A különleges „vizes vállalkozásairól” ismert sportember hétfőn tájékoztatta az MTI-t arról, hogy a 30 órásra tervezett rekordkísérletet – medúzacsípések következtében – végül is nem tudta sikerrel teljesíteni, GPS-adatok szerint 26 órás úszása alatt 85.6 km-t tett meg.
„Péntek reggel 8 óra 20 perckor startoltam el a görögországi Kalamatában, hogy megkíséreljem megdönteni a jelenlegi nonstop úszás 98 kilométeres hivatalos világrekordját – írta beszámolójában Mányoki Attila. – Az első szakasz jól ment. Négy óra úszás után már ellenszélben kellett haladnom, de sikerült jól beosztanom az erőmet, és 8 óra 50 perc alatt teljesítettem a táv első részét. A második szakasztól tartottam egy kicsit, mivel az éjszakát a tengeren kellett töltenem. Sajnos az éjjel átúsztam egy medúzacsapaton, amelyet nem vettem észre, és az egész testemet csípések borították. Az első égető és fájó pillanatokon átlendülve sikeresen elértem a második ellenőrző pontot is. Szombat reggel 6 órakor fordultam az utolsó szakaszra, de sajnos addigra már intenzíven jelentkeztek a csípések miatt az allergiás jelek.”
„Péntek reggel 8 óra 20 perckor startoltam el a görögországi Kalamatában, hogy megkíséreljem megdönteni a jelenlegi nonstop úszás 98 kilométeres hivatalos világrekordját – írta beszámolójában Mányoki Attila. – Az első szakasz jól ment. Négy óra úszás után már ellenszélben kellett haladnom, de sikerült jól beosztanom az erőmet, és 8 óra 50 perc alatt teljesítettem a táv első részét. A második szakasztól tartottam egy kicsit, mivel az éjszakát a tengeren kellett töltenem. Sajnos az éjjel átúsztam egy medúzacsapaton, amelyet nem vettem észre, és az egész testemet csípések borították. Az első égető és fájó pillanatokon átlendülve sikeresen elértem a második ellenőrző pontot is. Szombat reggel 6 órakor fordultam az utolsó szakaszra, de sajnos addigra már intenzíven jelentkeztek a csípések miatt az allergiás jelek.”
Az utolsó órában Mányoki már nem tudott frissíteni, annyira bedagadt a szája, a nyelve és a torka.
„Kísérőimmel közösen arra jutottunk, hogy ilyen állapotban nem tudom megtenni a még rám váró kilométereket. Fájó volt úgy kijönni, hogy mentálisan és az izomzatomat tekintve rendben éreztem magam. Ennél többet eddig sem időben, sem távolságban nem sikerült elérnem. Ez az, ami vigasztal.”