Körülbelül fél távnál történt meg az eset, amelyről később Purdy így nyilatkozott: „Csak arra tudtam gondolni, hogy ez egy emlékezetes sztori lesz. Valami olyasmit mondtam magamnak, hogy oké, csináljuk meg!”
„Nyilvánvaló, hogy nem készülünk fel ilyen lehetőségekre az edzésen. Amikor a sarkam kijött a cipőmből, azonnal tudtam, hogy ez véget vethet a versenyemnek, és hogy meg kell szabadulnom a lábbelitől. Majd félig mezítláb már arra gondoltam, hogy nem szabad hagyni, hogy ez hatással legyen a futásomra. És ez még több erőt adott.”