TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

Nyilasi Tiborra hajazó példaképek, klublegendák eltűntek. Tizenhét évesen nyilván nem lehet azt mondani, hogy ifjabb Lisztes Krisztián az lenne, de olyan biztató első lépéseket tett egy szinte beláthatatlanul hosszú út elején, hogy érdemes lesz rá figyelni.

ALAPVONAL. Nem vitás, hogy az Újpest, Honvéd és Vasas idénybeli csapata, teljesítménye, a futballbarátokban semmiféle emléket, érzelmet nem ébresztő, nevenincs légiósok hada, az egyszer tehetetlen mozdulatlanság, másszor ad hoc kapkodás érzete nem érdemel kettős rangadót, futballünnepet. Akik ezt megérdemelnék, helyesebben megérdemelték volna, azok a szurkolók.

ALAPVONAL. Ilyen messzire tehát nem mennék, de ha már olyannyira nagyra nőtt a világ legnépszerűbb játéka, elvárnám, hogy az elfogultság is nívós legyen, ne ott kerüljön elő, ahol nincs helye. Mert a drukkert nem feltétlenül nyugtatja meg, ha a hivatalban lévők is lázadoznak, hárítgatják a felelősséget.

ALAPVONAL. Szinte hihetetlen, de valóban csak némi gyújtó energia, legfőként egy meccs kellett hozzá, és a hosszú ideje szunnyadó futballközösségek ereje a maga teljességében mutatkozott meg.

ALAPVONAL. Az sem ritka, hogy a hangulati befolyásolás eszközét amolyan megelőző csapásként immár a mérkőzések előtt is bevetik. Az egyelőre megállíthatatlannak tetsző zuhanásban lévő Chelsea kedd este a Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágóján éppen a Real Madrid ellen próbálta enyhíteni ezen évad katasztrofális következményeit – mint kiderült, esélytelenül.

ALAPVONAL. A magyar sport, a magyar jégkorong játékosként olyan egyéniséget vesztett el, aki egymaga megtestesíti mindazt, ami ezt a sportágat az elmúlt évtizedekben jellemezte.

ALAPVONAL. Ez az írás azonban nem Fosbury nagyszerű tettéről akar szólni, sokkal inkább azt a kérdést feszegetné, hogy a hozzá hasonló sportági reformerek, újítók és másként gondolkodók neve miért nem marad meg a közösségi emlékezetben ugyanúgy, mint az 1968-ban a világot ámulatba ejtő »háttal ugró« atlétáé?

ALAPVONAL. Mi lesz a jövőben, nem tudhatom, de azt állítom merészen, hogy Summer McIntosh személyében a párizsi olimpia ötszörös (!) egyéni aranyérmesével is lehet dolgunk. Így lesz-e, titok még, ám hogy »papíron« képes lehet reá, biztos vagyok benne.

ALAPVONAL. Minden sportágban sokkal feszítettebb a versenynaptár, több a torna, a mérkőzés, a válogatott és a klubszezon egymásba csúszik, már nyáron sincs megállás.

ALAPVONAL. Legalább a nagy névadókhoz lenne hűséges a Vasas. A stadion ugyebár Illovszky, Rudi bácsi nem volt könnyű ember (személyes tapasztalat), de egyenes, mindent – az ő kifejezése – pacekba mondott. Az akadémia Kubala, ő (ez is saját élmény) akkor is segített, amikor nem kérték, de látta, hogy szüksége van rá a másiknak.

ALAPVONAL. Nincs rend a fejekben, ahogyan szerintem a vezetőkében sincs, hiszen legkésőbb az edzőcserével az ő fejükben a mostani idény bekerült az »eltékozolt« feliratú mappába. Mert különben miért nem lehetett megvárni a menesztéssel az évad végét?

ALAPVONAL. Sokak kedvence lett apró holland huligánunk, hiszen a kétségkívül nem túl szalonképes mozdulat ellenére megtestesítette mindazt, ami egy igazi szurkolótól elvárható: a fanatizmust, a teljes azonosulást a futballal, a sajátos kifejezési formába öntött önfeledt érzelmi állapotot.

ALAPVONAL. A meggyőződéseikben vakon hívő politikusok úgy gondolják, az olimpián keresztül (is) döntő mértékű nyomást tudnak gyakorolni az ellentáborra, ám ez sohasem jött be – viszont versenyzők generációit nyomorították meg lelkileg, visszavonhatatlanul.

ALAPVONAL. A hatalmi visszaélésektől, politikai ízű zsarolásoktól, illetve kényszerű kompromisszumoktól terhes ügynek azonban egészen más a tétje. „A vita és a harc arról szól, vezethetik-e magyarok a Román Jégkorongszövetséget?” – nevezte nevén a gyereket Tánczos Barna, aki a testület történetének második magyar elnöke volt.

ALAPVONAL. Az 1955-ös Rapid elleni bécsi mérkőzés sporttörténeti jelentőségű. A Fradi ugyanis, dacolva, hogy Kinizsi és piros-fehér lett belőle, zöld-fehérben lépett pályára a Práter Stadionban. Onódy Lajos szakosztályvezető titokban csomagoltatott be zöld-fehér szerelést. Lett is nagy haddelhadd, Onódyt leváltották, hogy aztán 1956-ban ő legyen az, aki hivatalosan bejelenthette, hogy a Fradi az Fradi, a színe pedig zöld-fehér.

ALAPVONAL. Az ötletgazda Sheffield sokkal jobban kereskedik a hagyományokkal: a The Club becenév önmagában is sokatmondó, ahogyan az a 34 oldalas információs füzet is, amelyben mindent hangsúlyoznak, amiben elsők voltak a labdarúgásban, legyen szó az első kapufáról, szögletről vagy éppen villanyfényes meccsről.

ALAPVONAL. Bizony, a versenysport története e fölszámolhatatlan ambivalencia története is, s e história során nem az idea áll győzelemre régóta már. Vélem, a fair play ezért a hőskor sajátja, az utókor szépítő emlékezetével persze. Higgyük el: teljesen tiszta sosem volt a sport, legföljebb a teóriához való ragaszkodásunk tetszett erősebbnek egykor, az öncsalást sem nélkülözve.

ALAPVONAL. A magyar futball más helyzetben volt, de éppen egy bolgárok elleni hazai győzelem lökött rajtunk nagyot. A mostani 3–0 után pedig nem véletlen, hogy a stadion egyik fele a találkozó végén „Marco” a másik „Rossi” kiáltással köszönte meg a kapitánynak (is) a fölényes győzelmet.

ALAPVONAL. Mindezt nem a passzív romantika jegyében idézem fel, lenne egy még kellően ki nem munkált javaslatom. Írassék ki pályázat a különféle sportágakban a magyar válogatottakat buzdító dalokra! Természetesen nem a zenére – ésszerű kész, hozott, általánosan ismert és közkedvelt anyagból dolgozni –, hanem a szövegre!

ALAPVONAL. A sportág otthon van Székelyföldön. A pénteki csúcsdöntő előestéjén a csíkszentsimoni csapat valamikori 75 éves kapusa mutatta meg régi balesete emlékét, az orrának színét-alakját némiképp átrajzoló korongnyomot. »Ezt is a hokinak köszönhetem«.