Nem voltak nagy vágyai, végül egyéni csúcsot döntött a BUFF-on

Nagyszerű versenyzéssel győzött Balatonfüreden. Ez is volt a cél?

Nem voltak nagy vágyaim, csupán egy jóleső futást szerettem volna letudni – mondta Mátyás Bence. – Baranyai Máté versenyszervező hívott meg az eseményre még tavasszal a MyWay Északi Part instant verseny után. Azt beszéltük, hogy választhatok, melyik számban szeretnék részt venni, végül a tizenkét órás mellett döntöttem, de közben elkezdtem egyre jobban belekóstolni a terepbe, így a Vadlánra is neveztem.

A BUFF és a Vadlán között egy hetem volt regenerálódni, így a legfontosabb célomnak azt tekintettem, hogy ne sérüljek meg, mindkét versenyen a biztos teljesítés lebegett előttem.

A nyáron jól tudtam készülni, éreztem, hogy remek formában vagyok, de nem támasztottam semmilyen elvárást magammal szemben. Kilométerszámban gondolkoztam, száztíz-százhúszat tűztem ki magam elé, annyit mindenképpen szerettem volna futni. Úgy voltam vele, ha minden összejön, és van esélyem az első háromban végezni, akkor szeretném elcsípni valamelyik értékes pozíciót.

Milyennek értékeli a futását?

Annak örültem, hogy az első két órában Beda Szabolccsal tudtam együtt haladni és beszélgetni, ő a hatórás számban vett részt. Közben az edzőm szólt, hogy az első helyen haladok, emiatt kis nyomás lett rajtam, onnantól az motoszkált a fejemben, hogy a második és harmadik mennyire lehet tőlem, kérdezgettem óránként az aktuális távolságot. Jó tempót jött a mögöttem érkező is, ám meg tudtam tartani az előnyömet, az utolsó órában már több mint hat körrel mentem a mezőny előtt, ami közel hét kilométert jelentett.

A végén úgy voltam vele, hogy az eddigi legjobb tizenkét órás eredményemet, a 129.6 kilométert van esélyem megdönteni, ezért ráhajtottam az egyéni rekordra.

A vége előtt tíz perccel már lehetett tudni, hogy megvan a győzelem, akkor abbahagytam a futást. Az egyéni csúcs? Nagyon örülök neki, boldog voltam, hogy rengeteg kiváló, tapasztalt futótársam gratulált a célba érkezést követően. Végig mosolyogtam, volt két kisebb holtpontom, de összességében kifejezetten stabilan futottam, még az utolsó órákban is könnyed mozgással haladtam előre. Öt húszas átlaggal mentem, ami tizenkét órán át szép teljesítmény. Tavasszal egy remek hatórás országos bajnoksággal kezdtem, 81.069 kilométert tettem meg, most pedig egyéni rekordot döntöttem tizenkét órán. Ez az év eddig a legtermékenyebb mind kilométerszámban, mind eredményekben is.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Az első két-három órában meg kellett küzdeni az esővel, nem voltak jók a körülmények. Rendesen eláztunk, ám nem akartam cipőt cserélni, úgy éreztem, mire felszárad az aszfalt, megszárad a cipőm is. Hibáztam, a végére vízhólyag keletkezett a lábujjamon, ami igen kellemetlenné tette az utolsó másfél órát, fájdalmassá vált a futás. Aztán a szél is megérkezett, de nekünk, tizenkét órásoknak nem volt olyan kellemetlen, mint a huszonnégy órásoknak.

Hogy néz ki az év hátralévő része?

November elején tervezek a Korinthosz Final Dance közösségi futáson részt venni, a többi pedig még a jövő zenéje. Decemberben Győrben, szülővárosomban lesz egy verseny, nekem hagyományosan a Karácsonyi Rohanás az évzáró megméretés, ez most is így lesz.