Ismét pályán a gladiátorok: a Steelers a Titans ellen a nyitányon

NFC (NEMZETI FŐCSOPORT)

A Minnesota Vikings már az előző szezonban is megnyerte a csoportot, annak ellenére, hogy a csapat irányítóposzton nem volt túl erős. A Vikingek az offseason talán legnagyobb szenzációját szolgáltatták azzal, hogy igazolták az ismételten visszavonuló, majd magát ismételten meggondoló Brett Favre-ot. Brett apó (aki a Vikingek ősi riválisánál, a Green Bay Packersnél vált legendává...) érkezésével egyértelműen erősödött a csapat, bár egyelőre sok a kérdőjel a veterán quarterback szereplésével kapcsolatban – valószínűsíthető, nem fog rosszabbul teljesíteni, mint tette tavaly Gus Frerotte vagy Tarvaris Jackson. Szögezzük le, a 39 éves Favre már messze nem az a játékos, mint volt karrierje fénykorában, de ha a szakmai stáb okosan használja ki a benne rejlő lehetőségeket, jó teljesítményre lehet képes.

A Vikingek nagyon erős futójátékára garancia Adrian Peterson neve, így nem mindenáron Favre-nak kell megnyernie a mérkőzéseket – azonban egy biztos kezű irányítóval sokoldalúbbá, kiszámíthatatlanná válhat a csapat támadójátéka. Ami az elkapókat illeti, nagy ígéret a draft első körében megszerzett Percy Harvin, Bobby Wade pedig már tavaly is jó teljesítményt nyújtott. A Minnesota védelme az elmúlt szezonban nagyon stabil volt (a hatodik legjobb a ligában), és várhatóan az lesz az idén is, mivel jelentős változás nem történt a keretben. Favre érkezésével minden adva van ahhoz, hogy a Vikings a rájátszásban is meneteljen, az már más kérdés, hogy a csoportrivális Packers szurkolói számára Brett apó legendából „első számú közellenséggé" avanzsált...

Az NFC East hagyományosan a liga egyik, ha nem a legerősebb csoportja, így várhatóan az idén is csak nüanszok döntenek majd az automatikusan playoff-szereplést érő csoportelsőségről – és könnyen lehet, hogy az egyik Wild Card-csapat is ebből a négyesből kerül majd ki. A New York Giants a tavalyi alapszakaszban címvédőhöz méltóan teljesített, de rájátszásbeli szereplése rövidre sikerült. Az Óriások új szerződést kötöttek a csapat irányítójával, Eli Manninggel (a fiatalabb Manning testvér ennek köszönhetően hosszú távon a liga legjobban kereső játékosa lett), aki – úgy tűnik – a 2008-as Super Bowlon bemutatott nagyszerű játéka óta képes kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Ami az elkapókat illeti, Plaxico Burress és Amani Toomer távozása után kérdéses, mire lesznek képesek a New York-iak tehetséges, de rutintalan játékosaikkal.

A futójátékra az elmúlt években sem lehetett panasz, Brandon Jacobs és Ahmad Bradshaw neve garancia a minőségre. A legnagyobb kérdés az Óriásokkal kapcsolatban az, hogyan sikerül betöltetni a Steve Spagnuolo defensive coordinator (védőcsapatért felelős edző) távozásával keletkezett űrt. Ha Bill Sheridan is képes lesz olyan erős védelmet összerakni, mint azt elődje tette, eredményes szezon vár a Giants szurkolóira. Úgy gondoljuk, a Giants nagy harcban lesz az elsőségért a Philadelphiával, de a nyáron Michael Vicket megszerző Eagles kevéssel ugyan, de alulmarad a csatában.

Vétek lenne a legutóbbi nagydöntőben alulmaradó Arizona Cardinalst leírni (nem is tesszük), de mégsem gondoljuk úgy, hogy a phoenixi csapat az idén megnyeri csoportját. Igaz ugyan, hogy Larry Fitzgerald és Anquan Boldin személyében két klasszis elkapó erősíti a Cardinalst, de a futójáték már nem számít az együttes erősségei közé. A védelem szereplése mellett az is kérdéses, hogy a veterán irányító, Kurt Warner képes lesz-e megismételni a 2008-as szezonban bemutatott teljesítményét. Így eljöhet a San Francisco 49ers ideje, a tavaly érkezett vezetőedző, Mike Singletary képes lehet életet lehelni az utóbbi években tetszhalott franchise-ba.

