Az ünneplő gyülekezetben felfedezhettük az évszázad birkózóját, az olimpiai bajnok Polyák Imrét. Nagy erőkkel vonult fel a BVSC-Dega-Tát, Balázs klubja, az élén Tóth István igazgatóval, de ott volt a mester, Kiss Ferenc, és eljött gratulálni egy régi klubtárs, az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor is.
Bacsa Ferenc „tanár úr" a Mr. Tus birkózó-sportiskola több tanulójával érkezett, mondván, hadd legyen az ünnepélyes fogadtatás élménye többletmotiváció, jövőkép a gyerekeknek.
A várakozás közben sok szó esett arról, hogy a sajtó túlhangsúlyozza az utolsó vébéarany óta eltelt tizennyolc esztendőt. Mert ennek alapján úgy tűnhet, mintha majdnem két évtizede eredménytelen lenne a sportág, pedig az utolsó vébésiker óta három olimpiai és tucatnyi Eb-aranyat szerzett.
Kiss Balázs mókával lépett ki az ajtón: kapucnit húzott a fejére, mint a profi bokszoló, amikor bevonul a terembe a meccse előtt, és mögötte magasba tartották a világbajnoki övét. Felharsant az ütemes „Szép volt, Balu!" Háromszor dobták a magasba a társak, majd jött a gratulációk hosszú sora.
A világbajnoknak persze részletesen el kellett mesélnie, mi és hogyan történt a szőnyegen, és külön is a döntő utolsó, drámai másodperceit.
