Kammerer Zoltánnak új kiszemeltje van az ezer méteres távra

– Úgy hírlik, nem olvas újságot a pekingi olimpia óta.
– Valóban nem teszem, sőt televíziót sem nagyon nézek. Nem akarok foglalkozni semmivel sem, ami a sportággal kapcsolatos. Egyik nap az egyik haverom csörgetett meg telefonon. Azt kérdezte, igaz-e, hogy Kucsera Gáborral külön utakon járunk, már nem ülünk egy hajóba többé. Nevetnem kellett ezen.

– Vagyis a pekingi kudarc nem kezdte ki a kapcsolatukat, a barátságukat?
– Kudarc? Én az olimpiai ötödik vagy a lengyel srác doppingügye óta negyedik helyet nem érzem kudarcnak. Tény, hogy nem így terveztük, de nem tudok szemrehányást tenni magunknak. Vagyis egyvalami bánt. Én háromszoros olimpiai bajnok vagyok, mindent elértem ebben a sportágban, és most adósa vagyok Kucsinak. Az olimpia után egy darabig úgy éreztem magam, mint amikor belerángatod a barátodat egy vállalkozásba, amely bedől. Ilyenkor mit lehet mondani a másiknak?

– Ezt önök tudják. A fél életüket egy hajóban töltötték…
– Igen, így van. A fél életünket. Most úgy ítéltük meg, adunk egy kis levegőt egymásnak. Az ötszázas párosunk megmarad, de Kucsi ezer méteren az egyesre készül.

– És ön?
– Ezer méteren szeretnék ütős négyes tagja lenni. Vagy új párt kipróbálni. Már van is kiszemeltem.

– Titok?
– Boros Attila. Ő július óta készül Sári Nándor csoportjában. Fiatal srác, és ránézésre azt gondolom, jól kiegészíthetjük egymást. De ehhez természetesen az edzőm hozzájárulása és Attila beleegyezése is kell.
– Ha már az edzőjét említi: volt olyan pillanat, amikor elgondolkozott közös jövőjükről Sári Nándorral?

– Igazából nem. Én csak annyit kértem, hogy ne kelljen az idén azzal a helyzettel szembesülnünk, amely a nyáron volt. Kissé felbolydult az életünk. De nem varrom ezt senki nyakába. Se Nándiéba, se a lányokéba. Igazából nyáron volt egy kis csomagocska teherként a vállunkon, amely egyre nehezebb lett. Benne volt ebben, hogy a szövetség az újabb kvótaszerzés érdekében nem indított minket párosban az Európa-bajnokságon, aztán jöttek a négyes körüli ügyek, a lányok, a véleményem szerint nem megfelelő orvosi háttér és még millióegy dolog, amelyből ez az ötödik, bocsánat, negyedik hely született.

– Vagyis azért mégis keserű egy kicsit a szája íze.
– Ha visszatekintek a pályafutásomra, egyáltalán nem. És kétezer-nyolcat sem élem meg fekete foltként. Egy kicsit azonban bánt valami. Azok az emberek, akik a Gerevich-ösztöndíjról döntenek, csak Vereckei Ákos és az én pénzemből vontak le jelentős összeget. A többiekét megtartották vagy megemelték. Mondhatom azt is, rajtunk verték el a port. Két többszörös olimpiai bajnokon. Vagyis jelezték nekem: Kamera, bizalomvesztés van! Vagy elképzelhető, hogy már túl öregnek tartanak? Na mindegy. Ez sem zavar. December elsején újrakezdem a munkát, s megmutatom, hogy van még keresnivalóm ebben a sportágban.