Ráadásul a gyenge divízióban pusztán a csoportriválisok elleni jó szereplés is playoff-szereplést érhet (tavaly az Arizona is közvetlen vetélytársai elleni hibátlan mérlegének köszönhette a rájátszást). A 49-esek Achilles-sarka továbbra is az irányítóposzt, kérdés, Shaun Hill és Alex Smith képes lesz-e megbirkózni a felelősséggel. A védelem vezére a fiatal Patrick Willis, aki Takeo Spikes és Nate Clements segítségével képes lehet stabilizálni a Frisco védelmét.

Az elmúlt szezon kezdetekor alighanem kevesen gondolták volna, hogy a Michael Vick személyében kulcsjátékosát veszítő Atlanta Falcons képes lesz megelőzni a Tampa Bayt és a New Orleanst is. A tehetséges újonc QB, Matt Ryan vezette csapat ennek ellenére bejutott a rájátszásba, és hasonló szereplése az idén már nem számítana meglepetésnek. Egyrészt Ryannek már van NFL-tapasztalata, a támadószekció pedig nem veszített fontos játékosokat. Ráadásul a Kansas Citytől érkező Tony Gonzalez nagy erősítést jelent: a liga egyik legjobb tight endje nagy terhet vehet le az elkapók, elsősorban Roddie White és Michael Jenkins válláról.

A védelemben már nem ennyire rózsás a helyzet, kérdés, hogy az újonc Peria Jerry és William Moore, valamint a Jacksonville Jaguarstól szerződtetett Mike Peterson képes lesz-e betölteni a hiányzók által hátrahagyott űrt. A védelem kulcsjátékosa továbbra is John Abraham – ha ő nem sérül meg, valószínűleg a defense teljesítményét sem érheti majd sok kritika. Mivel a csoportban nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, az is elképzelhető, hogy ez sem lesz elég a csoportelsőséghez – de a wild card-pozícióra így is jó esély mutatkozik.

AFC (AMERIKAI FŐCSOPORT)

A csoport megnyerésének kétségkívül legnagyobb esélyese a New England Patriots. A csapat ugyanis a liga talán legjobb irányítójával, Tom Bradyvel erősödött a 2009-es szezonra. Persze nem egy másik csapattól kellett megszerezni a háromszoros Super Bowl-győztes QB-et, csak egyszerűen ismét csatasorba állítható az előző szezon első meccsén megsérülő, és ezért az egész idényt kihagyni kényszerülő irányító. Az, hogy nélküle, illetve az azóta a Kansas City Chiefshez távozó Matt Cassellel is 11 győzelemmel (5 vereség mellett) zárt a New England, mindenképp a csapatban rejlő hihetetlen potenciálról tanúskodik. A mostani holt szezonban a többi csapatrésznél talán valamivel gyengébb futóalakzat megerősítésére érkezett Fred Taylor a Jacksonville Jaguarstól. Neki és Sammy Morrisnak kell átlagosan jó teljesítményt nyújtania, hogy a Pats kiváló passzjátékával és remek védekezésével ellenfelei fölé nőjön.

Szélső elkapó poszton a Tampa Bay Buccaneerstől megszerzett veterán Joey Galloway nagy hasznára lehet a csapatnak, Randy Moss és Wes Welker semlegesítése ugyanis rendesen „elfoglal" majd embereket az aktuális ellenfél védelméből. Ami a távozókat illeti: az amerikaifutballért még az életét is kockáztató Tedy Bruschi visszavonult, míg Richard Seymourt egy 2011-es első körös draftjogért beáldozta az együttes. A két legenda kiválása azonban nem okozhat nagy gondot a Patriots védelmének.

Ha a Pats saját csoportjának esélyese, akkor mit írhatnánk a bajnokról? A Pittsburgh Steelers februári Super Bowl-győztes csapata gyakorlatilag nem változott. Miért is változott volna? Az irányító továbbra is a már kétszeres nagybajnok Ben Roethlisberger, aki Hines Wardot és Santonio Holmes-t (aki ráadásul az Arizona Cardinals ellen 27–23-ra megnyert finálé legértékesebb játékosa volt) keresheti. Már ha passzol.

