Moratti: Ha kikaptunk volna négy nullára...

A tekintélyes La Gazzetta dello Sport szerda reggel megjelenő lapszáma a címlapon siratja el az Intert, amelynek drámai körülmények között pecsételődött meg a sorsa kedd este.

A „semmire sem jó″ 2–1-es győzelem kapcsán természetesen az első kérdés az: ezek után mi lesz a bajnokságban sem brillírozó csapat vezetőedzőjének, Claudio Ranierinek a sorsa? Nos, a címlapon a legilletékesebbtől, Massimo Moratti elnöktől a következőt idézi a Gazzetta: „Nem váltok!″

A tökéletességre törekvő, nagy hatalmú klubvezető maga is fájdalommal élte meg a kiesést, de még a lefújás utáni feszült percekben sem talált olyasmit mondani a nyilvánosság előtt, amiből a Ranieri fejét követelő Inter-hívek edzőváltásra következtethetnének.

„Egy ilyen este után nem látom indokoltnak, hogy közbelépjek. Nem láttam hibákat a játékunkban, inkább a franciák és Deschamps edző jó szerencséjének tudom be a történteket – mondta Moratti, majd mielőtt elhagyta a stadiont, hozzátette: – Ha kikaptunk volna négy nullára, talán másképp gondolkodnék, de így, hogy a legvégén kapott gólok pecsételték meg a sorsunkat (Marseille-ben a 93., Milánóban a 92. percben szerzett döntő fontosságú gólt az OM – a szerk.), nem hiszem, hogy pálcát kellene törnöm Ranieri felett. Nem érdemelné meg.″

A meglehetősen zaklatott Claudio Ranieri az egész idényükre jellemzőnek tartja a történteket: szerinte csapata mindkét félidőben jobban játszott kedden, de kihagyta helyzeteit, és ez egy két felvonásos kupapárharcban megengedhetetlen.

„Ennyit tudunk, amit ma nyújtottunk. Szégyen, mert mindent beleadtunk, apait-anyait – fogalmazott a tréner. – Kiestünk, most már százszázalékosan a Serie A-ra kell koncentrálnunk, ez kell, hogy motiváljon minket. Ma az első húsz percben jobbak voltunk, aztán elkényelmesedtünk, és csatáraink számára nem alakítottunk ki újabb helyzeteket. A második félidőben arra kértem Wesley Sneijdert, hogy mutassa többet magát, erre megsérült. A helyére beálló Joel Obi jól védekezett és ügyesen támadt, sokat lendített a csapatjátékon. Andrea Polit azért tettem a kezdőbe Esteban Cambiasso helyére, mert többet segíti a támadásokat, és tudtam azt is, hogy az ő oldalán, a bal szélen a legerősebb a Marseille.″

„A ráadásban nem koncentráltunk már, de hát egy ilyen szezon után bárki beleköphet a levesünkbe – folytatta Ranieri. – Ez a szerencsétlen gól is jellemző erre az idényünkre, rossz helyre pattant a labda. Mindig azt mondom, ennyit tudunk, és még egy picike kis szerencsénk sincs. Olyanok vagyunk még mindig, mint egy hullámvasút. Azt hittem, a Chievo elleni mérkőzésen elért siker feldob minket, de semmi sem történt. A franciák ellen nem érdemeltünk vereséget, nem érdemeltünk kiesést, hiszen a száznyolcvan perc alatt jobbak voltunk. De hát ilyen a futball... Nem kell forradalom az Internél, nincs erre szükség, csak újjá kell építenünk pár dolgot, s bizony ezt a mérkőzés előtt is tudtuk már.″

A megtört olasz szakember kitért marseille-i kollégájára, Didier Deschamps-ra is, aki 2004-ben a Monaco trénereként megviccelte már (Ranieri akkor a Chelsea-vel esett ki a BL-ből).

„Hogy Deschamps balszerencsét hoz rám? Nos, lehet benne valami!″

A francia sajtó természetesen ünnepli a marseille-i csapatot, amely a hazai bajnokságban ugyan gyengén szerepel (csupán nyolcadik, és a BL-selejtezőt érő harmadik helytől is jelentős, nyolcpontos a lemaradása), ám egyetlen francia csapatként bejutott a legjobb nyolc közé.

„Hősies!" – ezzel a szalagcímmel és a sorsdöntő gólját ünneplő Brandao képével adja el szerdai címlapját a L'Équipe sportnapilap, és ugyancsak a brazil támadó lelkendezik a dél-franciaországi regionális napilap, a La Provence címlapján az öles betűkkel szedett „Köszönjük, Brandao!" cím alatt.

Nagyot fordult a világ egy év alatt a csatárral: tavaly márciusban nemkívánatos személlyé nyilvánították Marseille-ben, miután nemi erőszak gyanúja miatt őrizetbe vették. Az OM kölcsönbe hazaküldte, az idén januárban aztán visszarendelte: egyrészt lassan a feledés homálya borult a tavalyi ügye, másrészt az Afrikai Nemzetek Kupája miatt a csapat csatárhiánnyal küzdött...

„Istennek és az egész csapatnak kell hálát mondanom gólomért – mondta a lefújást követően Brandao, akinek agyán valószínűleg átfutottak a tavalyi keserű emlékek. – A szurkolóknak is meg kell köszönjem támogatásukat, akik ide is elutaztak, hogy segítsenek minket. Megmondom őszintén, nem is láttam a labdát, amely az előreíveléskor a hátamra esett. Aztán amikor elém pattant, sikerült a helyére küldenem, a kapus mögé.″

„Brandao még délután mondta nekem, hogy be fog találni. Azt válaszoltam neki, csak rajta, ne zavartassa magát, rúgjon gólt! – kerekítette ki a történetet Didier Deschamps, a Marseille edzője. – Meg is tette. Ez is bizonyítja, hogy visszatért az önbizalma. Nagyszerű futballista, aki megérdemli a szeretetet és a támogatást. Szerzett már néhány gólt, de ez volt a legfontosabb!″

Deschamps reagált arra is, hogy az olaszok szerint a „szerencse" kifejezés erőtlen annak érzékeltetésre, csapata minek köszönhette a továbbjutást.

„Nyilvánvaló, hogy szerencsénk is volt. De a szerencse sohasem jár magányosan... A karrierem során jó néhány esetben kisegített a szerencse, például a kétezres Európa-bajnokságon, úgyhogy sohasem felejtem el hangsúlyozni a játékosaimnak: a lefújás pillanatáig mindig van esély!″

Emlékeztetőül: a 2000-es Eb rotterdami döntőjében Franciaország a 90. percben egyenlített, majd aranygóllal szerezte meg a serleget – az olaszok kárára...