Magyar sportoló vallomása a doppingról: Korányi Balázs nem élt vele

Érdekes anyagot publikált a Reuters: a nemzetközi hírügynökség magyarországi tudósítója, Korányi Balázs őszintén beszél a doppingkérdésről. A korábbi magyar válogatott középtávfutó saját élményeiről is beszámol a tiltott szerekkel kapcsolatban.

A többszörös magyar bajnok kétszer szerepelt olimpián, egyaránt az elődöntőig jutott 1996-ban és 2000-ben, és begyűjtött egy Európa-bajnoki bronzérmet is.

„Először 1998-ban kínáltak teljesítménynövelő szereket nekem, miután megdöntöttem a magyar országos csúcsot nyolcszáz méteren, és bejutottam a döntőbe az Európa-bajnokságon” – kezdte írását Korányi.

„Egy olyan sportorvos és egy olyan edző telefonált, akikkel soha nem dolgoztam együtt, és egymástól függetlenül arra biztattak, hogy próbáljam ki a szereket. Azt mondták, hogy egy másodpercet is tudnék faragni az időeredményemből, és a lebukástól sem kell tartanom. Amikor az egészségi kockázatokról kérdeztem őket, akkor azt felelték, hogy a modern szerek veszélytelenek, és nincs miért aggódnom. Majd azt is hozzátették, hogy csak a lúzerek nem szednek semmit, és mindenki, aki számít a sportágban, szed valamit.”

Korányi szerint a nyomás erős volt, de nem vehemens. És neki – a rendszerváltás előtt a volt szocialista országokban futókkal ellentétben, akik csak akkor lehettek válogatottak, ha szedtek valamit – volt választási lehetősége.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam el komolyan az igenen. Hiszen az az egy másodperc jelenti a különbséget az érem és a még éppen nem döntős helyezés között. Végül nemet mondtam a drogokra, a családom büszke volt az eredményeimre, és ez sokkal többet ért nekem, mint az érmek. Ezek után még néhányszor hívtak, de udvariasan mindig leráztam őket.”

Ezek után azonban a korábbi középtávfutónak megszaporodtak az ellenőrzései, sorozatban kellett mintát adnia az ellenőröknek.

„Később megtudtam, hogy nem véletlenül volt a nevem a listán. Mivel tudták, hogy tiszta vagyok, nem volt kockázat abban, ha engem ellenőriznek” – írja Korányi Balázs, aki nem osztja a korábbi négyszeres olimpiai bajnok sprinter, Michael Johnson nézeteit, aki szerint az atléták még a barátaiknak sem mondják el, hogy doppingolnak.

„Nekem más tapasztalataim vannak. Az atléták, akiket ismerek, nem hencegtek a doppinggal, de gyakran megbeszélték a tapasztalatokat. Egyszer a stadion felé tartó buszon ülve hallottam néhány dobóatlétát beszélgetni, akik a saját tapasztalataikat mesélték el a különböző szerekről. Őszinte, tényszerű beszélgetés volt, nem voltak érzelmek benne, semmi jele nem volt annak, hogy ez egy rossz dolog. Mindennapos, a sport kellékeiről szóló beszélgetés volt, mintha csak a cipőkről vagy a sapkákról beszéltek volna.”

„A világ sokat változott az elmúlt nyolc évben. A tesztek egyre szigorúbbak, és az doppingellenes harc is egyre komolyabb. De a tiltott szerek részét képezik a sportnak, és ez egy ördögi kört jelent” – zárja beszámolóját a korábbi sportoló, aki a pekingi olimpiáról is tudósítja a hírügynökséget.