Milwaukee Bucks–Atlanta Hawks 122–117
Schröder kipontozódása fordulópont volt. Kiválóan tartotta magát az Atlanta, lendületes és hatékony támadójátékot mutatott be a vendégcsapat, melynek köszönhetően a tíz pont feletti hátrányát is eltüntette és szoros állással, sőt, egypontos előnnyel mehetett bele a végjátékba. Azonban bő két és fél perccel a vége előtt Dennis Schröder kipontozódott, amit annyira nehezen viselt, hogy még egy technikait is kireklamált, ezzel pedig eldöntötte a meccset: a Bucks mindhárom büntetőt értékesítette, a következő két atlantai támadás pedig eladott labdával és kapott blokkal zárult, megzavarodott a társaság. Schröder kiválása után egy 11-5-ös hazai futás zárta le a találkozót, nem tudott már igazán észhez térni a Hawks, hiába Taurean Prince (38 pontos karriercsúcs-beállítás, 8 lepattanó, 2 blokk) extra teljesítménye.
Nehezen, de meglett. Jannisz Adetokunbo (33 pont, 12 lepattanó, 7 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 blokk) minden feladatból bőven kivette a részét a Milwaukee-nál és ő állt a gárda élére, de támadásban többen is agresszív játékkal siettek a segítségére - Middleton, Bledsoe és Parker is megdobta, amit kellett. Nem is ezzel volt a gond, hanem a védekezéssel, hátul túl puhák és bizonytalanok voltak Bledsoe-ék, így nem tudtak igazán a Hawks fölé nőni, csak a második negyedben tudtak ők diktálni, de a fordulás után már megint minimum egálban volt az Atlanta. A hajrában aztán elöl-hátul clutch játékokat bemutatva, a vendégek hibáit kihasználva csak sikerült behúzni a kötelező győzelmet, így fél meccsel továbbra is a Heat előtt áll a társaság.
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 33/6, Middleton 23/6, Bledsoe 19/3
A Hawks legjobb dobói: Prince 38/12, Schröder 18/3, Collins 15
Washington Wizards–Indiana Pacers 109–102
A Wizards volt a koncentráltabb. Nagyon tudatos és fókuszált kosárlabdát mutatott be ezen a találkozón a fővárosi alakulat, már az első percektől kezdve azt a játékot hozták Bealék, amellyel a sikereiket elérték a Wall nélküli időszakban - kiválóan járt a labda, megtalálták a legjobb megoldást, gyorsan gondolkodtak és frissek maradtak fejben. Ennek köszönhetően jó három negyeden keresztül kérdés nélkül uralták is a találkozót, a nagyszünetben már tíz pont felett járt a különbség, majd elérte a húszat is és bár a mérkőzés végén még próbált kapaszkodni a Pacers, komoly veszélyt nem tudott jelenteni ellenfelére. Scott Brooks elégedett lehet csapatával, ez az a Washington, amely bármire képes lehet, bőven 50% feletti mezőnymutatóval, 50%-os triplamutatóval és 29 gólpasszal zárták az összecsapást - felléptek a keleti negyedik helyre és most ismét jön pár nap pihenőjük, mielőtt elutaznak San Antonióba.
Egyénieskedtek a vendégek. Myles Turner és Domantas Sabonis sem léphetett pályára a Pacersnél, így pedig eléggé megborult a rendszer és a csapatjáték, Victor Oladipo szerint furcsa volt így kosárlabdázni és túlságosan egyénieskedve próbálták megoldani a problémákat. Ezt könnyedén kihasználta a Washington és ebben a formában nem volt reális győzelmi esélye az Indianának, hiába Lance Stephenson padról hozott 25 pontja - egy fokkal végig lassabbak, körülményesebbek voltak ellenfelüknél, így csak kozmetikázni tudtak az eredményen.
