A sportszerűség legemlékezetesebb pillanatai

Vágólapra másolva!
2009.12.24. 11:39
null
Nagy vetélytársak voltak: Oliver Kahn és Jens Lehmann (fotó: Action Images)
Címkék
A sport nem csak az egészség megóvásában játszik fontos szerepet, a sikerek és a kudarcok méltósággal viselésére, sportszerűségre nevel, sőt, az utókor gyakran nagyobb tisztelettel adózik a példaértékű magatartást tanúsító sportembereknek, mint egyes bajnokoknak. Sorozatunk következő része a fair play legemlékezetesebb pillanatait eleveníti fel.

Hatvan év labdarúgás sárga lap nélkül

A sportszerű labdarúgó szobrát Gary Linekerről lehetne megmintázni. Az 1994-ben visszavonuló korábbi angol válogatott támadó 567 mérkőzésen lépett pályára profi karrierje során, és nemhogy piros, de még sárga lapot sem kapott pályafutása 16 éve alatt.

Lineker azonban így is jócskán elmarad az amatőr trencséni regionális ligában hatvan éven keresztül futballozó szlovák Jozef Zovinectől, aki több mint 1300 mérkőzést játszott le anélkül, hogy lapot kapott volna a játékvezetőtől. Zovinec érdemeire való tekintettel röviddel visszavonulása után, 1997-ben, 68 évesen megkapta a FIFA fair play díját, és ezzel mindmáig az elismerés egyetlen amatőr díjazottja. A FIFA 1987-ben alapított díját eddigi egyetlen magyarként Hidegkuti Nándor kapta meg 1993-ban.

Ikonikus játékosok sportemberi gesztusai

Az egyik legemlékezetesebb sportemberi megnyilvánulás egy kifejezetten ellentmondásos labdarúgóhoz kötődik. Paolo Di Canio vállaltan fasiszta nézeteket vall, a Laziónál eltöltött évei alatt többször keltett botrányt a csapat híveit köszöntő jellegzetes karlendítéseivel, de 2000-ben az egész futballvilág elismerését kiváltotta, amikor a West Ham United játékosaként a tizenhatoson belül állva megfogott egy felé tartó beadást, és azonnal jelezte, hogy ápolásra van szükség, mert látta, hogy a rivális Everton kapusa, Paul Gerrard megsérült a mentési kísérlete közben. Di Canio tettét a szigetországi média egy emberként ünnepelte, az olasz labdarúgó pedig fair play díjjal gazdagodott az eset után.

DI CANIO EMLÉKEZETES MEGMOZDULÁSA

 

 


2006. június 30-án Németország hazai pályán játszott világbajnoki negyeddöntőt a némileg esélyesebbnek számító Argentína ellen, és a játékosok az 1–1-es döntetlent követően a tizenegyesrúgásokhoz készülődtek. Az egyik kamera egyszer csak a németek kapusára, Jens Lehmannra „tévedt”, akit éppen a második számú hálóőr, Oliver Kahn igyekezett biztatni és jó tanácsokkal ellátni.

Alapesetben ebben semmi különös nem lenne, de az előzmények tükrében Kahn gesztusa igazi sportemberi tettnek minősül. A németek vb-felkészülése ugyanis a két kapus rivalizálásától volt hangos, a szinte végig kispadozó Kahn például kárörvendő mosollyal nyugtázta Lehmann második bekapott gólját a Costa Rica elleni csoportmeccsen. Az akkor 37 éves, világbajnoki ezüstérmes, háromszor is a világ legjobbjának megválasztott extraklasszis azonban képes volt felülemelkedni a helyzeten, és a háttérbe szorulva is igyekezett mindent megtenni a válogatott sikeréért. Lehmann nem felejtette el viszonozni Kahn nemes gesztusát: miután két, általa kivédett tizenegyessel Németország az elődöntőbe jutott, amint kiszabadult az őt ünneplő társak öleléséből, első útja Kahnhoz vezetett, hogy megköszönje támogatását.

