Tökéletes kis csapat!

„Tavaly egy tapasztalt navigátorral pályafutásom legjobb eredményét értem el ezen a versenyen, most egy teljesen új, a sportágban ismeretlen navigátorral még ezt is sikerült megfejelni. Úgy történt, hogy a quados Somfai Matyi felhívott, lenne-e kedvem a menyasszonyával, Gyulai Eszterrel menni ezen a versenyen. Tudtam, hogy Eszti belevaló csaj, a Malévnál volt évekig első tiszt, és hatalmas Boeingeket irányított, de azért kértem egy kis gondolkodási időt, majd rábólintottam. Utána meg izgultam, hogy jó döntést hoztam-e vagy sem" – mondta Lónyai.

A pénteki nap még csak afféle bemelegítés volt, amelyen összeszokni sem lehetett, és semmi sem derült ki az együttműködésről, úgyhogy szombaton még egy kicsit bizonytalanul kezdett a páros. Eszternek nem volt rutinja, és persze ki kellett alakulnia a bizalomnak is kettejük között, mert ebben az improvizációra épülő sportágban az elengedhetetlen.

„Őszintén megmondom, nem számítottam rá, hogy Eszti ilyen gyorsan alkalmazkodik a körülményekhez és a sebességhez. Jó ritmust vett fel, és vasárnapra már úgy tette a dolgát, mint egy profi navigátor. Az eredmény: harmadik hely a magyar értékelésben, első a kategóriában és kilencedik a nemzetköziben. Remekül tudtunk együtt dolgozni, és ha bármikor, bármelyik versenyen helyettesítő navigátorra lesz szükségem, biztosan Esztit kérem meg" – mondta Lónyai, aki természetesen azt is hozzátette, ha a csapat, a Whistler Racing nem készíti fel ennyire jól az autót, esélyük sem lett volna ezeken a technikás, hepehupás, ugratókkal teletűzdelt, ráadásul meglehetősen hosszú pályákon, amelyek még az élmezőny tagjait is megtréfálták olykor.

Két szakasz ismétlődött, és Lónyainak mindkettő tetszett. Az egyik a jellege miatt, a másik meg azért, mert mindenki számára új volt, és ennek a sportágnak éppen az adja a szépségét, hogy ismeretlen tájakat fedeznek fel közben a versenyzők.

„Jól ráéreztünk, hogy melyik pályán milyen taktikát kell alkalmazni, s ez meghozta az eredményét. Boldog vagyok, hogy nem vertek ránk órákat a külföldi menők sem, hanem csak perceket kaptunk tőlük, ami nem rossz a mi jó, de öregecske technikánkkal" – mondta Lónyai, akivel egyetértett Gyulai Eszter is. Hogyne értett volna?! Pályafutása első versenyéről serleggel térhetett haza.

„Nagyon új volt az élmény és nagyon jó. A csapat tökéletesen dolgozott, Palkó mellett pedig biztonságban éreztem magamat. Eddig is sejtettem, hogy nem lehet könnyű egy navigátornak, de most már biztos vagyok benne. A zötykölődés, az ugratók, a terep – eleinte nagyon kellett koncentrálnom, de a záró napon már felszabadultabbak voltunk mindketten. Gondoltam, hogy így lesz, hiszen a repülésben átéltem már ugyanezt, a két ember ott is csak közösen tud valami jót létrehozni, csapatmunkára van szükség..." – mondta Gyulai Eszter.