„Véletlenül jött a hármasugrás, későn, 17 és fél évesen kezdtem, miután egy nyíregyházi városi atlétikai versenyre a testnevelőtanárom elvitt magast és távolt ugrani. Ott láttam a hármasugrást, megtetszett, beneveztem, és meg is nyertem. Így indulhattam a megyei bajnokságon, majd mivel ott is első lettem, jött az országos bajnokság, ahol 14.25 méterrel harmadik helyen végeztem, és meghívást kaptam az ifjúsági válogatottba” – mesélt az MTI-nek a kezdetekről Bakosi Béla.Bakosi Béla.
A nyírteleki fiatal, akit az NYVSSC azonnal le is igazolt, a kezdeti időszakban rohamosan fejlődött, egy év tréning után magasugrásban 2.10 méteres, hármasban 15.25-ös, távolban pedig 7 méter feletti egyéni csúcsokkal büszkélkedett. Végül edzője, Sigér Zoltán tanácsára a hármasugrás mellett kötött ki.
A sikerek gyorsan jöttek, 1980-ban már fedett pályás Európa-bajnokságot nyert, amelyet később megismételt, de még 1988-ban is második tudott lenni a tető alatti kontinensviadalon, s tulajdonképpen tíz évig a világ legjobbjai közé tartozott.
„Az egyetlen tüske az 1984-es Los Angeles-i olimpia volt. A bojkottról hozott politikai döntés több sportolókarrierjét törte derékba, amikor 1984 májusában megtudtam, hogy nem veszünk részt, utána hetekig le sem mentem edzeni. Kicsit fura, hogy ebben az országban már mindenért, mindenkitől bocsánatot kértek, mindenkit kárpótoltak, tőlünk azonban senki sem kért bocsánatot azóta sem” – fogalmazott Bakosi, aki az 1980-as moszkvai olimpián hetedik volt, 1988-ban Szöulban pedig saroksérülése miatt nem lehetett ott, ráadásul közvetlenül az indulás előtt kellett lemondania a részvételt, két évvel később, 33 évesen pedig visszavonult.
Utána edzősködött, de felhagyott vele, majd hosszú évek kihagyása után 1999-ben visszatért az edzői pályára. Nyíregyházán jelenleg is csaknem két tucat fiatallal dolgozik. A csoportból pedig éppen kisebbik fia, Péter emelkedik ki, aki – januárban ugrott – 2.20 méteres egyéni csúcsával az egyik legjobb magyar magasugró jelenleg.