Alessandro Costacurta

Alessandro Cosacturta - AC Milan

nemzetisége:
olasz
59/2
születési hely:
Orago
ideje:
1966.04.24.
pozíció:
jobbhátvéd, középhátvéd
magassága:
177 cm
súlya:
69 kg
korábbi klubjai:
Oggiona Asso, Monza
sikerei:
BEK (1989, 1990, 1994)- és BL (2003)-győztes, Világkupa-győztes (1989, 1990), olasz bajnok (1987/88, 1991/92, 1992/93, 1993/94, 1995/96, 1998/99, 2003/04), Olasz Kupa-győztes (2003), Olasz Szuperkupa-győztes (1989, 1992, 1993, 1994, 2004), európai Szuperkupa-győztes (1989, 1990, 1994, 2003), világbajnoki ezüstérmes (1994), vb-résztvevő (1998), Eb-résztvevő (1996)

Alessandro Billy Costurta Maldini mellett a klub újkori szimbólumának számít, hiszen már 1985 óta az Milan tagja s nem is véletlenül: remek helyezkedési képessége, kitartása, lelkesedése, rutinja, keménysége, maga- és labdabiztossága méltán helyezi őt a legnagyobbak közé. Bár az évek fölötte sem múltak el nyomtalanul: a 2003-as Világkupa-döntőn rá bízták a sorsdöntő büntető végrehajtását, de ő a földbe rúgott a laszti helyett...

1985-ben került a Milanhoz az oragói születésű fiú az Oggiona Asso együttesétől, s 19 évesen került a felnőtt kerethez, ahol eleinte nem számoltak vele komolyan Di Bartolomei és F. Galli miatt, 1987-ig mindössze két kupamérkőzés volt osztályrésze a profik között. Így kölcsönadták a Monzához erősödni a harmadosztályba, s itt végre alapember lett. Hazatérte után első milánói évében hétszer is pályára léphetett (a Hellas Verona ellen esett át a tűzkeresztségen), egy év múlva már 26 bajnokin játszhatott. Akkoriban állt össze a klub és a világtörténelem egyik legjobb védőnégyese: a Tassotti - F. Baresi - Costurta - Maldini-kvartett, akik tökélyre fejlesztették a lestaktikát. Ales a jobb oldalon vagy középen, emberfogóként is egyaránt remekelni tudott. Előttük csodás egyéniségek és világklasszis futballisták játszottak: együtt rúgta a labdát Massaróval, Albertinivel, Ancelottival, s később az "aranycsapat" tagjaival: Gullittal, Rijkaarddal, van Bastennel, Donadonival, Gallival, Rossival... Első igazi milanos évében máris bajnoki aranyat akaszthatnak nyakába, majd a következő szezonban segít megvédeni a scudettót, sőt, tavasszal a Nou Campban elhódítják a BEK-et a román Steaua 4-0-s legázolásával (Gullit 2, Van Basten 2, ám hősünk eltiltása miatt a lelátón csücsül, Franco Baresivel oldalán), majd az európai Szuperkupát (a Barca ellen), az Olasz Szuperkupát (itt a Sampdoria) és év végén a Világkupát (itt pedig a Nacional Medellin volt az áldozat).

