ez egy végzetes hiba volt!!!”

„Mindent átvettünk, ami nem illett ránk, ugyanakkor magas szinten játszotta az ellenfél.”

A dolog Anglia VB győzelmével kezdődött a 1960-as évek végén, majd jött a német vonal, melynek végterméke lett 1974-78 között a "csodálatos" követelményrendszer. Egy rövid tanácstalanság után megérkezett a holland vonal álhollandosított (Both József), majd eredeti verziója (Jámbor László) az UEFA rendszerű edzőképzés képében, miközben az eredeti angol és német gondolatiságra épülő testnevelő képzésünk (TF) változatlan lendülettel ontotta a minden labdarúgó problémát kondicionálni akaró edzőknek álcázott testnevelőket.

Értsd: óriási káoszt okoztak oktatási intézményeink azzal, hogy NEM EGYSÉGES IPARÁGI TUDÁST adtak a képzésért felelős edzők kezébe.

Spanyolország VB győzelmével volt egy pillanat, amikor elakartunk indulni a latin kultúra irányába, de ebből a vonalból, kapcsolatból mi semmit sem profitáltunk.

Most ismételten a németek után szaladunk, miközben hagyományaink nem ezt az utat indukálnák.

A német foci a szervezettsége miatt kiemelkedő és nem a futballt leíró és modellező játékelméletük miatt, ami alapjaiban határozza meg az átlag edzői gondolkodásmódot.

Egy adott kultúra edzőinek gondolkodásmódját, az átlag csapatok teljesítménye, játékképe reprezentálja.

Lásd az angol bajnokság championship meccseit, a német bajnokság kieső zónás csapatainak meccseit.

Hiába van Angliának futballra törekvő Arsenalja, ha az átlag csapatok edzői még mindig a Rúgd és fussban, ill. a felívelésekben gondolkodnak.

Hiába van a németeknek VB győztes csapatuk, ha pl. a Hertha féle csapatok reprezentálják a klasszikus német futballt. Játék nulla, technika alig, azonban gyors és robortfutball miden szinten, ahol minden előre látható és kódolható.

A spanyoloknál, hollandoknál, braziloknál minden csapat az élcsapatok stílusát reprezentálja. Az adott kultúra stílusában játszik a kiesés szélén lévő, az NB 2-ben lévő, de még a megyei csapat is.

Vi. amíg az előző kultúráknál szakadás van az átlag edzőkés az éledzők játékértelmezésében (angol, német), addig az utóbbiban nincs (holland, brazil, spanyol).

Ezért, ha már átveszünk valamit, akkor ezzel tisztában kéne lennünk.

Értsd: olyantól várjuk a csodát (német futball), amitől nem fogjuk megkapni és olyannal nem éltünk (spanyol futball), amivel élnünk kellett volna.

Arról az egyszerű dologról nem is beszélve, hogy a Bayern válogatott játékosait az utóbbi években holland (van Gaal) és spanyol edző (Guardiola) készítette fel döntően és nem német.

A magyar edzői társadalom egy paranoiás állapotban van.

Fő felelős a magyar futballkultúra kihalásáért, miközben a magyar futballkultúra helyreállítását is csak ő tudja megoldani úgy, hogy közben meg kell küzdenie hitelvesztésével is.

Lásd az MLSZ szakmai döntéseibe egyáltalán nem szól bele a szakma, ki se kérik véleményét. Pl. szövetségi kapitány választása, szakmai igazgató kinevezése, MLSZ elnökségének összetétele szakember nélküli. (megj: ezen most változtatás történt, mert Nyilasi bekerült az elnökségbe.)

Ma odajutottunk, hogy a szakma már fel sem háborodik, mert már koncepcióval rendelkező "hőbörgőink" sincsenek. (Mezey)

Sajnos ki kell mondani, de a magyar futballszakmának ma nincs érdekérvényesítő képessége, mert hiteltelen, miközben a döntéseket hozók és a futballt vezetők is tudáshiányban szenvednek. (megyei igazgatók, megyei elnökök és elnökségi tagok, bizottságok vezetői, tagjai)

Ez az, amikor vak vezet világtalant, a sötétben, cél nélkül!

Sajnos a szakmának kihalt és nincs értelmiségi rétege.

A futballszakmából kihalt a párbeszéd, nincs vitakultúra, sőt már vita sincs.