Futásnál Willie Parker helye folyamatosan visszaeső statisztikai mutatói ellenére megkérdőjelezhetetlen. Az viszont nagy kérdés, hogy az igencsak sokat bírált támadófal melyik arcát mutatja. Ha mint az előző szezon elején, kártyavárként omlanak össze a legtöbb játéknál, nagyon nehéz dolga lesz Big Benéknek, ha viszont a rájátszásban mutatott viszonylag jó teljesítmény lesz a jellemző, akkor a Steelers az egész szezonban felülmúlhatja ellenfeleit. Persze egy-két támadóbaki is belefér, a csapat védelme ugyanis talán a liga legjobbja. A többek közt Troy Polamalu, James Harrison, James Farrior és LaMarr Woodley fémjelezte defense nem sok pontot fog engedélyezni az ellenfeleknek.

A Tennessee Titans kivételes szezonja ellenére az Indianapolis Coltsot várjuk az AFC déli csoportjának élére. Egy kiugró szezonból (a Titánok 13 győzelemmel és mindössze három vereséggel zárták a 2008-as alapszakaszt) ugyanis messzemenő következtetéseket nem lehet levonni az NFL-ben. Annál inkább, ha egy csapat folyamatosan jól teljesít, márpedig a Colts ilyen alakulat. A 2002-es szezontól kezdve rendre playoffba jut a gárda, amelynek leghíresebb vesztesége a holt szezon folyamán a visszavonuló Marvin Harrison – legalábbis a játékosok közül. Az elkapólegenda kiesése azonban nem lesz végzetes, Harrison az utolsó szezonjaiban már nem segítette oly „intenzíven" a csapatát, mint fénykorában. Az együttestől azonban távozott a sikerkovács vezetőedző, Tony Dungy is. Helyét eddigi segítője, Jim Caldwell vette át, a folyamatosság tehát biztosítva van a csapatnál.

A Colts támadójátéka nagy valószínűséggel a következő szezonban is egypólusú (passzjátékra épülő...) lesz, a futóalakzat megerősítésének érdekében azonban mégis Donald Brown running backre áldozta be elsőkörös draftjogát az Indianapolis. Ha Joseph Addait elkerülik a sérülések, a Colts futójátéka is fejlődhet a következő szezonra, a passzjátékuk pedig már így is félelmetes Reggie Wayne-nel, Anthony Gonzalezzel és Dallas Clarkkal. A védelemben Bob Sanders térdsérülése okozhat gondot, a safety azonban öt-hat hét múlva ismét csatasorba állhat. Kelvin Hayden, Marlin Jackson, Antoine Bethea és Robert Mathis is egyaránt kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódott a felkészülés alatt, ez azonban nem valószínű, hogy jelentősebb hatással lenne a Colt idénykezdetére.

Az előző szezonban igencsak gyengécskére sikeredett ez a csoport, s túl sokat most sem lehet várni az Oakland Raiderstől és a Kansas City Chiefstől, az elsőség nagy valószínűséggel a San Diego Chargers és a Denver Broncos között dől el. A Chargers végül 8/8-as mérleggel jutott a playoffba, s erre a most rajtoló szezonban is megvan az esélye. Norv Turner csapatának mindene megvan a sikerhez: Philip Rivers már a liga legjobb irányítói közé tartozik, és Antonio Gatesnél is nehezen lehetne jobb tight endet találni. Nagy kérdés viszont, hogy mire lesz képes LaDainian Tomlinson. A 2006-os alapszakaszban még 28 futott TD-jával ligarekordot felállító running back teljesítménye egyenletesen romlott az elmúlt két szezonban. Ráadásul a 2008-as idényig tartalékja, Michel Turner „rabláncait ledobva" kirobbanó szezont futott Atlantában, ami lélektanilag sem lehetett jó hatással Tomlinsonra. 

A védelem oszlopa, Shawne Merriman a holt szezon végén került a figyelem középpontjába, mert az első hírek szerint bántalmazta Tila Tequila „médiavalakit", a játékos azonban cáfolt: állítása szerint csak meg akarta akadályozni, hogy a nő ittas állapotban üljön volán mögé. Merriman mellett a 2007-ben 10 inteceptionnel (az ellenfél irányítója passzának elkapása) záró Antonio Cromartie corner back ismételhetné meg két évvel ezelőtti remek szezonját a Chargers sikereinek érdekében.