Fantasztikus évek voltak ezek, Billy is remekelt, így 1991-ben Norvégia ellen a válogatottban is bemutatkozhatott (az őt felfedező Arrigo Sacchi ekkor már szövetségi kapitány volt, s behívta egyik kedvencét is, természetesen), és egészen a kilencvenes évek végéig alapember volt a Squadrában. Ott volt 1994-ben a világbajnokságon csak a döntőben elbukó olasz válogatottban (éppen a fináléban nem játszhatott, eltiltás miatt), aminek a védelme egyébként megegyezett a Milánéval, majd a 96-os, sikertelen Eb-n is. E korszakból talán csak a Velez elleni Világkupa-döntőt lehetne felemlegetni, mint gyenge mérkőzését, amikor két gólban is ludas volt, majd ráadásképpen kiállíttatta magát. Utolsó világversenye az 1998-as franciaországi világbajnokság volt, majd a torna után bejelentette visszavonulását a válogatottól. Odahaza, klubjában ekkor már a sokadik generáció kopott ki mellőle, a Gullit-féle csapatot követte ugyebár a Baggio, Weah, Bierhoff, Sevcsenko, Leonardo, Abbiati, Helveg nevével fémjelzett vonulat, majd a kilencvenes évek végi sikertelen korszak, amikor 1996 és 1999 között semmit sem nyertek a vörösök! De Billyt nem lehetett leírni, a következő, (pályafutása során a negyedik) generációnak is tagja maradt, felépült nagyon súlyos 2001-es térdsérüléséből és megnyerte 20. nagy címét is 2003 őszén a Porto elleni Szuperkupa-döntőn, majd nem engedte, hogy a 2004-es olasz bajnoki címet kivarázsolják kezéből. Egyébként a fiatalok, Nesta, Maldini (hmm...), Kaladze mellett/mögött még 2003-ban is 18 bajnoki és 11 BL-mérkőzésen állta a sarat, annak ellenére, hogy nyáron nem hosszabbították meg szerződését, mondván, 36 évesen már nem kell - aztán mikor sorra kidőltek a hátvédek, reaktiválták a szerencsére nem sértődős Costacurtát. 66 percen át remekelt a manchesteri BL-döntőben is, emígyen átvehette pályafutása negyedik BL-aranyát!

Érdekes módon, annak ellenére, hogy 1998 óta minden nyáron menetrendszerűen bejelentik visszavonulását, elkezdte a 2004-2005-ös szezont is, ráadásul vénségére újfent a kezdőcsapat tagjává avanzsált egy sérüléshullámnak köszönhetően, s nem csak középen, hanem a két szélen, a két vén csont, Cafú és Maldini alkalmi helyetteseként is megállta helyét! Őszre a kispadra szorult Maldini miatt - na ja, Paolo hozzá képest kis virgonc volt a maga 36 évével... Az évad folyamán hősünket 17-szer vetették be, de az utolsó bajnokiját, a Palermo ellenit örömest elfelejtené, hiszen nem csak több elképesztő hibát követett el, de egy jól irányzott, ravasz lövést is elhelyezett Dida hálójában... Isztambulban, a bajnokok Ligája-fináléban sem járt jobban: nem elég, hogy ötödik BL-aranya kicsúszott kezei közül, Ancelotti mester még csak pályára sem küldte - akkor 39 éves - egykori játékostársát. Pedig Alessandro minden idők legöregebb mezőnyjátékosa lehetett volna, aki az első számú európai kupa döntőjében gyepre lép - a csúcstartó egyébként Lothar Matthäus, aki 38 esztendősen vívott az aranyért, még 2001-ben.

A roppant művelt, egyetemen is megfordult, amatőr művészettörténész hátvéd 2006 nyarán is megkapta szokásos egy évét a vezetőktől, hiszen Nesta sérülten tért haza a világbajnokságról, később Maldini is kidőlt, sztárokat pedig nem lehetett igazolni a bundabotrány kirobbanását követő bizonytalanság miatt. Olaszországban egyébként olyan nagy becsben tartják őt, hogy első házasságának érvénytelenítésében a Szentszék is különösen engedékeny volt. Talán újabb lakodalma dobta úgy fel, hogy 40 esztendősen még pályára tudott lépni a bajnokságban és a BL-ben is (utóbbi sorozatban 40 évesen és 211 naposan, ami természetesen vénségi rekord), ám az idők szavát lehetetlen nem meghallani: a február végi AS Roma elleni Olasz Kupa-elődöntőben hatalmasat hibázott egy fővárosi gólnál (gólpasszal lepte meg Mancinit), s mivel ő maga is úgy érezte, hogy ez hajlott kora számlájára írható, bejelentette, hogy nyáron biztosan visszavonul - akkor már 41 éves lesz. A vezetők már jó előre beígérték, hogy 5-ös mezét visszavonultatják - remélem, addig jut neki egy tizenegyes is: 20 profiidénye alatt írd és mondd egy, azaz egyetlen találatot szerzett tétmérkőzésen, még 1992-ben!

Érdekes Costacurta becenevének eredete is: fiatalabb korában fanatikus kosárlabda-rajongó volt, így csapattársai akasztották rá a milánói kosárcsapat szponzorának nevét (mivel folyton ilyen feliratú mezben flangált), a Billyt.