KAHN ÉS LEHMANN EGYMÁSRA TALÁLÁSA
 

Szándékosan bekapott gólok

Az elmúlt években több példát láthattunk arra, hogy a csapatsportágakban nemcsak az egyes játékosok, hanem kollektíven az együttes is képes a fair play szellemében cselekedni. 2007 szeptemberében a Nottingham Forest a Fülöp Mártont is soraiban tudó Leicester Cityt fogadta az angol Ligakupa második fordulójában. A Nottingham 1–0-s vezetésénél azonban a mérkőzésnek véget kellett vetni a szünetben, mert a vendégek védője, Clive Clarke összeesett. Clarke életét a hazaiak szakszerűen közbeavatkozó orvosi csapat mentette meg, a szövetség pedig újrajátszást rendelt el, hiába vezetett tehát a Forest a félbeszakadt mérkőzésen, 0–0-ról indult a találkozó.

A Leicester azonban rendkívüli sportszerűségről tanúbizonyságot téve, illetve háláját kifejezve a Nottingham orvosi stábjának hagyta, hogy az újrajátszott mérkőzés első percben Paul Smith, a hazaiak kapusa begyalogoljon a labdával Fülöp Márton kapujába, tehát 1–0-ról folytatódhatott a találkozó. A sors különleges fintora, hogy a Leicester az utolsó két percben szerzett két góllal a maga javára fordította a mérkőzést, és nyert 3–2-re.

FÜLÖP MÁRTON SZÁNDÉKOSAN BEKAPOTT GÓLJA

Más okból, de hasonló eredménnyel végződött december elején egy olasz másodosztályú mérkőzés, az Ascoli–Reggina. A hazaiak a 14. percben egy rendkívül sportszerűtlen góllal szereztek vezetést, ugyanis egy Reggina-játékos lent maradt a földön, és az egész vendégvédelem megállt a játék megszakításában bízva, Mirko Antenucci azonban nem így gondolta, és góllal fejezte be a támadást. A találat heves indulatokat váltott ki a vendégjátékosokból, Andrea Costát ki is állították. Miután nagy nehezen helyre állt a rend, váratlan fordulattal folytatódott a mérkőzés: az Ascoli hagyta, hogy Biagio Pagano besétáljon a büntetőterületre, és senkitől sem zavartatva kiegyenlítsen. A Reggina végül emberhátrányban küzdve is megnyerte a mérkőzést 3–1-re.

AZ ASCOLI–REGGINA MECCS RENDHAGYÓ TALÁLATAI
 

Jan Vertonghen 21-szeres belga válogatott labdarúgó feltehetően sosem felejti el az első, az Ajax színeiben hazai pályán lejátszott mérkőzését. A 2006-os Cambuur elleni Holland Kupa-találkozón a vendégek egy amszterdami játékos sérülése miatt sportszerűen kirúgták a labdát. A bedobás után Vertonghen vissza akarta juttatni a Cambuurnak a játékszert, a felezővonal közeléből leadott ívelése azonban olyan jól sikerült, hogy a vendégek kapujában kötött ki. Az ifjú belga nem győzött magyarázkodni, csapattársai azonban a segítségére siettek: a középkezdés után az amszterdami játékosok hagyták, hogy a kiscsapat gólt rúgjon (a videót megnézve látható, hogy ez nem is volt olyan könnyű).

VERTONGHEN BOMBÁJA ÉS A VÁLASZ
 

Amikor sikerül meggyőzni a játékvezetőt, hogy fújja vissza a tizenegyest

2009 márciusában a Rapid Bucuresti az Otelul Galati ellen lépett pályára a román labdarúgó-bajnokságban. A mérkőzés 63. Percében Costin Lazar, a bukarestiek játékosa betört a tizenhatoson belülre, ahol a vendégek játékosa szabályosan szerelte, a játékvezető ennek ellenére tizenegyest ítélt. Lazar rögtön mutatta, hogy nem történt szabálytalanság, és végül sikerült meggyőznie a játékvezetőt, hogy vonja vissza ítéletét.  A mérkőzés játékvezetői labdával folytatódott.