Dilettáns az újságíró, a riporter, az egyesületi vezető, a tulajdonos, a funkcionárius.

Alulképzett a szurkoló.

Nem egységes az iparági tudás.

Mindenki a másikra mutat, mindenki másban látja a hibát, a felelősöket.

De kanyarodjunk vissza az edzőkhöz, akiknek le kéne vezényelniük a kultúra helyreállítását.

Nézzük meg, hogy honnan sikerült visszafejlődnünk!

1936: az MLSZ vezetősége pályázatot ír ki futballszakkönyv kiadásra. A pályamű győztese: Holics-Mamusich: A modern futball elmélete című szakkönyve lett, mely világszabadalom volt a maga nemében, hiszen a szerzők 1936-ban leírják azt a fajta játékstílust, amit az Aranycsapat fog bemutatni az 1950-es években. A könyv Nostredamus -féle víziókat vázol fel. 25 évre előre leírja a futballfejlődési trendeket.

Ma az MLSZ szakkönyv kiadására nemhogy pályázatot nem ír ki, de még csak nem is tartja fontosnak a szakkönyvek megjelentetését, megjelenésüket még kiadói kérésre sem támogatja. Tudóink - már ha vannak -. sírba viszik tudásukat.

1930-as évek: az 1925-ös lesszabály módosítás után kialakult egy országos szakmai vita, amely a "rendszervita" nevet viselte. A probléma gyökere az volt, hogy a 1920-as évekre kialakult az un. "dunamenti iskola", a " közép-európai játékstílus", mely legfőbb jellemzője az észjáték volt.

A lesszabály módosítás után, Angliában létrejött egy játékrendszerváltás, mely a WM rendszer nevet kapta, melynek legfőbb jellemzői a védelem elsődlegessége, a szürke, sablon futball, a kötöttség, a merevség. Mind olyan jellemző, amely idegen volt a mi futballkultúránktól.

A "rendszervita" az észfutball és a sablon futball közti ellentmondást hivatott feloldani.

Ma nincs semmiféle szakmai vita. Ma félelem, beletörődöttség és gondolatnélküliség van.

Pillinger Mihály legendás gondolata illik ide:

„A magyar edzői kar nemhogy az egyetemes labdarúgáshoz hozzátenni nem tud, de még a végbement fejlődési tendenciákat sem volt képes követni.”

1941: Megjelenik Feleki László A WM rendszer című, kuriózum számba menő könyve. A könyv szerzője sportújságíró. Értsd: olyan magas szinten állt ekkor a sportújságírás, hogy szakkönyv minőséget tudott produkálni.

Ma ilyen szintű sportújságíróink nincsenek.

De ez még nem minden. A könyvet nem edzőknek szánták, hanem szurkolóknak. A szerző azon a véleményen volt, nagyon fontosnak tartja, hogy a szurkoló értse, hogy mi történik a pályán, mert ha be fog kiabálni, akkor az szakszerű legyen és ne zagyvaságokat beszéljen.

Ma a szurkolók szakmai képzéséért senki sem felel.

De a katarzist még tudjuk fokozni.

A könyv kiadását az Edzőtestület támogatta. Bevétele az Edzőtestület Tanulmányi Alapjának számláját gazdagította.

Ma nincs Edzőtestület és a nem létező Edzőtestületnek nincs Tanulmányi Alapja.

1960-as 70-es évek: A MLSZ-nek saját újságja volt Labdarúgás címmel, ill. Labdarúgó Edző néven saját szakújságja.

Ma sem labdarúgást népszerűsítő MLSZ saját kiadvány nincs, sem szakmai újság nincs.

1990-es évek: Kispad néven labdarúgó szakújság jelenik meg. Ekkorra már annyira elszoktak edzőink az önképzéstől, hogy az újság kiadott példányszáma alig érte el a 400-t. Miközben az újság postaköltsége több volt, mint maga az előfizetési díj. Értsd: a szövetség szaré-hugyé adta az újságot és így sem kellett a "magasan kvalifikált" edzői rétegünknek.

Hajdanában pl. Sebes Gusztáv fontosnak tartotta, hogy könyv formájában megossza szakmai tapasztalatait mind az 1954-es VB-ről (1955-ben került kiadásra A magyar labdarúgás című könyve), mind saját pályafutásáról (Örömök és csalódások).

Fontosnak tartotta Varga Zoli, mint labdarúgó művész, hogy közzé tegye meglátásait, észrevételeit több könyv formájában is.

