A vezetőedző, Kjetil Rekdal a legismertebb embere a Ferencváros következő európai kupaellenfelének, amely nem bajnoki helyezése, hanem a fair play-tabellán elért helye következtében jutott be az Európa-liga mezőnyébe. Norvégia ugyanis szokás szerint kitűnően teljesített az európai fair play-rangsorban, ezért plusz helyhez jutott az Európa-liga 1. selejtezőkörében, amelyet a Tippeligaen legsportszerűbb csapata kap (elvileg) meg.
Az első helyezett Rosenborg viszont egyben norvég bajnok volt, a fair play-második Valerenga és a harmadik Tromsö is kivívta a pályán az európai kupaindulás jogát a 2010-es szezonban, így az aalesundiak áldhatták a szerencséjüket, mert negyedikként az ölükbe hullott az indulási jog. Mellesleg az Aalesund egyszázadnyi különbséggel (7.95 pont a 7.94-gyel szemben) szerezte meg a negyedik helyet a fair play-táblán a Stabaekkel szemben...Az Aalesund a pályán sem volt egyébként rossz, sőt bravúrosan szerepelt: három ponttal maradt le a bronzéremről (egyben a kupaindulás pályán kiharcolásáról). A narancs-kékek (ezt, a nemzetközi futballban ritka színkombinációt viseli az Aalesund) 14–5–11-es mérleggel, 47 ponttal végeztek a 4. helyen úgy, hogy remekül kezdték a bajnokságot (az első öt fordulóban végig vezettek), és az egész bajnokság során csak egyszer szorultak ki az első hatból. A mérleg elsősorban hazai pályán jó – 9–4–2 –, a műfüves, nagyon szép Color Line Stadionban rendkívül kellemetlen ellenfél az Aalesund.
AZ FTC ÚTJA A 2. SELEJTEZŐKÖRBE |
Ferencváros–Ulisses 3–0 (Józsi 31., Otten 33., Felipe Félix 69.) |
Ulisses–Ferencváros 0–2 (Abdi 35. – 11-esből, Oláh 97.) |
AZ AALESUND ÚTJA A 2. SELEJTEZŐKÖRBE |
Aalesund–Neath 4–1 (Fuhre 35., S. Olsen 37., Ulvestad 48. – 11-esből, Sellin 77., ill. Trundle 23.) |
Neath–Aalesund 0–2 (Barrantes 53., S. Olsen 79.) |
KÖVETKEZIK |
Ferencváros–Aalesund (július 14.) |
Aalesund–Ferencváros (július 21.) |
A 4. hely bravúrszereplésnek számított (előtte a 11., 13. és 13. helyen végzett a csapat), és a bukmékerek nem sok esélyt láttak egy sikeres 2011-es szezonra, ezt mutatta az idény előtti 51-es szorzó az Aalesund bajnoki címére (ez a 9-10. helyet „jelezte előre").
Ehhez képest az Aalesund megint jól szerepel a norvég futball-legenda Kjetil Rekdal vezetésével, jelenleg az 5. helyen áll (14 mérkőzés, 7–2–5, 19–21, 23 pont).
A narancssárga-kékek hazai pályán most is igen jók – a Fredrikstadtól és a Rosenborgtól kikaptak, de a többi kilenc aalesundi meccset megnyerték –, amint ezt az El 1. selejtezőkörében a walesi Neath is megtapasztalhatta. A Neath 4–1-gyel „hullott el" a Color Line Stadionban, majd a walesi visszavágón 2–0-s norvég győzelem született.
A Color Line Stadiont 2005-ben, az Odd Grenland elleni győztes meccsen (2–1) adták át. Befogadóképessége UEFA-meccseken 9598 fő, műfüves, építési költsége 160 millió norvég korona volt. A stadion előtt a „Labdarúgó" szobra áll, amelynek John Arne Riise – a klubtörténet tán leghíresebb játékosa – volt a modellje. A stadion tulajdonosai aalesundi üzletemberek, az Aalesund és a helyi női csapat, a Fortuna bérlőként játszik itt. Az Aalesund szurkolótáborát a legjobbak között tartják számon Norvégiában, nem ritka, hogy a város lakóinak majd' negyede szorít a lelátón a csapatnak. A „Vihar” (Stormen) névre hallgató szurkolói csoport tagjai nagy számban kísérik el kedvenceiket idegenbe is. |
Az Aalesund egyik nagy értéke a 43-szoros jamaicai válogatott Demar Phillips, honfitársát, a 25-szörös válogatott Jason Morrisont meg a magyar szurkolók is ismerhetik, hisz 2008 és 2010 között épp a Ferencváros játékosa volt.
Van még a csapatban észt válogatott (Sander Post és a balti állam nemzeti csapatában alapembernek számító Enar Jääger), két Costa Rica-i válogatott (Pablo Herrera, Michael Barrantes), sőt norvég válogatott is – a szélső védőként, bal oldali középpályásként és bal oldali támadóként is bevethető Jonathan Parr 1.1 millió eurós piaci értékével a legdrágább aalesundi játékosnak számít.
A csapat tengelye a Gyrtebust – Arnefjord, Jääger, Jalasto, Parr – Barrantes, P. O. Larsen, Morrison, Phillips – C. Myklebust – Sellin tizenegy, közülük Parr és Phillips is több poszton bevethető, Rekdal pedig gyakran keveri a kártyákat.
A legdrágább Parr, a legnagyobb érték viszont a 42 éves vezetőedző, Kjetil André Rekdal. A norvégok kitűnő, kilencvenes évekbeli válogatottjának vezéregyénisége (83 válogatottság/17 gól) edzői karrierjének elején a Valerengát, a belga Lierse-t és a német Kaiserslauternt irányította, 2008 óta ül az aalesundi kispadon. Nem is sikertelenül: az első évben megmentette a klubot a kieséstől, a másodikban megnyerte a Norvég Kupát, majd a 2010-es idényben a valaha volt legjobb bajnoki eredményt (4. hely, mint említettük) érte el a csapattal.
A játékosként a magyar válogatottal is kitoló (mesterhármassal végezte ki a mieinket egy oslói vb-selejtezőn) Kjetil Rekdal igencsak szókimondó szakember, rendszeresen muníciót ad a helyi médiának nyilatkozataival. Legutóbb a Rosenborg elleni, vesztes meccs után keltett feltűnést, amikor egyrészt közölte, hogy a szövetség „nyomja" a trondheimieket, másrészt alaposan lehúzta saját kulcsjátékosát, Jonathan Parrt gyenge teljesítménye miatt. Amikor ez utóbbi cselekedetét élesen bírálta a norvég U21-es válogatott szövetségi edzője, Per Joar Hansen, akkor Rekdal csak annyit közölt válaszul, hogy Hansen befoghatja, mert semmi köze az aalesundi belügyekhez. „Kezdek belefáradni, évek óta mindig belekötnek a szavaimba, ha az igazságért harcolok, rossz vesztesnek és sportszerűtlennek neveznek. Ha bármilyen problémát felvetek, az egyből főcímekben jön. Ami azt illeti, jólesett látni, midőn a kupagyőzelmünk után a kritikusoknak le kellett nyelniük a békát, és jólesett egy kicsit visszalőni" – mondta.
|