Kapások a rakpartról

Budapest, rakpart.

Ideális környezetnek semmiképpen sem nevezhető a környezet, mert a horgász általában a fák árnyékában, madárcsicsergés közepette akaszthat meg halakat.

Mégis jó hír, hogy a zsúfolt, zajos városban a kőfalak közé kényszerített Dunában is bőven akad hal, csak éppen érteni kell a megfogásukhoz. A hajdani halbőség azonban már a múlté, elsősorban a paducállomány csappant meg a két-három évtizeddel korábbihoz viszonyítva. Csökkent a jászkeszegek és a domolykók száma is, de emelkedett a dévérállomány, az ezüstkárászok pedig alkalmanként inváziószerűen jelennek meg.

Fővárosi mélységek

A fővárosi Duna-szakaszon – mely a pünkösdfürdői kőgáttól a nagytétényi sertéshizlalda kifolyója alatti részig tart – elsősorban a könnyű úszós felszereléssel érhetjük el a legjobb eredményt. Mivel a sodrás sebessége átlagosan 3 és 5 km/h között változik, és a partról úszós szerelékkel elérhető részek mélysége is jelentős eltéréseket mutathat, ez a „könnyű” szerelék egyes helyeken 1–2 gramm teherbírású úszót jelent. A Duna medre kemény sóder, sok helyen sziklás, köves, mint a legmélyebb (12 méteres) részen, a Szabadság híd fölötti szakaszon. Jelentős mélységű a Margit híd fölötti szakasz is (7.5 méter) és az Erzsébet híd fölötti rész (8.5 méter) a hajózóútban.

Hol, mit, mikor?

A pesti oldalon a tilalom lejárta után, de még inkább augusztusban, szeptemberben kitűnő márnázóhely (akár úszóval, akár fenéken) az Árpád híd alatt található sóderkitermelés dombjainak tövében nem is kell messze dobni. A harmatgiliszta, csontkukac, „cupák” gyakran eredményez méretes márnákat. A csaknem három kilométer hosszú Margitsziget északi csúcsa augusztustól remek paducozóhely, a folyásnak átlósan felfelé dobva jó messzire a 4–5 gramm teherbírású úszóval nem maradnak el a kapások. Ha etetünk is, a siker szinte biztosnak mondható.

A budai Dunaparton jó horgászhely az egyesületi csónakházak utáni részen a Kolozsy téri kanális, illetve a kifolyó fölötti mély, langós rész, ahol szinte egész évben megtalálhatók a dunai keszegek. A kifolyónál a víz elég sebes, nem túl mély, a fenék sóderes, jó néhány nagy kővel. Májustól a hideg idő beálltáig márna, jász, szilvaorrú, paduc, dévér fogható.