Diadallal jubilálnának

A Real Madrid-szurkolók számára már önmagában az a tény is sorsszerűnek tetszhet, hogy az induló BL-sorozat jövő májusi döntőjét Párizsban rendezik - ötven évvel azután, hogy az Alfredo Di Stéfano vezérelte nagy elődök ugyancsak a francia fővárosban elhódították az első trófeát. Jóllehet a "királyi" gárda azóta is a kontinens legeredményesebb klubja az első számú kupában, az utóbbi három idény egyre gyengébbre sikerült. Mióta Zinedine Zidane mesés kapáslövésével a Real megnyerte a 2002-es finálét, az elődöntőben, a negyeddöntőben, majd legutóbb már a legjobb 16 között volt kénytelen búcsúzni.

Nehezen elképzelhető, hogy ez a tendencia folytatódjék, és a spanyol sztárcsapat a csoportjából se jusson tovább. Nemcsak azért, mert a riválisok triójának valamennyi tagja - Lyon, Olympiakosz, Rosenborg - messze áll a verhetetlen státustól, hanem mert a nevek alapján a mai Real kétségkívül erősebb, mint az elmúlt években látott. Florentino Pérez elnök hivalkodó politikája lezárásaként is értékelhetjük, hogy Michael Owen és Luis Figo személyében a nyáron eladott két "galaktikust", mert bár vett egy másikat (Robinhót), azért a kapott pénzből a védelem és a középpálya hasznos labdarúgókkal való megerősítésére is futotta.

A két kőkemény uruguayi, Pablo García és Carlos Diogo szerződtetése mellett sem érdemes szó nékül elmenni, de még jobb fogásnak tűnik a Sevilla utolsó pillanatban megszerzett védője, Sergio Ramos (az első spanyol, akit Pérez a felnőttcsapatba igazolt!), no meg az elpusztíthatatlan Júlio Baptista. Robinho árnyékában persze nem sok szó esett róluk, ami érthető, mert a 21 éves brazil az elmúlt hónapokban a Konföderációs Kupán, majd a spanyol bajnokság nyitó fordulójában mutatott teljesítményével máris igazolta, nem véletlenül mozgattak meg minden követ Madridban annak érdekében, hogy a Bernabéuba vigyék.Legnagyobb kupasikere: 9x BEK-, illetve BL-győztes (1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1966, 1998, 2000, 2002)