Thorsten Fink

Thorsten Fink

nemzetisége:
német
0/0
születési hely:
Dortmund
ideje:
1967.11.29.
pozíció:
jobb oldali és középső védekező középpályás
magassága:
181 cm
súlya:
80 kg
korábbi klubjai:
SV Roland Marten, Borussia Dortmund, Wattenscheid, Karlsruhe
sikerei:
német bajnok (1999, 2000, 2001, 2003), Német Kupa-győztes (1998, 2000, 2003), német Ligakupa-győztes (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2004), BL-győztes (2001), BL-döntős (1999), Világkupa-győztes (2001)

Thorsten Fink 39 esztendősen is a Bayernt szolgálta, bár egyre ritkábban kapott lehetőséget a duplatüdejű középpályás, aki, ha pályára lépett az egyben (a 2003-04-es szezonban már csak egyszer), 37 évesen sem vallott szégyent. A vidám jobb oldali középpályás 1997 és 2006 között volt az Olimpiai-stadion kedvence, a német futball minden "szépségét" bemutató szőke harcos elszántsága, erőnléte, agresszív védekezőstílusa miatt méltán örvendett köztiszteletnek Münchenben.

A dortmundi születésű fiú a Roland Marten nevű kiscsapatban kezdett el futballozni, majd a Ruhr-vidék legjobbja, a Dortmund csapott le a 16 éves srácra. A fekete-sárgáknál végigjárta a szamárlétrát, csak éppen a nagyok között Zorc, a kis Rummenigge, McLeod, Poschner, Franck miatt nem kapott soha lehetőséget - a nélkülözést 22 éves korában unta meg, s igazolt el a Wattenscheid gárdájába. Itt, az első és második osztály között ingázó kiscsapatban talált magára, s vált kiváló focistává a középpálya jobb oldalán. 1994-ben felfigyelt rá az akkoriban fénykorát élő Karlsruhe, akinek edzője Winnie Schäfer, legjobbjai Kahn, Kirjakov, Sternkopf, Kreuzer és Scholl voltak - s ebből a keretből az ördöngös orosz kivételével hősünkkel együtt mindenki a Bayernben kötött ki! Az idősebbek kedvéért a gárda, amely akkoriban egyértelműen a legszebben futballozott a Bundesligában, s többen a válogatottságig is eljutottak: Claus Reitmaier - Thomas Hengen (Jens Nowotny)- Burkhard Reich, Dirk Schuster (Bilics) - Gunther Metz (Ritter), Thorsten Fink (Bender), Michael Tarnat - Marc Keller, Thomas Häßler - Sergei Kirjakov (Markus Schroth, Adrian Knup), Sean Dundee (Edgar Schmitt, Igli Tare).

Wattenscheidi évei alatt nemcsak jól, de gólerősen is játszott, hiszen majd 30 gólt ért el a négy év alatt, s az érte negyedmillió eurót áldozó KSC-ben is folytatta remeklését, ám amikor a csapat anyagilag megrendült, áttette székhelyét a bajorokhoz - kétmillióval drágábban adták el, mint vásárolták! A bőrgatyásoknál a sztárok mellett-mögött inkább a védekezésre kellett koncentrálnia, s Fink csukaszürkén, de sok aranyat érő hasznossággal szolgálta a klubot. Egészen 2001-ig, 35 éves koráig, Hargreaves feltűnéséig bérlete volt a középpályára, s ami arrafelé merőben szokatlan, soha nem mutatkozhatott be a német válogatottban! Pedig ott volt a bajorok mindkét BL-döntőjében, végigjátszotta a Világkupa-finálét, részese volt négy bajnoki és három kupagyőzelemnek is. Ritka szép pályafutás egyetlen Nationalelf-meccs nélkül! 2002-ben még mindig érdemesnek találtatott 10 bajnokira a bajoroknál, sőt, a városi rivális ellen ő lőtte a 90. minutumban a győztes gólt; de 2003-ban mindössze egyszer küldte ki a gyepre Hitzfeld mester, a Wolfsburg ellen játszott húsz percet.

Ennek ellenére nyáron, jóval rosszabb feltételek meghosszabbították szerződését, amely így 2005 nyaráig szólt - utolsó müncheni évei kissé méltatlanra sikeredtek, Magath alatt például az amatőrökhöz száműzetett, s bár az Urawa Red Diamonds szerette volna Ázsiába csábítani, mégis a Regionalligában szaladgálhat a nála húsz évvel fiatalabbak között...
2004-ben azért csapatkapitányként az aranyig vezette Guerreróékat - ahhoz képest, hogy két évvel azelőtt már bejelentette visszavonulását, nem is rossz teljesítmény! Bár utolsó mérkőzését a profik között 2004-ben vívta, még két esztendőt eltölt az amatőrök között: 2006 nyarára tűzte ki visszavonulását, amikorra elvégezte a híres kölni edzőképzőt. Szeptemberben oly sok év után elhagyta a bajorokat s az osztrák Red Bull Salzburg tartalékcsapatának edzője lett. Az egyben egyébként régi társai közül Linke, Zickler és N. Kovac is kerettag!