A duda mindenek felett, avagy menekülj, ha tudsz

És egyelőre csak a Fáraó-rali rajtjához igyekszünk, a gizai piramisok háta mögé, ahol nincsenek turisták, a látvány viszont elsőrangú. Ide sorakozik fel a tereprali világkupa egyiptomi futamának népes mezőnye, s nehéz lenne eldönteni, hogy a rajt izgatja jobban a versenyzőket, vagy az, hogy készítsenek még egy képet a piramisokkal.

De aztán győz a „vadászösztön" (vagy hívjuk bárhogy) és amint eljön az idejük, úgy kezdenek el öltözködni (sisak fel, kesztyű fel, szemüveg fel), mintha a piramisok ott sem lennének. Olyanok, mint a harci mén, ha meghallja a trombitaszót.

Persze, nemcsak Kairó utcáin történnek furcsa dolgok: a rajtceremónia sem zajlik eseménytelenül, az egyik orosz kamionos (sivatagi jártasság híján) félreérti a sportbírót, aki azt mondja neki, kerülje ki a rajtkaput, mert nem fér át alatta. Kerüli ő, de közben úgy érti, fel kell hajtania a fából ácsolt dobogóra, amire még az autókat sem engedték fel. Nos, ez hiba – nagy hiba.

Még a Dakaron sem állnak fel a kamionok a dobogóra – egyszerű fizika ez, pokoli nehezek.

Így azután, miután kiörömködik magukat a fiúk, induláskor beszakad alattuk a pódium – a bal első kerék eltűnik a dobogóban, s megbillen a kamion. Az emberek először nem értik mi történhet, aztán valaki észbe kap és elzavarja őket a közelből, még csak az kéne, hogy rádőljön valakire. Aztán persze nem történik baj (a sivatagi emberek szerencséje...), egy másik kamion meghúzza hátra az illetőt, úgyhogy az kompletten beszakad a felhajtó és a lehajtó közé – a dobogót tűzifává aprítva. De mindenki rendben, s ez a lényeg – az összes veszteség egy bal első lámpa. (Az időközben megérkező tevés rendőr „megszalutálja" az attrakciót.)

Több is veszett Mohácsnál, bár kétlem, hogy bárki tudná itt, hol van Mohács, de nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy elkezdődik a verseny.

Aki azt hiszi, hogy a rendezők hagyják bemelegedni a versenyzőket, az nagyon téved. Rögtön első napra egy olyan durva szakaszt jelölnek ki számukra, hogy még a legtapasztaltabbak is törölgetik a homlokukat a célban. Még Marc Coma is azt mondja, hogy nehéz volt, pedig ő elég nagy előnnyel nyeri meg a napot.

„Nem volt könnyű a navigáció, keresztül kasul utak voltak, nehéz volt megtalálni a helyes irányt. Ráadásul elég későn rajtoltunk, magasan járt a nap, alig ltátunk valamit. Aztán a végén beértünk a falvak közé, ami tovább nehezítette a navigációt. De idetaláltam, és nyertem, szóval nem panaszkodom. Egyszerűen csak furcsa az első nap. Mindig furcsa. Érdekes érzés van az ember gyomrában. Ez most sem volt másként" – vallja be a háromszoros Dakar-győztes.

Mit mondjon akkor Chaleco López? A chilei, akin már nyoma sincs az áprilisi hatalmas esésnek (pedig akkor az is kérdés volt, hogyan jut túl rajta, hiszen alaposan összetörte magát Tunéziában), viszont a technika ördögével ő sem szállhat szembe. Tönkremegy a kuplungja, úgyhogy a pálya szélén vesztegel, ahelyett, hogy készülne a Dakarra, ahogyan tervezte. Nincs ennél rosszabb érzés.

Az autósoknál mindenki Jean-Louis Schlesser győzelmére tippel. Rosszul. A sivatagi róka rettenetesen gyors ugyan a saját építésű Buggyval, de van valaki, aki még nála is gyorsabb: az orosz Vlagyimir Vasziljev. A G-Force csapat második számú pilótája (az elsőnek, Borisz Gadaszinnak az autójában tönkremegy két henger a csúcsforgalomban, a rajt felé menet, úgyhogy csak szenved, végig a szakaszon). „Nem voltam extrán gyors – mondja –, mert nem akartam hibázni, rögtön az első szakaszon. Sokat előztünk, de nem okozott gondot, mert fújt a szél, elfújta a port."

Na ja. Hogy nem voltak gyorsak?! Dehogynem! Hiszen a többiek sem vakaróztak, hanem nyomták a gázt, mégis alulmaradtak.

Persze, ez csak a kezdet.

Ezt mondta a sofőrünk is, amikor egy ugrásnál a homokban majdnem a nyakunkba szakadt a terepjárónk komplett hátulja.

Megjegyzem, nekem a kezdet nem ez volt, hanem az, amikor vasárnap kiderült, hogy a cseh Miroslav Zapletal repülőgépe súlyos késésben van, s nem ér oda a technikai ellenőrzésre. Ki segítsen? Hát aki ott van a szomszéd országból, mert biztos értik egymást. Jelentem, egy szót sem beszélek csehül, az egyetlen ott lévő szerelő meg egy szót sem magyarul, de valahogy csak átvittük a BMW-t a technikai ellenőrzésen. Sok mosolygással, az összes ismeretséget felhasználva, az FIA-delegáltként jelen lévő Faluvégi Péter segítségével – szóval mindent bevetve.

De megérte, mert „Zapi" harmadik lett a hétfői szakaszon, s saját bevallása szerint még csak nem is sietett.