LAZARNAK SIKERÜL MEGGYŐZNI A JÁTÉKVEZETŐT 
 

Tragédia gátolta meg a sportszerűség gyümölcsét

A világtörténelem egyik legnemesebb gesztusa és legtragikusabb sorsa Peter Collins Formula–1-es pilótához kapcsolódik. A brit autóversenyző a második helyen állt az 1956-os idény évadzárója, az Olasz Nagydíj előtt, a listavezető pedig csapattársa, Juan Manuel Fangio volt. Collinsnak óriási esélye nyílt a győzelemre, ugyanis a futam közben az argentin klasszis autója elromlott. A brit pilóta ekkor példátlan önzetlenségből csapattársa rendelkezésére bocsájtotta autóját, aki ezáltal biztosan nyerte meg a világbajnokságot. Collins végül harmadik helyen végzett az idényben, és tettét azzal indokolta az akkor 25 éves pilóta, hogy neki még van ideje később világbajnokságot nyerni. A sors azonban közbeszólt: a kiváló sportember 1958-ban egy balesetben életét vesztette.

A vízi emberek szolidaritása

Méder Áron – aki nemrég tért vissza három évig tartó, a Földet megkerülő útjáról – szerint kétféle ember van: szárazföldi és vízi. Lehet igazság tipizálásában, ugyanis a vízi sportok esetében talán nagyobb arányban találhatók példák a szolidaritásra. A 2008-as pekingi olimpián a vitorlázók 49-es dingi hajóosztályában az éremfutam előtt vezető dán egységnek elromlott a hajója. A Jonas Warrer, Martin Kirketerp párost a már kiesett horvát egység segítette ki, mivel kölcsönadták a több ezer eurót érő vitorlásukat. A „CRO" felségjelű hajóval a futamot hetedik helyen végző dánoknak sikerült megtartaniuk vezető pozíciójukat, és olimpiai bajnokok lettek, Pavel Kostov és Petar Cupac önzetlen segítségét a NOB fair play díjjal jutalmazta.

„Mit számít az, hogy milyen nemzetiségű"

„Amikor odajött hozzám Ljubek, hogy segítsek, azonnal igent mondtam. Kitűnő sportember, jobb akart lenni. Mit számít az, hogy milyen nemzetiségű. Ráadásul nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a segítségemet kérte. Megbízott bennem, a tapasztalataimra volt szüksége. Együtt lapátoltunk, nálam lakott. Évekig együtt készültünk, aztán hetvennyolcban otthon, a belgrádi világbajnokságon megvert. Tiszta, sportszerű csatában" – olvasható a Sportmúzeum honlapján Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus tálalásában az az eset, amikor riválisa, a jugoszláv Mateja Ljubek az ő edzésterveit használva készült fel több világeseményre. Az UNESCO 1978-ben fair play díjjal honorálta Wichmann önzetlenségét.

Kajak-kenuban Wichmannon kívül Sarusi Kis János és Vaskuti István is kiérdemelte az UNESCO díját. A magyar páros az 1986-os montreáli világbajnokságon az 500 és az 1000 méteres távon is diadalmaskodott. Sarusi Kis és Vaskuti azzal érdemelte ki a világszervezet elismerését, hogy a kanadai vb-n tartalékhajójukat kölcsönadták a legnagyobb riválisuknak számító jugoszláv egységnek, ugyanis az ő hajójuk a döntő előtt sérülést szenvedett.

