A terrortámadásra emlékezik Amerika

 

Wayne Gretzky, minden idők egyik legjobb jégkorongozója számára személyes tragédia is volt a tíz évvel ezelőtti, hiszen a World Trade Centerbe csapódó egyik gépen ült legjobb barátja.

„Minden évben eszembe jut, és akkor megáll az élet. Nincs mit mondani, nincs mire gondolni. Mindenkit elsöpört ez a nap, nemcsak azokat, akik a barátaikat vagy a családtagjaikat veszítették el, egész Észak-Amerikát. Ki ad erre magyarázatot?" – merengett a kanadai.

Jeff Van Gundy kosárlabdaedző a New York Knickst irányította szeptember 11-én, ő is elveszítette jó barátját, aki a WTC-ben dolgozott.

„Amikor 1993-ban bombát robbantottak az épületben, a száznegyedik emeletről lefutott a földszintig, a lépcsőház sötét és füstös volt, és arról viccelődött, hogy ezt nem teszi meg még egyszer, inkább vesz egy ejtőernyőt, és ott tartja a szekrényében, ha hasonló eset történne. Még mindig azon gondolkozom, miért csak viccből mondta, mi lett volna, ha meg is teszi, amit mondott" – mondta Van Gundy.

Kevin Durant, napjaink egyik legjobb kosarasa akkor még 12 éves volt, és az iskolapadban ült, alig 15 kilométerre a Pentagontól, amelyet szintén csapás ért.

„Hallottuk a robbanást, majd láttuk a füstöt – kezdte Durant. – Aztán korábban elengedtek az iskolából a történtek miatt, én pedig hívtam édesanyámat, aki szintén látta a füstöt a munkahelyéről. Aggódtam érte, amikor a nagymamám autójába ültünk, vadászgépek húztak el felettünk, és még jobban féltünk. Olyan volt, mint egy akciófilm. Tíz percre laktam a Pentagontól, attól fogva sokkal óvatosabb voltam."

Jimmie Johnson, a NASCAR történetének egyik legsikeresebb pilótája először abban bízott, csak baleset történt.

„A reggeli tévéshow-ban láttam, hogy mutatják a repülőt, de biztos voltam benne, hogy baleset történt, és bár nem éreztem jól magam, elmentem edzeni – mondta Johnson. – Amikor megérkeztem a konditerembe, mindenki a kis tévé köré gyűlt, és amikor odaértem, élőben láttam, amint a második gép is becsapódik. Ekkor már tudtuk, hogy nem baleset történt, és mindenkit elfogott a félelem, mert nem tudtuk, meddig tart ez, és milyen következményei lesznek."

A szintén NASCAR-pilóta Jeff Burton dühös volt a baleset után, azonnal bosszút akart.

„Először a kocsiban hallottam a híreket, amikor a lányomat az iskolába vittem, a tornyok összedőlését pedig már otthon láttam a tévében – mondta Burton. – Teljesen kivoltam, akkor és ott bosszút követeltem, majd azt akartam, hogy semmiképp se halasszák el a hétvégi versenyünket. Azt akartam, hogy megmutassuk, minket csak úgy nem lehet megállítani, persze azt is megértettem, miért törölték végül a versenyt."

„A következő futam Doverben nagyon megható volt, sokkal nagyobb ereje volt a himnusznak, a zászlónak és az USA-t skandáló tömegnek. Nagyon bánt, hogy mára az ország megfeledkezett arról az összetartó erőről, és ismét a széthúzás jellemzi mindennapjainkat" – fogalmazott Burton.

Jorge Posada, a New York Yankees baseball-csapatának játékosa súlyos betegségben szenvedő fiával volt egy New York-i kórházban, amikor a tragédia történt.

„Kicsit jobban lett a fiam aznap reggel, és videofilmet akart nézni. Ahogy bekapcsoltam neki a tévét, láttam, ahogy az első gép a toronyba csapódik, de azt hittem, valami akciófilm megy, ezért elindítottam a lejátszást – mondta Posada. – Rossz helyen volt a kazetta, ezért a fiam azt kérte, tekerjem vissza. Eközben láttam a második gép becsapódását, és amikor hallottam a sikongatást a folyosón, rádöbbentem, hogy valami nagyon komoly dolog folyik itt, és attól féltem, a legrosszabb fog bekövetkezni."

Ronde Barber amerikaifutball-játékos, aki a Tampa Bay Buccaneers védője volt, arra mutatott rá, mennyire megváltoztak a reptéri viszonyok a baleset után.

„A változásokat a reptereken érzékeltük leginkább, a terrortámadás utáni első meccsünk a Minnesota ellen volt, és már nyoma sem volt annak a lazaságnak, ami korábban jellemezte az utazásainkat – mondta Barber. – Mindenki sokkal óvatosabb lett, rátelepedett a félelem a repülőterekre, alapvetően megváltoztak az utazási szokásaink. Amikor repülővel utazom, és látom a szigorú biztonsági intézkedéseket, mindig eszembe jut a terrortámadás."

„A szeptember huszonharmadikai meccs nagyon fontos volt, a társadalom azon a hétvégén, az NFL fordulója után érezhette először, hogy megengedhet magának egy mosolyt, hogy kissé felszabadulhat. Jó volt ennek a terápiának az aktív részese lenni" – mondta Barber.

James Farrior, a Pittsburgh Steelers linebackere akkor a New York Jets játékosa volt.

„A támadás napján és az azt követő néhány napon nehéz volt az edzésekre összpontosítani, arról beszéltünk a társainkkal, hogy valamiképpen segítenünk kellene – mondta Farrior. – Végül arra jutottunk, hogy a pályán tehetjük a legtöbbet. Tudtuk, hogy a meccsek alatt pár órára mi és a nézők is meg tudunk szabadulni a hétköznapi gondoktól. A meccs maga normális volt, de előtte Joe Andruzzi, a Patriots egyik játékosa, akinek két New York-i rokona is tűzoltó volt, az amerikai zászlóval futott be a pályára, ami legalább olyan különlegessé tette azt a meccset, mint bármelyik Super Bowlomat."