A Wizards legjobb dobói: Beal 19/3, Gortat 18, Oubre Jr. 16/6
A Pacers legjobb dobói: Stephenson 25/6, Oladipo 18/3, Bogdanovics 11/9
New Orleans Pelicans–Houston Rockets 101–107
Alvin Gentry kiakadt. Elég sok mindennel problémája volt a New Orleans vezetőedzőjének, főleg a bíráskodással, azon belül a Harden javára megítélt faultokkal különösen, ezért kapott is egy technikait és a meccs utáni nyilatkozatában is kitért erre - szerinte ezek nem dönthetnének el meccseket akkor, amikor a playoff a tét. A technikaiját sem értette (hiszen elsétált a játékvezetőtől és színpadiasan leült a padra, ezért kapta...), de azt is hozzátette, hogy mindez kevésbé frusztrálná, ha Anthony Davist nem lehetne büntetlenül rángatni, löködni és eltolni a gyűrűtől teljesen szabálytalanul - úgy véli, hogy sok csapat rendszeresen ezt csinálja, a játékvezetők pedig hagyják. Cifrázta még ezt egy darabig, mondván hogy AD azért nem kapja meg a fújásokat, mert nem hisztizik, majd azt is hozzátette, hogy "elfogadom a rohadt büntetést, amit ezért kapok holnap"...
Szoros meccset nyert a Houston. Gentry minden problémája ellenére csapatának reális győzelmi esélyei voltak, ugyan a záró etapot már 12 pontos hátrányból kezdték Clarkék, de fel tudtak innen kapaszkodni és kiélezetté tették a játékrészt. Azonban hiába jöttek fel négy-hat pontra, a Rockets mindig tudott válaszolni, James Harden (32 pont, 11/28 mezőnyből, 11 lepattanó, 8 gólpassz) mindig betalált, amikor kellett (tripladobás közben kiharcolt büntetőkkel, védő arcába vágott hármassal, stb.) és bár a kispad most szabadnapot vett ki (összesen 15 pontot tettek hozzá Gordonék), most ez is belefért - a végjátékban stabilak maradtak Paulék és behúzták a találkozót, így zsinórban negyedszer, az utóbbi 22 meccsből pedig 21. alkalommal nyertek.
A Pelicans legjobb dobói: Davis 26, Holiday 19/3, Clark 17/3
A Rockets legjobb dobói: Harden 32/12, Paul 21/9, Ariza 17/12
Brooklyn Nets–Dallas Mavericks 114–106
Keretbe foglalta a Nets. Kiválóan kezdte a mérkőzést a hazai alakulat, hamar tíz pont feletti előnybe került és a határozott védekezésből induló jó ritmusú támadójáték nagyszerűen működött - egészen addig, amíg nem váltott a Mavs, mert onnantól megfordult a helyzet. A játékrész végén már csak hat pont volt közte, a második-harmadik negyedet pedig meg is nyerte a Dallas, egészen a záró etapig kellett arra várni, hogy ismét rátaláljon a megfelelő ötösre és a megfelelő agresszivitásra a Brooklyn: Jarrett Allen és Rondae Hollis-Jefferson védekezésére, palánk alatti játékára építve csak 17 pontot engedtek ellenfelüknek ebben a fontos periódusban, támadásban pedig Russellék megoldották, amit kellett, így ismét fordítottak és végül nyertek. A meccs végén Kenny Atkinson is kiemelte a védekezésüket, amellyel főleg a negyedik negyedben villogtak, de a találkozó elején is jól működött és erre építhetnek a továbbiakban.
Dennis Smith Jr. megsérült. 23 perc alatt 21 pontot és öt gólpasszt tett hozzá a találkozóhoz a Mavs újonc karmestere, aki ráadásul egyetlen labdát sem adott el, de a harmadik negyedben rálépett Spencer Dinwiddie lábára és kiment a bokája - a röntgen negatív lett, de nem térhetett vissza a parkettre. Az egyébként is eléggé beszűkült dallasi rotáció (tízen öltöztek át, Matthews és Barea is hiányzott, Kyle Collinsworth volt a kezdő kettes) így még kevésbé működött és ez is kellett ahhoz, hogy ennyire jól nézzen ki a Nets védekezése a záró etapban, Nowitzkiék mindenesetre elkönyvelhettek egy újabb vereséget.
A Nets legjobb dobói: Hollis-Jefferson 23, Russell 22/12, Carroll 19/12
A Mavericks legjobb dobói: Smith 21/6, Powell 18/6, Jones 16/6
New York Knicks–Charlotte Hornets 124–101
Győzött a Knicks! Ez bizony felkiáltójeles hír mostanában, de ezen az estén nem volt kérdés, hogy nyerni fog-e a New York: egyértelműen jobban akarta a győzelmet a hazai csapat és többet tett érte, a harmadik negyedben ez extra játékkal (42-17-re hozták ezt a periódust) párosult, így végül kiütéses győzelmet könyvelhetett el Jeff Hornacek együttese. Ahogy beestek a dobások, úgy jöttek még inkább lendületbe Burke-ék és végül elsöpörték ellenfelüket, ami zsinórban kilenc vereség után már eléggé rájuk fért - Ntilikina és Hardaway is arról beszélt, hogy egyszerűen belefáradtak már abba, hogy folyamatosan kikapnak és most mindenki magas fordulatszámon pörgött. Az utóbbi 19 meccsükből ez még csak a második sikerük volt, kedd hajnalban majd a Chicagót fogadják.