Dara Torres a 2008-as pekingi olimpián több dolog miatt is bevonult a sporttörténelembe. Ő lett az első amerikai úszó, aki öt olimpián is részt vett, ráadásul 41 évesen három ezüstérmet is szerzett. Az 50 méteres gyorsúszás elődöntője előtt elszakadt riválisa, a svéd Therese Alshammar úszódressze, és emiatt a futam kezdetéig nem tudott rajtra kész lenni. Torres azonban Alshammer segítségére sietett, sikerült meggyőzni a versenybizottságot, hogy csúsztassák el a programot, és várják meg, amíg Alshammernek sikerül kicserélni dresszét. A svéd végül nem jutott be a döntőbe, Torres viszont ezüstéremmel és a NOB elismerésével gazdagodott.  

Ezüst helyett bronz a sportszerűség ára

Az 1964-es innsbrucki téli olimpia egyik legemlékezetesebb pillanata a férfiak kettes bob versenyéhez kötődik. Az Eugenio Monti vezette olasz páros első csúszásukat a második legjobb idővel abszolválták. Közben az utánuk induló brit Tony Nash, Robin Dixon duónak elromlott egy alkatrésze, és emiatt kénytelenek lettek volna feladni a küzdelmet. A bobpálya alján várakozó Monti viszont ezt meghallva azonnal leszerelte saját bobjukról a britek számára hiányzó alkatrészt, és felküldte Nashéknek. A brit páros Monti sportszerűségének köszönhetően a pokolból a mennybe jutott, ugyanis diszkvalifikáltból olimpiai bajnok lett, az olaszok pedig visszacsúsztak a harmadik pozícióba.

„Tony Nash nem azért nyert, mert odaadtam neki a tönkrement alkatrészt. Tony Nash azért győzött, mert ő a legjobb vezető" – nyilatkozta később Monti, akit hazatérése után össztűz alá vett az olaszországi média. Az élet később kárpótolta Montit önzetlen segítségéért, a Nemzetközi Olimpia Bizottság (NOB) fair play díjban részesítette, ráadásul 1968-ban, negyvenévesen kettes és négyes bobban is diadalmaskodott, első olimpiai aranyérmeit szerezve.

A teniszpályák gavallérjai

Nem Montié volt az első példa, ami azt mutatta, hogy a sportszerűség később eredményekben is kifizetődő, ezt azonban sajnos nem támasztja alá Gulyás István esete. A magyar tenisz kiemelkedő egyénisége élete sikerének kapujában állt, amikor 1966-ban (mint később kiderült) pályafutása egyetlen Grand Slam-döntőjében, a párizsi Roland Garroson az ausztrál Tony Roche ellen mérkőzhetett. A lehetőség kapuján be is léphetett volna, ugyanis Roche sérülése miatt nem tudott pályára lépni. Gulyás azonban sportszerűségből példát mutatva belement abba, hogy az eredeti időpontnál 24 órával később rendezzék meg a mérkőzést, amelyet Roche végül három szettben megnyert. Gulyás nemes cselekedetéért az UNESCO fair play díjában részesült.

Szintén emlékezetes a francia Sébastien Grosjean meccspontja a svéd Magnus Norman ellen a 2001-es Australian Open negyeddöntőjében. Grosjean egy ásszal tett pontot a mérkőzés végére, és már elkezdett ünnepelni, amikor a vezetőbíró jelezte, hogy a gép jelzése szerint a szerva érintette a hálót, ezért még nincs vége a mérkőzésnek, és Grosjeannak meg kell ismételni adogatását. Norman viszont hezitálás nélkül közbeszólt, és elismerte, hogy a gép hibásan jelzett, nem volt necces Grosjean szervája.

„Amikor gyerek voltam, édesanyám mindig azt mondta, hogy sohase adjam fel, de a szabályok szerint játsszak. Azt hiszem, büszke lesz ma rám, ha ma este beszélek vele telefonon" – nyilatkozott tettének okairól Norman, akinek formálisan is elismerték sportszerű megnyilvánulását.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik