Álomsorsolás – Pietsch Tibor jegyzete

Ültünk a varsói Nemzeti Stadion médiatermében és hüledezve hallgattuk a lengyel újságírókat. Egyik kellemetlen kérdést tették fel a másik után Paulo Sousának, aki egy ideig még higgadtan és kulturáltan válaszolgatott, de amikor hetedszerre vetették a szemére, hogy annál nagyobb bűnt nem is követhetett volna el, mint hogy Robert Lewandowskinak pihenőt adott a magyarok elleni meccsre, finoman jelezte a jobbján helyet foglaló sajtófőnöknek, ideje véget vetni a társalgásnak. Hogy, hogy nem, több kérdésre már nem maradt idő, a lengyel válogatott portugál kapitánya kifelé menet meg is lapogatta munkatársa hátát – tény, Jakub Kwiatowski megtette, amit megköveteltek tőle.

A kollégák persze még jóval később is pufogtak, mindennek elmondták Paulo Sousát, csak jó edzőnek nem. Mi pedig – a 2–1-es győzelem ellenére – felsóhajtottunk: bárcsak a helyükben lennénk! Félreértés ne essék, nem azért, mert nincs annál jobb érzés, mint a szövetségi kapitányt korholni, hanem azért, mert vereség ide, Robert Lewandowksi mellőzése oda, ők amiatt aggódtak, hogy a világbajnoki pótselejtező első körében idegenben lesznek kénytelenek játszani, miközben mi azon kezdtünk el tanakodni, kivel vívhatunk barátságos meccset a rájátszás időpontjában.

Eltelt azóta másfél hét, péntek délután egy-két perccel öt óra előtt leültünk a tévé elé – hogy kívülállóként nézzük a pótselejtező sorsolását. Lelki szemeink előtt még a norvég televízió szakkommentátora, Bernt Hulsker is megjelent, aki 2015 október 18-án az asztalt verdesve kiabálta, hogy „Álomsorsolás! Álomsorsolás!”, miután Norvégiát összepárosították Magyarországgal az Európa-bajnoki részvételért zajló rájátszásban. Kiverte, naná, hogy kiverte a biztosítékot minden magyarnál, de egymás közt valljuk be, nagyon is tudtunk volna örülni annak, ha 2021 november 26-án a skót, a svéd vagy akár a portugál szakértő is álomsorsolást emleget, midőn szembesül azzal, hogy hazája válogatottja a magyarral küzd meg a vb-szereplés jogáért.

Fájdalom, sem Bernt Hulsker, sem más nem csapkodta a stúdió asztalát a mieink miatt, így vigyázó szemünket jó barátainkra, a lengyelekre vetettük: megkapták legutáltabb ellenfelüket, az oroszokat. Ha legyőzik őket, az utolsó csatát – a svédek vagy a csehek ellen – Varsóban vívhatják meg. Ott, ahol az utóbbi hét évben csak egy válogatott tudott nyerni (na, vajon melyik?).

Jó nekik, ez az igazság. A Nemzeti Stadionban válhatnak nemzeti hősökké.

Tán még Paulo Sousa is... 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!