Ma sem edzőink, sem volt sztárjátékosaink nem tartják fontosnak, hogy közzé tegyék tapasztalataikat, gondolataikat. (Mezey, Both, Garami, Nyilasi stb. stb.)

Az 1990-es években még működött a megyékben az un. Edzőbizottság, mely hivatott volt az edzők helyi képzését megszervezni.

Évente 2-3 továbbképzést tartottak ingyenesen a megyékben. A részvételt úgy próbálták ösztönözni, hogy akik ott voltak az előadásokon, azok ingyen belépőket kaptak az NB I-es meccsekre.

Ez a program évente 20-30 olyan összejövetelt garantált, ahol az érdeklődök kielégíthették szakmai kíváncsiságukat.

Ma a 20 megyében 12-ben nincs szakmai bizottság, míg 6 megyében csak látszat bizottság van, ti. nem dolgoznak. Két darab megye az (Pest és Somogy), ahol valamiféle szakmai munkát lehet felfedezni.

Ahol "dolgoznak" ott meg úgy tűnik mindezt jogszerűtlenül teszik, mert az MLSZ SZMSZ-e értelmében - tévedés jogát fenntartva -, a megyékben nem kéne működni Szakmai Bizottságnak, csak az MLSZ berkein belül.

Ma az MLSZ Megyei igazgatóságai - ahol elvileg létezik Szakmai Bizottság, kettőt kivéve -, nem foglalkoznak az edzőkkel, miközben minden év végén elfogadják a szakmai bizottság beszámolóját előző éves munkájukról. Azt a munkát és beszámolót fogadják el, amit el sem végeztek.

Mára oda jutottunk, hogy egyesületek próbálnak továbbképzést szervezni szűk régióikba.

Idén a Szany megye 2.-es csapatának edzője (Szabó Erik) szervezett két továbbképzést ill. a Debreceni Olasz Focisuli vezetője (Hegedűs Gábor) egy továbbképzést. Ahol az utóbbi ráadásul olasz szakembert hozott el Magyarországra.

Szerepzavar és szereptévesztés minden szinten.

Mindenki azt csinálja amit nem kellene, amit meg kellene, azt meg nem csinálja

A facebookon két edzői csoport is szerveződött 500-500 taggal, de akik aktív résztvevők, az tíz főre tehető.

Nos!

Ebből a szakmai kilátástalanságból és nihilből kellene felállnunk.

Összegezve:

70 év alatt sikerült leépítenünk, szép fokozatosan, amit elődeink aprólékos munkával létrehoztak.

- - - Elődeink 20 év alatt a semmiből futballkultúráét építettek.

- - - Az edzők megszervezték érdekvédelemi szervezetüket (Edzőtestület), ahol fontosnak tartották az edzők képzését (Edzőtestület Tanulmányi Alapja). Mindezzel azonosult az MLSZ is (pályázat szakkönyv kiadásra).

- - - Abban az időben fontosnak tartották a szurkolók szakmai gondolkodásának beállítását, az egységes iparági tudás létrehozását. (Feleki: A WM rendszer).

- - - Az él szakírók edzői szakmai szinten voltak (Feleki László).

- - - Volt edzői értelmiségi réteg, amely ismerte szakmai vita fogalmát, kialakult a szakmai vitakultúra ("rendszervita")

- - - Volt futballt népszerűsítő szövetségi lap (Labdarúgás)

- - - Volt edzői szakújság, szövetségi finanszírozással és támogatással (Labdarúgó Edző, Kispad)

- - - Éledzőink, sztárjátékosaink nem csak beszéltek a tudásmegosztásról, hanem tettek is érte (Sebes, Varga)

- - - Voltak működő és élő megyei Edzőbizottságok, mely a régió edzőképzéséért voltak felelősek.

Nos!

Innen sikerült önmagunkat lenullázni.

Mert ma, mi még azokkal a lehetőségekkel sem élünk, amivel élhetnénk.

Joggal irritálja az edzőket az, hogy semmibe sincs beleszólásuk a magyar futballban, de valljuk be őszintén, nem is tesznek érte semmit, hogy bármibe is beleszólhassanak, mert még önmaguk megszervezésére is képtelenek.

Lásd! A nem létező Edzőtestületet!

A kérdés változatlanul az:

Merre tovább magyar edző?