TALÁLATOK A(Z) Népsport CÍMKÉRE

„Sorscsapásoktól sújtva bár, de törve nem, emelt fővel boldogan térünk vissza kedveseink körébe.”

Tudása alapján az Aranycsapatnál is helye lehetett volna, mégsem került a válogatott közelébe Szabó Petár.

Három világbajnokságon és négy olimpián fújta a sípot, és több mint 200 magyar bajnokit dirigált.

„És ami a legfőbb, megvan kedves, derült, boldog ifjúságuk, mint azoknak a gyerekeknek, akik egészségesen születtek a világra.”

„Itthon maradni? Megvallom, nagy kedvem volna. De az életem úgy alakult, hogy csak a sport köt Budapesthez.”

A 140 éve született legenda labdarúgásban, gyorskorcsolyában és vízilabdában sporttörténeti elsőségekből vette ki a részét.

Vezetőedzőként folytatta, és huszonöt éves böjt után, 1980-ban bajnoki címre vezette a kispestieket.

Az 1971-es kontinensbajnokságon három arany-, egy-egy ezüst- és bronzérem volt a mérleg.

„Állítólag jó hangja volt, a meccs után cigánnyal húzatta fülébe a nótát a Mátyás-pincében.”

A Vasas elnöke feljelenti klubját, a csapat nem játszhat otthon, az adósság örök…

Ép lélek helyett – Pierre de Coubertin Budapesten 1911-ben igazította ki a híres latin mondást.

„Nehéz mérkőzés ez, barátom! Meg kell küzdenünk a hazai pálya hátrányával is...”

Az 1917-es bolsevik forradalom évtizedekre elválasztotta egymástól Szovjet-Oroszországot és az olimpiákat.

A pályák bűvöletében éltek, egyikük, Béla egyenesen a válogatottságig vitte.

Munkácsi Márton úgy halt meg, ahogyan élt: izgulva és fényképezőgépével a kezében.

Bécsben olyan ihletett állapotban védett, hogy nemcsak országos népszerűségre tett szert…

Az első Görög Kupa-siker magyar kovácsa, Rauchmaul Emil máig megfejthetetlen búcsúja.

Májusfára akasztható győzelem 1961-ben: nagy lépés a chilei világbajnokság felé!

„Szenzáció lettem és maradtam azzal a valósággal, hogy Budapestről jöttem és a magyar főváros utam végcélja is.”

Jobb lett volna, ha ép marad Salvadoriék kerámia esernyőtartója.