Nem feszült meg a Charlotte. Az első negyedben még úgy-ahogy rendben voltak a vendégek, a másodikban már visszavettek, a harmadikban pedig teljesen szétestek elöl-hátul: a 42 kapott pont mellett mindössze 4/23-at dobtak mezőnyből ebben a játékrészben, vállalhatatlan produkciót nyújtottak. Steve Clifford le is kapta a kezdőit, belátta, hogy ennek semmi értelme, csapatát különösebben nem érdekelte most ez a találkozó - a playoff már elúszott, de ilyen mentalitással pokoli tizenkét meccs vár még rájuk.
A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 25/12, Ntilikina 15/6, Burke 14/6
A Hornets legjobb dobói: Bacon 15, Howard 14, Kaminsky 12/3, Monk 12/9
Chicago Bulls–Cleveland Cavaliers 109–114
Cserecsapatok találkozója. A Cavs egy kőkemény idegenbeli túra hatodik állomásához érkezett úgy, hogy Love, Thompson, Korver, Hood, Nance és Osman is hiányzott, a Calderon-Hill-James-Green-Zizic kezdő mögött érdemben csak JR Smith és Clarkson tudott beszállni a padról - finoman szólva is rövid volt a rotáció, főleg magas posztokon. Azonban a Bulls sem állt sokkal jobban, ugyanis éppen az a három játékos (Zach LaVine, Kris Dunn, Lauri Markkanen) nem állt rendelkezésre, aki meghatározza a csapatot, így a hazaiaknál is a kiegészítőknek kellett előlépni - összességében szorosan alakult a találkozó, de egy klasszisteljesítmény elég volt ahhoz, hogy a Cleveland javára billenjen a mérleg nyelve.
LeBron James döntött. A vendégek szupersztárja idei tizenötödik tripla-dupláját szállította és 33 ponttal, 13 lepattanóval, illetve 12 gólpasszal zárt, de ezek a statisztikák sem írják le eléggé, hogy milyen szinten emelkedett ki a mezőnyből. A pálya minden pontját uralta és azt csinált, amit csak akart, szórta a nagyobbnál nagyobb passzokat, sorra hozta a kosarakat a betörésekből, diktálta a tempót, megdobatta a többieket, minden szegmenst tekintve dominált. Négy perccel a vége előtt ennek ellenére egál volt az állás, mert a hazaiaknál Denzel Valentine ihletett napot fogott ki (34 pontos karriercsúcs 8/11 triplával), de ekkor James jött két fontos kettessel, majd egy gólpasszal, aztán 105-105-nél, másfél perccel az órán megtalálta Clarksont, aki bevert egy triplát faulttal együtt, végül James hozzátett még egy clutch duplát - ezzel eldöntötte a meccset, de "biztos ami biztos" alapon még gyorsan kiosztott egy blokkot is a túloldalon...
A Bulls legjobb dobói: Valentine 34/24, Portis 15/3, Payne 13/9
A Cavaliers legjobb dobói: James 33/6, Green 21/6, Clarkson 19/12
Memphis Grizzlies–Denver Nuggets 101–94
Hatalmas égés. Egy hétmeccses idegenbeli túrát kezdett meg a Denver, amelynek végén ott kellene lennie a playoff kapujában úgy, hogy a kilencedik helyről indul, de rögtön az első találkozóját elvesztette egy olyan csapat ellen, amely sorozatban 19 vereség után lépett pályára. Minden szempontból nagyon komoly pofon ez Jokicsék számára, akik botrányosan kezdtek és 17 ponttal elvesztették az első negyedet, Michael Malone élesen kritizálta is a komplett kezdőötöst - innen ugyan felálltak még, de nem tudtak már fordítani, vereséget szenvedtek. Gary Harris nélkül a hátvédsor teljesen szétesett és a magasemberek sem tudtak dominálni, Malone szerint pedig ha a szezon ezen szakaszában, ilyen helyzetben még azzal kell foglalkozni, hogy mennyire motiváltak és harcosak a játékosok, akkor óriási gondjaik vannak - másfél meccs hátrányba kerültek a nyolcadik helyhez képest, ugyan nem úszott még el semmi, de ébresztő kell a csapatnál, különben lemaradnak a playoffról.
