TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Nyolc év alatt a listavezető Oscar-díjátadó az elsőről a 12. helyre csúszott vissza, annyi sportesemény »kúszott be« elé. Ilyen érdeklődés láttán pedig ki csodálkozik azon, hogy a nagy cégek »zsebből« kifizetnek alsó hangon ötmillió dollárt egy 30 másodperces Super Bowl-reklámért?!

ALAPVONAL. Ez a jövő – esszük, nem esszük, nem kapunk mást. És ne tévedjünk: az éhhalált választóknak még az emlékét sem igen fogják megőrizni.

ALAPVONAL. Az atlétika krémje most kicsit a kísérleti egér szerepét játssza alig három évvel az ugyancsak Katarban rendezendő labdarúgó-világbajnokság előtt.

ALAPVONAL. Egykoron minden edző tudta, ez a legjobb tizenegy játékosa, és igyekezett azt a csapatot pályára küldeni. Csak a kényszer tudta rávenni a változtatásra, a sérülés, eltiltás, botrány, különben meg általában a jobb játszott.

ALAPVONAL. A nemzeti kultúrához, az anyanyelv használatához való jog részének tekinthető, hogy a magyar közösségek tagjai a közös sportolás, szurkolás, az együtt átélt sportsikerek révén is megélhessék magyarságukat.

ALAPVONAL. Kötényezésben voltunk olyan jók, mint a brazilok, míg cipőorral, azaz spiccel senki a világon nem lőtt akkora gólokat, mint azok, akik – mondjuk – a Sörgyár-pályán tanulták a futball ábécéjét.

ALAPVONAL. A drukker ilyen, ilyennek is kell lennie – a végletek emberének. Olyannak, amilyennek a legendás osztrák futballvezér, Hugo Meisl látta egykori honfitársainkat: a magyarok vagy temetnek vagy lakodalmat ülnek.

ALAPVONAL. „Mi hárman olyat teszünk, mint senki a tenisz történelmében. Büszke vagyok, hogy részese lehetek a harcnak."

ALAPVONAL. A kérdés jó tempóban, úgy tetszik, néha igenis föltehető, ám ha a réveteg siránkozás, a sehova sem vezető düh vagy a felelősséget elhárító terméketlen nosztalgia – amolyan „önfertőzés”, ahogy Balczó András mondja – alkalma lesz az egész, akkor szigorúan kerülendő!

ALAPVONAL. Így aztán hihetetlen tétje van minden apróságnak, bakinak, csalásnak, tévedésnek. És a pénz már nem elsősorban a főbejáraton, a stadionkapukon át érkezik a klubokhoz.

ALAPVONAL. A szenzációból és hírversenyből élők méltóságteljes visszafogottságának tükrében még gyomorforgatóbb, ami a Xana Enrique eltávozása utáni első spanyol válogatott mérkőzés, a bukaresti román–spanyol Európa-bajnoki selejtezőt megelőzően történt.

ALAPVONAL. Nem amatőrök akartak lenni, hanem álamatőrök, ami azért képes beépülni a gondolkodásba – történelmileg is.

ALAPVONAL. A meccset nem a tribünön kell megnyerni, a Csallóközt és a Felvidék déli részét sem ebből az alkalomból kell visszacsatolni. Most elegendő egyetlen góllal többet szerezni az ellenfélnél.

ALAPVONAL. Ha toljuk a biciklit, nehéz szakasz következik az életünkben, ha sebesen tekerünk, bízunk a képességeinkben és abban, hogy odaérünk, ahová indultunk.

ALAPVONAL. A mámor-hisztéria dimenzió irdatlan szélességét a magyar futball egyik hozzáállásbéli rákfenéjének gondolom.

ALAPVONAL. Ha idealisták lennénk, azt is írhatnánk, ha már a klubváltás nem sikerült, Neymar a játékával válaszolhat kritikusainak.

ALAPVONAL. Az átlag kezdő profi sportoló úgy gondolkodik, az ő pályafutása bizony sohasem ér véget. Ugyanő hét-nyolc évvel később rádöbben, ja, de mégis. És amikor felharsan az utolsó sípszó, elkezdődik az utazás az ismeretlenbe.

ALAPVONAL. Hogy mit hoz a jövő, nem tudható, főként mert a műfű divat, gyártása jó üzlet, és szándék kérdése, hogy ki melyik oldal mellett teszi le a voksát.

ALAPVONAL. Ez mégsem nyomta rá a bélyegét a teljesítményükre, ők ugyanis még abba nőttek bele, hogy a magyar vízilabdázó mindig, mindenütt a legjobbját nyújtja, megalkuvás nélkül. Ez van erőst megkopóban.

ALAPVONAL. Amint a fotósoknak nélkülözhetetlen „dark roomról”, sötét szobáról érdeklődött az emberünk, rezzenéstelen arccal mutattuk meg neki a parkoló bejáratánál álló portásfülkét, csak mert nem volt ablaka.