Fa Nándor és Gál József 1985. szeptember 26-án az adriai kikötőből, az akkor még jugoszláviai Opatijából indult földkerülő útjára a Szent Jupát nevű, saját építésű vitorlással. A székesfehérvári hajóspáros majd kétéves utazás után tért vissza, sikeresen teljesítve azt az expedíciót, amelyhez hasonlóval korábban Magyarországról még senki sem próbálkozott. Amikor 1987. szeptember 12-én, 717 nap után megérkeztek, Székesfehérvár főterén többezres tömeg köszöntötte őket. Az ünnepi pillanatokról készült, 25 évvel ezelőtti felvételeket levetítették a jubileumi fogadáson is.
„Negyedszázad nagy idő, de 25 év sem elég arra, hogy újra megtörténjen az, ami akkor meghatározta az életünket – fogalmazott Székesfehérvár polgármestere. – 1985-ben fiatal voltam, de szüleim és nagyszüleim elmondásából is emlékszem, két fontos esemény határozta meg a város életét: az egyik a Videoton UEFA-kupa-szereplése, a másik pedig a Szent Jupát. És nemcsak meghatározta, de ma is hat a város életére. Mindez visszaigazolja, hogy nem volt hiábavaló a két fiatal elhatározása és tette.”
Cser-Palkovics András hozzátette: közösségformáló erő volt a két vitorlázó tette, mivel mindenkinek van egy saját története, amihez kötheti a Szent Jupátot. Kiemelte: a két hajós beírta magát a város történelemkönyvébe.
Fa Nándor és Gál József díszokleveleket vehettek át a polgármestertől.
„Ez a város tette számunkra emlékezetessé a hazaérkezést – emlékezett vissza Fa Nándor, aki a kilencvenes években háromszor is elindult a Vendée Globe elnevezésű, szóló földkerülő vitorlásversenyen, s az 1992-93-as viadalon az ötödik helyen végzett. – Annyira őszintén, szeretettel szervezték a fogadásunkat, nagy tömegeket mozgattak meg. Bennem érdekes és vegyes érzést hagyott: félig bőgve, félig meghatottan álltunk a Városháza erkélyén. És nem is tudtuk igazán eldönteni, hogy megszolgáltuk mi ezt. Beivódott az életünkbe, néha eszembe jutnak emlékek, pillanatok, és ez megható.”
„Mi nem ezt akartuk, mint ami lett belőle – vette át a szót Gál József. – Távolról sem gondoltuk, hogy az, amit csináltunk, ilyen hatású lesz. Ez nem nekünk köszönhető igazán, hiszen akkoriban óriási szabadságvágy élt ebben az országban. Amikor álltunk az erkélyen, a nép kétszer énekelte el a Himnuszt és a Szózatot, akkor, amikor még a magyar himnuszt szinte csak az Internacionáléval együtt énekelhettük…”
„Vigyáztunk egymásra. Ez az ember olyan szinten része az életemnek, mint nem sokan – mondta Fa Nándor hajóstársára utalva. – Rendkívüli kötelék köt össze minket, és köszönöm, hogy felhívjátok erre a figyelmünket. A többség úgy volt az utunkkal, mint az édesanyám: játszanak, gyerekek, úgy se mennek ezek sehova. Elindultunk, akkor mondták: vagy föladják vagy belefulladnak. Nem adtuk fel, nem fulladtunk bele, és szerintem csak mi hittünk igazán a sikerünkben.”
| A Fehérvár Tv felvétele |
