Sidi Péter show-t csinálna a sportlövészetből

– Két évvel fiatalabb önnél edzője, Herczegh Szabolcs, és nemrég még versenyzett.
– Nem is fogadnék el olyasvalakit, aki az előző tíz évben nem állt lőállásban. Mert tudnia kell, mit érzek, amikor versenyzem, és kell valaki, aki kívülről látja, hol a hiba. Persze ehhez az is kell, hogy tudja, mire kell figyelni.

– Verseny közben szinte nem is beszélnek egymással. Mekkora szerepe van neki az ön eredményeiben?
– Az már régen rossz lenne, ha hozzá kellene fordulnom segítségért a viadalok közben. Az edző otthon, a mindennapokban, edzésen a lőtéren kell, hogy rengeteget dolgozzon, és nálunk ez is tökéletesen működik. Ezen kívül ismernie kell a sportlövészetet, amely rengeteget változott az utóbbi tíz-tizenöt évben.

– Miben változott?
– Sokkal fontosabb a fizikai állapot, mint korábban. Manapság a teljesítmény ötven százalékát az állóképesség adja. Meg kell nézni, a világcsúcsok sorra dőlnek meg, a tíz-tizenöt esztendővel korábbi eredményekkel manapság a mezőny második felében lehet végezni. Fiatalodik az átlagéletkor is. Szabolcs a fizikális felkészítésben jelent óriási pluszt, és amióta együtt dolgozunk, javultak is az eredményeim, és stabilan tudom hozni, amire képes vagyok.

– Akár az olimpián is? Egyáltalán nem nyomasztja, hogy aranyesélyes?
– Nem nyomaszt, ugyanis az is egy verseny, amelyre ha tökéletesen felkészülök, akkor nem lehet gond. Az pedig biztos, hogy rengeteget edzem azért, hogy a versenyen megfelelően teljesítsek, és mindig lehet javulni, fejlődni.

– Itt, Belgrádban is magabiztosan nyerte az olimpiai számot, a kisöbű sportpuska összetettjét, ezen kívül nagyöbű standard puskában és nagyöbű sportpuska összetettben is ezüstérmes lett. Elégedett?
– Ha csak az olimpiai számot megnyertem volna, akkor is az lennék. Már csak azért is, mert lövészetben borzasztó ritkán fordul elő címvédés, én tizennyolc éve sportolok, és még nem láttam. Ráadásul a legfontosabb számban sikerült. Három érmet egy Eb-ről még nem is vittem el, így ez is különösen nagy teljesítmény. A háromszáz méteres számokra nem tudtam annyit készülni, mint szerettem volna, így az azokon szerzett ezüstökkel is elégedett vagyok.

– A magyar csapat többi tagjának viszont már nem ment ennyire jól. Amikor ideje engedte, mindegyik versenyen ott volt, és szurkolt a társainak. Önnek kényelmes és kedvére való, vagy inkább szomorúnak tartja, hogy egyszereplős a magyar lövészet?
– Nem egyszereplős, hiszen ott van például Csonka Zsófia és Bognár Richárd, akiknek szintén megvan az olimpiai kvótájuk. A Komárom Olympia SE-t azért alapítottuk, hogy egy klubban dolgozva segítsük egymás munkáját megfelelő körülmények között.

– De jobb lenne önnek, ha a szakágában lenne több meghatározó lövő?
– Egyértelműen. Már csak azért is, mert akkor a csapatversenyben is szerezhetnénk érmeket. Az egész sportág érdeke, hogy minél több gyerek válassza a lövészetet, de sajnos Magyarországon az utánpótlás helyzete is elkeserítő.

– Ez itt, Belgrádban is bebizonyosodott. Hogyan lehetne népszerűbbé tenni a lövészetet?
– Show kell az embereknek, látványt akarnak. Koronglövészetben nagyon látványos eseményeket lehetne rendezni, mondjuk a Red Bull Air Race mintájára. Fel kell kelteni a média érdeklődését, ez népszerűséget és pénzt hozhatna a sportágnak.

– Jól hangzik, mint ahogy az is, amit Josselin Henry a standard puska friss aranyérmese mondott nekem az előbb. Amikor megkértem, mondja el a véleményét önről, csak annyit mondott, hogy ön a világ legjobb lövője.
– Hát ez nem mindennapi dicséret, ráadásul egy francia sportolótól. Maradjunk annyiban, a legjobbak között vagyok. Az én példaképem Rajmond Debevec, a szlovénnek a londoni már a nyolcadik olimpiája lesz, van is aranyérme a játékokról, tőle még messze vagyok.

– Egyébként nem csak a francia az egyetlen, aki nagyra tartja önt, hiszen azt tapasztaltam, hogy az újságírók, a lövők és a nézők között is rendkívül népszerű. Magyarországon is ugyanez a helyzet?
– Talán csak otthon, Komáromban. De nekem nem a népszerűség a legfontosabb. Ha az lenne, akkor nem sportlövő lennék, hanem jelentkeztem volna egy valóságshow-ba.