Hiába James tripla duplája, LA-ben Bryant a király

„A Celtic és a Heat ellen játszunk… Meg a Hawks ellen is” – mondta a 60. All-Star-meccs előtt Kobe Bryant, és ennek megfelelően komolyan is vette a gálát. Az eredmény: 37 pont és 14 lepattanó, és az All-Star-gálák történetében immár negyedszer lett ő az MVP. Ennyiszer korábban csak Bob Pettit bizonyult a legjobbnak (1956, ’58, ’59, ’62).

Nem véletlenül mondta utólag Dwyane Wade, az elmúlt szezon MVP-je: „Mindenki azt akarta, hogy ő legyen a legértékesebb. Nagyon agresszíven jött ki, ilyen agresszívnek még senkit sem láttam a gálák történetében.”

Bryantnek sokáig arra is volt esélye, hogy megdöntse Wilt Chamberlain 1962-es All-Star-pontrekordját (42), de mintha a társak ebben nem lettek volna partnerek a záró negyedben, az MVP az utolsó 6:48 percben nem talált a kosárba…

Nyugat ennek ellenére is végig vezetve 148–143-ra legyőzte a mérkőzés elején olykor el-elmélázó (és bénázó) Keletet. A második félidőben ugyan szorosabbá vált az összecsapás, köszönhetően a harci kesztyűt felvevő LeBron Jamesnek és Amar’e Stoudemire-nek (29-29 pont), de ez csak arra volt elég, hogy ne legyen kínos, tíz pont feletti a keletiek veresége.

Pedig James alaposan odatette magát a játék minden elemében. Ennek köszönhetően az All-Starok históriás könyvébe másodszor jegyezhettek fel tripla duplát: a Miami játékosa 29 pontja mellett leszedett 12 lepattanót és 10 asszisztot is a találkozó végére, így Michael Jordan nyomába ért, aki 1997-ben tudott felmutatni hasonlót (14, 11, 11). Jamesnek egyébként ez volt a hetedik fellépése, 24.4 pontos átlaga pedig a legjobb a gálák hatvanéves történetében.

Ezen felül is akadt azonban érdekesség a gálán. A nyugatiak sikeréhez nemcsak Bryant teljesítménye kellett, de Kevin Duranté is, aki ismét igazolta, hogy az elkövetkező évek egyik legnagyobb csillaga lehet, az Oklahoma City Thunder vezérbikája 34 pontot tett be a közösbe. De dicséretes teljesítményt nyújtott a Clippers elsőévese, Blake Griffin is, aki Jao Ming 2003-as szereplése óta az első újonc volt a Csillagok Gálaestjén.

A nagy visszatérő cím nem mást illeti, mint Manu Ginóbilit. A San Antonio argentin kosarasa öt év szünet után tért vissza ismét a legjobbak közé, ez Frank Selvy (1955–1962) kihagyása óta –Johnny Greennel és Bernard Kinggel megosztva – a második leghosszabb pauza.

A keletiek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az első félidőben voltak percek, amikor a „vendégek” pályán lévő ötösében helyet kapott mind a négy Boston Celtics-játékos (Paul Pierce, Kevin Garnett, Ray Allen, Rajon Rondo), a keletiek mestere, – a szintén bostoni – Doc Rivers nem aratott osztatlan sikert döntésével, s ezt össznépi pfujolással igyekezett kifejezni a Los Angeles-i publikum. (Amelynek sorai között egyébként helyet foglalt Beyoncé, Jay-Z, Sean „Diddy” Combs, Jack Nicholson, Stevie Wonder, John Legend és Justin Bieber is.)

Ennek ellenére is volt egy olyan momentum az este folyamán, amikor kiderült, az „angyalok városában” sem menthetetlenül reménytelen bostoninak lenni: a második negyedben a 77 éves Bill Russellt, a keletiek legendáját standing ovation fogadta, amikor bejelentették, hogy az NBA történetének első játékosaként a múlt héten megkapta az elnöki Szabadság Medáliát.

Összefoglalónkat az ünnepi hangulat ellenére egy rossz hírrel kell zárnunk: a jövő évi gálának elvileg Orlando ad otthont, ám mivel a klubtulajdonosok és a játékosok Los Angeles-i tárgyalásukon sem újították meg a június 30-án lejáró kollektív szerződést, egyre valószínűbb, hogy elmarad a következő idény.