TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ha tetszik, ha nem, a világ legjobbjának a »fizetésében« az ilyenek is benne vannak. Djokovics erről megfeledkezett, ami még akkor is igaz, ha bűnlajstromának utolsó pontján lehet vitatkozni.

ALAPVONAL. Mintha újra lehetne drukkolni a magyar futballcsapatoknak, izgulni értük. Nem névleg, kötelezően, hanem belülről jövően, gyomorból, remélem értik, mire gondolok.

ALAPVONAL. A személyes sorsa miatti düh vagy a végzet elfogadása, jelen állás szerint Lionel Messinek is ez a választási lehetősége.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo a jövő héten több írást szentel azoknak az egykori klasszis futballistáknak, akik utolsó éveiket mély szegénységben, rosszabb esetben nyomorban tengették.

ALAPVONAL. A pályáról levonuló ászokat harsogó, lelkes műsorvezető állította meg néhány szóra, természetesen a copfos lányt is, és hát mi mást is kérdezhetett volna: milyen volt a fiúk között futballozni?

ALAPVONAL. Ivan Rakitic: »Sosem felejtem el a pillanatot, amikor édesapám kinyitotta a dobozt. Majdnem elájultam a boldogságtól: két horvát válogatott futballmez volt benne. Abban ettünk, aludtunk, jártunk iskolába, nem akartuk levenni magunkról.«

ALAPVONAL. A körülményekre hivatkozni azért botorság, mert nincs benne az Aranylabda- kiírásban az sem, hogy például az esőben vagy hóban lejátszott meccseket tilos figyelembe venni.

ALAPVONAL. A futballisták sem viselkednek felelősen, hiszen akármilyen parádés a könyökkapcsolat a kezdés előtt, egy-egy gólnál akkora az összefonódás, hogy a Laokoón-csoport ahhoz képest gyenge utánzat.

ALAPVONAL. Az sem szolgál senki üdvére, ha baráti társaságban, a világhálón vagy bárhol évtizedeken át szórakoznak egyetlen balsikerű mozdulatán. Kínos, ha valakit ügyetlennek vagy eszetlennek tartanak – de még sokkal rosszabb, ha az is felvetődik, hogy utolsó gazember.

ALAPVONAL. Cseh Lászlónak a nemcsak legyőzhetetlen, de ’68–73 közt háton egyszerűen megközelíthetetlen Roland Matthest dobta ki „mélytudati mércéül” a sors! Bizony, a sors, a nagy rendező, ami – meglehet – mégiscsak ismétli önmagát néhanap.

ALAPVONAL. Szoboszlai érdemi pályafutása épp csak elkezdődött, maga is még innen van a húszon, előtte az élet, a karrier gerince.

ALAPVONAL. Egy olyan edző, aki a holland labdarúgás rendszerében nőtt fel, majd Barcelonában egy másik futballkultúrában és -érzésben is igazi kedvenccé vált, képesnek tűnik „újrafogalmazni” egy arra készen álló Messit. Ha mindkettőjüknek sikerül túllépni az egójukon, mert egyelőre a futballista távozási szándéka a hangosabb az éterben.

ALAPVONAL. A korábbi játékos-fiatalszabály mintájára érdemes lenne arra is ösztönözni a futballklubokat, hogy egy harminc év alatti edzőpalántát is foglalkoztassanak a felnőttkeret stábjában.

ALAPVONAL. A Bayern Münchennél a 2013-as triplázással ellentétben most még csak irányváltásra sem kell felkészülni. Flicknek »csak« csiszolnia kell a már így is tökéletesre hajazó művén.

ALAPVONAL. Koronaként jöjjön Albert véleménye egy Hoffer Józseffel közösen írt kiadványból: »Balczó Bandinak (...) töretlen küzdőképességét, harci szellemét, lankadatlan szorgalmát, teljes odaadását ma már a futballsport követelményeként említeném«.

ALAPVONAL. Ne a bár előtti, hanem a pályán mutatott produkcióra tessenek gondolni! Innentől kezdve vegytiszta erkölcsi kérdésnek tartom Maguire történetét.

ALAPVONAL. Azt senki sem mondja, hogy (ön)ismeret, (ön)erő, (ön)fegyelem és olykor-olykor (ön)kritika nélkül biztosan nem sikerülhet megvalósítani az álmokat. Futva főleg nem...

Pirlók már nincsenek. Az az egy, aki maradt, nem beszélhet a játékával, és nagy kérdés, képes lesz-e megtanulni másik nyelvet.

ALAPVONAL. Kulcsár Gergelyt valószínűleg nagyon szerették, becsülték: a magyar csapat zászlaját három alkalommal ('64,'68,'72) vitte az olimpiai megnyitón.

ALAPVONAL. Az úszás példát mutatott arra, hogy talpra lehet állni, nem önmegvalósításra törekvő klasszis edzőkkel és klasszis versenyzőkkel. … Úgy jó, ha a múlt nem nosztalgiát szül, hanem tanulságot.