Megtört a jég Memphisben. Héthetes bukószéria, zsinórban 19 elvesztett mérkőzés után lépett ismét a győzelem útjára a Grizzlies, amelyben sorjáztak a remek egyéni teljesítmények: főleg Dillon Brooks, Tyreke Evans és Wayne Selden villogott, csapatszinten negyven százalékkal tripláztak és kiosztottak tíz blokkot is. Egyértelműen az akaratukkal, a harcosságukkal nyerték meg ezt a találkozót, de természetesen az sem lehet kérdés, hogy ebben óriási szerepe volt a Denver hozzáállásának is - Marc Gasolék így már nem ligautolsók, most pedig egy hárommeccses keleti túrára indulnak.
A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 24/12, Evans 20/6, Selden 16/12
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 17/3, Murray 16/3, Millsap 12, Lyles 12/6
San Antonio Spurs–Minnesota Timberwolves 117–101
Lendületben a Spurs. Egy héttel ezelőtt még nagyon mélyen volt és csak a nyugati tizedik helyen állt a San Antonio, azóta azonban sorozatban három hazai meccset megnyert a társaság és a Pelicans után a Wolvest is legyőzte - 2018-ban először (!) produkál ilyen hosszú sikerszériát, ezzel pedig már holtversenyben ötödik-hetedik a konferenciában. Ezúttal a határozott védekezés mellett LaMarcus Aldridge extrája kellett a győzelemhez, a magasember 39 ponttal és 10 lepattanóval zárt, nagyrészt neki köszönhető a gárda extra második negyede (ő 8/9-et dobott mezőnyből, a csapata pedig 84%-kal célzott a tizenkét percben) és az itt kiharcolt előnyt osztotta be a társaság a harmadik játékrész során - a záró etapban még tovább nőtt a különbség, így végül magabiztosan nyert Gregg Popovich csapata. A nyolc blokk és a tizenegy labdaszerzés is jelzi, hogy hátul megfelelő intenzitással dolgoztak Greenék és Aldridge szerint ez volt az igazi kulcs, ez az, amivel a szezon elején sikeresek voltak és ez az, amihez vissza kell találniuk - kedd hajnalban a három legjobbja nélküli GSW ellen már egyértelműen esélyesek lesznek.
A jó kezdés után visszaesett a Wolves. Kiválóan nyitották a találkozót a vendégek, bő öt perc alatt megléptek kilenc ponttal és 70% felett dobtak mezőnyből, de mint kiderült, ezzel meg is mutattak magukból mindent - innentől a Spurs és Aldridge diktált, ők pedig próbáltak kapaszkodni. Védekezésben viszont nem nagyon találtak fogást ellenfelükön, a harmadik negyedet már végig 7-12 pont közötti hátrányban töltötték, majd a negyedikben még jobban leszakadtak és végül tulajdonképpen sima vereséget szenvedtek - ezzel egálban vannak a Jazz-zel és a Spursszel, most viszont back-to-backet játszanak a Houston ellen.
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 39, Gay 14, Mills 12/6, Green 12/6, Gasol 12
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 23/6, Wiggins 21, Teague 16/3
Utah Jazz–Sacramento Kings 103–97
A kötelező a legnehezebb. A Jazz zsinórban kilencedik sikere nem jött könnyen, félidőben még a Kings vezetett – hiába játszott jól a kezdőötös, a kispadról most nem jött az a plusz, ami meglökte volna a gárdát. A második félidőben aztán rendesen elkezdett védekezni a Utah, fokozatosan lebontották ellenfelük támadójátékát, újabb győzelmükkel pedig jelen pillanatban a nyugati 5-7. helyen állnak. A mormonoknál nem ültek a triplák, ezért masszívan támadták a gyűrűt: Mitchell és Gobert kettesben eljutott 50 pontig, a gárda pedig 38 büntetőt harcolt ki – Gobert 13 pattanót és 4 blokkot jegyzett, edzője a meccs után már megpendítette, hogy az Év Védője Díj jó helyen lehetne nála. Bár a hármasok nem estek be, Joe Ingles hármat is beszórt, amivel megdöntötte az egy évben dobott triplák csapatrekordját.
