Tinédzser bírók: nem játék, vezetés

„Van már személyi igazolványod?”; „Voltál már nővel kiscsávó?”; „Inkább otthon csináld meg a matekleckét, ahelyett, hogy fújkálsz össze-vissza!” – alighanem a fiatal futballbíróknak címzett kritikák közül a legvisszafogottabbakat idéztük.

A tizenéves kamaszok, a játékvezetői utánpótlás ifjabbjainak képviselői megannyi kihívással, nehézséggel, váratlan helyzettel találkoznak karrierjük hajnalán. Éppen a miliő és az állandó verbális támadások miatt vallja megannyi futballrajongó: „Soha nem lennék bíró!” Ennek ellenére sokan akadnak, akik erre a szakmára adják fejüket. Nyilván nem függetlenül attól, hogy a magyar játékvezetés évtizedek óta fölmutat olyan ideálokat, akik a világsztárokat gardírozzák hétről hétre.

A világbajnoki döntőt és Bajnokok Ligája-finálét dirigáló Puhl Sándor után a világbajnoki elődöntőt és BL-döntőt irányító Kassai Viktor a szakma magyar kirakatembere. Kassai és csapata májusban a Xavi, Iniesta, Messi fémjelezte Barcelona és a Rooney vezette Manchester United csúcsmeccsét vezette a Wembley-ben. Ennek nyomán nem meglepő, hogy sok fiatal lát karrierlehetőséget a bírói mesterségben. Már csak azért is, mert napjainkban nem csupán Kassai, de Szabó Zsolt és Vad II István is Európa legnagyobb stadionjainak rendszeres vendége. Aligha igaz tehát az a régi keletű legenda, amely szerint csak azért mennek a fiatalok játékvezetőnek, mert nem tudnak futballozni, de szeretnének a pályán maradni. Ennek egyébként is ellentmond Palotai Károly vagy Vad István pályafutása.

„A Heves megyében működő játékvezetők egyike vetette fel édesapámnak, hogy tanfolyam indul Egerben, s kipróbálhatnám magam” – feleli kérdésünkre a tizennyolc éves Szert Balázs, aki 2007-ben végezte el a játékvezetői tanfolyamot. Tizenhét volt, amikor az első felnőtt mérkőzését vezette; ő volt a legfiatalabb a pályára lépők közt:

„Volt bennem a meccs előtt egy kis görcs, izgalom, de ez a kezdés után tíz perccel el is múlt. Jó érzés volt irányítani a mérkőzést, főként, mert a játékosok elfogadtak” – mondja. A találkozó hangulata, a játékvezetés miliője magával ragadta, így nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja a pályát.

Sipeki Levente tizenöt évesen vizsgázott, egy esztendővel később pedig már föllépett a megyei III. osztályban.

„Általános iskolás koromban még egy profi együttes utánpótlás-csapatában védtem, de beláttam, hogy nem tartozom a legtehetségesebbek közé. A játékvezetés hangulata, a társaság már régen megtetszett, mivel apukám aktív bíró, s elvitt magával a meccsekre. Ezért döntöttem úgy: kipróbálom a meccsvezetést.”

Hozzáteszi: néhány találkozó után elgondolkodott azon, hogy érdemes-e csinálni, de a társak, valamint az ellenőrök biztatták, így folytatta a tizennyolc éves srác, aki ma már a megyei I. osztályú keret tagja.

A huszonhárom éves Bozó Zoltán az országos keret tagja, asszisztensként bemutatkozott már az NB I-ben.

„Tizenhat évesen vizsgáztam, egy évvel később már meccset vezettem a megyei második osztályban. Eleinte lámpalázzal birkóztam, de ezt hamar leküzdöttem, és mindig is nagyon élveztem a meccsvezetést.”

Megemlíti, a szakma művelése áldozatokkal is jár: a futballszezonban ugyanis minden szombatját és vasárnapját a pályán töltötte, olykor még a párkapcsolata is válságba került a „szabadidő” efféle eltöltése miatt.

Ugyanakkor olyanok is akadnak, akik nem maradnak a játékvezetők különös világában. A gyors búcsúnak több oka lehet: részint, vannak, akik képtelenek elviselni a folytonos „anyázást”, márpedig a fiatalok jellemzően a legalsó osztályokban kezdik pályájukat, s a vékony drót mögött álló nézők egy része nincs tekintettel a játékvezetők lelkivilágára. Mások nem tudnak felnőni a feladathoz, azaz nem képesek rendet tartani a pályán, az állandó vircsaftot pedig megunják, így inkább a befejezés mellett döntenek. Az efféle szelekció ellenére sem lehet meghatározni, hogy milyen korban kell elkezdeni a játékvezetést.

„Ebben a szakmában sincs olyan, hogy ekkor vagy akkor kell vizsgázni. Nincs biztos recept, mert a fiatalok is sokfélék. Akadnak, akik tizenöt-tizenhat éves korukban még kissé félénkebbek, ám idővel kialakulnak személyiségjegyeik. Mások már nagyon fiatalon is magabiztosan mozognak a játéktéren. Az fontos, hogy a vezetőség figyeljen a kezdőkre, azaz a megfelelő részfeladatokat bízza rájuk, folyamatosan növelje a terhelésüket. Először asszisztensként működjenek, rutinos kollégák segítsék őket, aztán jöhetnek a serdülő meccsek, majd az ifi találkozók, s ha a fiatal kész a feladatra, akkor vezethet felnőtt mérkőzést” – magyarázza Kassai Viktor, az első számú magyar játékvezető, aki tizenöt évesen kezdte pályafutását.

A topbíró párhuzamot von a futballal is:

„A labdarúgók között is akad arra példa, hogy egy srác tizennégy évesen még korosztálya kiemelkedő tehetsége, ám társai néhány év alatt megelőzik.”

A játékvezetők fejlődését a tapasztalat megszerzésén kívül a folyamatos ellenőri kontroll segíti.

Egyébiránt Kassai szerint nem lehet túl korán kezdeni a meccsvezetést, mert ha valaki tizenöt évesen vág bele a szakmába, akkor több tapasztalatra tehet szert, mint az a kollégája, aki esetleg húszévesen debütál. A világ krémjéhez tartozó bíró felhívja a figyelmet arra, hogy a kezdeti periódus nehéz:

„A fiatalok azoknak vezetnek meccseket, akikkel egykorúak vagy olyan játékosoknak, akiknél fiatalabbak. Ebben a környezetben nehéz rendet, fegyelmet tartani, elviselni a szurkolói-szülői nyomást, de akik kitartanak, s elég tehetségesek, messzire juthatnak. Az élvonalbeli tagságért vagy a FIFA-jelvényért azonban rengeteget kell dolgozni.”

Persze nem csupán a remény élteti a játékvezetőt, hanem a jövedelem is. Egy középiskolás jelentős zsebpénzt könyvelhet el, ha havi több tízezer forintos bevételre szert tesz. Igaz, ehhez a megyei keretben kell bizonyítania. Mindenesetre aki kedvet kapott a játékvezetéshez, annak nem kell már sokáig várnia, hogy beülhessen az iskolapadba. Az idén december elején minden megyében indulnak tanfolyamok, amelyeket teljesíteni kell a szakma kipróbálásához.

Mert ez szakma, hiszen a vezetés nem játék. Még a pályán sem.

További utánpótláshírek az utanpotlassport.hu-n.

Kapcsolódó írásunk: Gyerekeknek vezetni – A kézilabdabírók főnöke az utánpótlásról és arról, mennyiben más, ha a játékvezető fiataloknak sípol.