Dicsérhető a Kings. Végig keményen játszottak a vendégek, a padról beszálló Hield pedig nagyon kellett, hogy a Bogdanovics-Temple-Fox trióra építő Sacramento minél tovább versenyben legyen. 94-94-nél, bő egy perccel a vége előtt fogyott el végleg a tudomány, itt hat büntetőt dobtak be a hazaiak, és Temple hármasa már nem osztott, nem szorzott. Hiába a kispad extra teljesítménye (56 pont), a liga egyik legjobb formájában lévő csapata ellen (23 meccsből 21 győzelem) kellett volna még egy fokozat.
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 28/3, Gobert 22, Ingles 14/9, Rubio 14/3.
A Kings legjobb dobói: Hield 23/15, Bogdanovics 12/6, Temple 11/9, Fox 11.
Phoenix Suns–Golden State Warriors 109–124
Megfordította a foghíjas GSW. A címvédőnél a Cook-Young-Iguodala-Green-Pachulia ötös futott ki a parkettre, és nehezen is találták meg a játékukat, a második negyedben 15 ponttal is vezetett a Suns. Félidőben viszont már csak nyolc volt közte, majd jött a pusztító harmadik negyed, ahol a 28 egységéből 16-ot ekkorra tartogató Quinn Cook vezetésével 45 pontot szórtak, és onnantól kezdve már nem néztek hátra. Draymond Green vezér volt (25 pont, 11 pattanó, 8 gólpassz), és a fiatal Kevon Looney (13 pont, 6 blokk) mellett a veterán szekció is megtette a magáét, Iguodala, Young, West és Livingston is elérte a 10 pontot. A Cooktól érkező 28 pont szezoncsúcs egy two-way szerződéssel rendelkező játékostól, Green el is mondta a meccs után, hogy Cook bemutatta, hogy ő már NBA-játékos.
Devin Booker nélkül ennyi volt a Sunsban. Legjobb pontszerzője nélkül játszott a hazai alakulat, és bár Josh Jackson több, mint jól pótolta a pontjait, a harmadik negyedben nagyon kellett volna egy vezér, aki a sereg élére áll. Ehelyett a Phoenix elkezdett kapkodni, az összeálló GSW pedig rutinból megoldotta a második félidőt. Mivel Tyson Chandler sem játszott, így hátul sem nagyon tömte be senki a lyukakat, összességében törvényszerű vereséget szenvedett el a Suns – az 52.-et, amivel most már ők vannak a liga legalján.
A Suns legjobb dobói: Jackson 36/6, Daniels 18/9, Payton 11/3.
A Warriors legjobb dobói: Cook 28/15, Green 25/12, Young 20/9.
Portland Trail Blazers–Detroit Pistons 100–87
Kényelmesnek indult, nem lett az. Az első negyedben 11 pontos előnyt szedtek össze a hazaiak, félidőben 15-tel vezettek, ám végül Lillardnak és McCollumnak is 37 percet kellett pályán töltenie. A Pistons végig ott kellemetlenkedett azon a határon, ahol még nem nagyon lehet leültetni a kezdőket, de azért komolyabb gondjai nem volt a Portlandnek: Lillard kacérkodott a tripla-duplával (24 pont, 7 pattanó, 8 gólpassz), McCollum kevesebbet vállalt, de pontosan célzott, a kezdőből mindenki kétszámjegyű ponttal zárt, és a padról is jött 27 egység, így a 8/31-es triplázás sem okozott különösebb problémát. Zsinórban 12. sikerét aratta a Portland – a sorozatot a Clippers otthonában nyújthatják tovább egy back-to-back keretében.
Nem volt elég erő a Detroitban. Reggie Jackson már 3 a 3 ellen edz, de játszani még nem tud, nélküle pedig hiába volt extra Drummond (18 pont, 22 pattanó), és sokoldalú Griffin (15 pont, 6 pattanó, 7 gólpassz), igazán sok pont senkiben nem volt, így bár derekasan küzdöttek a vendégek, semmi esélyük nem volt a győzelemre. Bár Stan Van Gundy bírózott egyet a meccs után, szerinte a Trail Blazers védekezése a játékvezetők miatt néz ki ilyen jól, nem ezen múlt – legközelebb Sacramentóba látogatnak, ott talán megszakítják idegenbeli vereségsorozatukat.
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 24/9, McCollum 16, Nurkic 13.
A Pistons legjobb dobói: Drummond 18, Griffin 15/3, Bullock 13/9.