A teniszező Novak Djokovics sporttörténeti csatában diadalmaskodott az Australian Open fináléjában a spanyol Rafael Nadal ellen, a férfi kézilabda-válogatott második helyen végzett a hazai rendezésű Eb-n.
Az elődöntőben a későbbi Eb-győztes Szerbiától négy (12–8), a bronzmeccsen Magyarországtól három (12–9) góllal kapott ki, így a 4. helyen zárta a kontinensbajnokságot a vb-címvédő olasz válogatott. „Az Eb-szereplésünket jónak értékelem, tudjuk, hogy hol és hogyan lehetne javulnunk – nyilatkozta Alessandro Campagna szövetségi kapitány. – A londoni olimpia előtti egy hónapos felkészülésben erre helyezzük a hangsúlyt. Sikerült bejutnunk a négy közé, ami büszkeséggel tölt el bennünket. Magyarország csak nagy nehézségek árán győzött ellenünk, a végjátékban fizikailag és idegileg is elfáradtunk.” „Nagyon elégedetlen vagyok a bronzmérkőzésen elért eredményünkkel, de összességében elégedett vagyok az Eb-n elért negyedik hellyel – fogalmazta meg felemás érzéseit Maurizio Felugo. – A háromszoros olimpiai bajnok, kihasználva a kihagyásunkat, hét eggyel fordított, de ezek a játékhelyzetek tanítanak meg minket arra, hogy megtudjuk, hol vannak a korlátaink. Ez pedig felkészít minket a londoni olimpiára.” „A harmadik negyed végéig nagyon jól játszottunk, ám akkor megtört valami, és messze elmaradtunk az addigi extra teljesítményünktől – értékelt Valentino Gallo. – Ezt a vereséget először fel kell dolgoznunk, majd abból erőt merítve új fizikai és szellemi energiákat kell mozgósítanunk célunk, a minél jobb olimpiai szereplés érdekében.” |
A kézisek a belgrádi döntőben húszezer néző előtt szenvedtek tisztes vereséget Dániától. Utóbbiakkal kapcsolatban viszont így sem érez senki csalódást: két hétig tűzbe hozták és lázban tartották az országot, a népet. Ráadásul olyan sportágban, amelyben az utóbbi években, évtizedekben legfeljebb epizodistának számítottak, nem többnek. Djokovics ellenben biztosan tartja világelső pozícióját, miként a pólósokat is illik az Eb-aranytól függetlenül jelenleg a(z egyik) legjobbként említeni.
Szerbia 2006-ban már Montenegrótól függetlenül nyert Eb-t Belgrádban, az idén pedig Eindhovenben ért fel a csúcsra. A köztes időszakban Eb-ezüst (2008, Málaga) és Eb-bronz (2010, Zágráb) jutott neki. Világbajnokságokon ebben a szakaszban egyetlen alkalommal nem állhattak fel a dobogóra (2007, Melbourne, 4. hely), miközben 2009-ben és 2011-ben is döntőt játszhattak, előbbiben legyőzték a spanyolokat, utóbbiban kikaptak az olaszoktól.
Az eindhoveni Eb csoportkörében négy győzelemmel és a Montenegrótól elszenvedett 11–7-es vereséggel zártak a szerbek, aki a folytatásban már nem hibáztak: az elődöntőben a vb-címvédő olaszokat győzték le, a fináléban pedig visszavágtak a montenegróiaknak. Egyrészt a csoportkörös, másrészt a 2008-as Eb-döntőben elszenvedett vereségért. A szerb sajtó kiemelte, a döntő nagy és sportszerű csatát hozott, a vízilabda megannyi szépségét felvonultatva.
A két kapus kiváló teljesítményt nyújtott, a mérkőzést azonban a rendezettebb és koncentráltabb szerb védekezés döntötte el – kétszer védekeztek kettős emberhátrányban –, így tudták a félidőbeli hátrányukat megfordítani, abból előnyt kovácsolni.
Montenegró a 2008-as Eb-győzelmét követően egy Eb-ezüstéremmel gazdagította éremkollekcióját, így a hazatérőket a győztesnek kijáró fogadtatásban részesítettek a szurkolók és a politikai vezetők egyaránt. A gárda Nikola Vukcsevics személyében kulcsemberét nélkülözte a tornán, majd kézsérülés miatt menet közben veszítette el másik meghatározó játékosát, Borisz Zlokovicsot. A döntőben aztán idő előtt vált ki Filip Klikovac. A minket az elődöntőben hosszabbításban legyűrő, de a szerbek elleni fináléban alulmaradó Montenegrót mindez érzékenyen érintette. „A csapat megmutatta, hogy nélkülem is milyen nagyszerű – mondta Zlokovics. – Úgy dolgoztunk, ahogyan azt egy igazi csapatnak kell. Ismét döntőt játszhattunk egy világverse- nyen, generációnk számára a londoni olimpiai aranyérem lehetne a korona. Ez egyelőre a vágyunk és a célunk, de… A legfontosabb az, hogy mindannyian őszintén hihetünk benne.” „Visszatért a hitünk és az önbizalmunk, amit az elmúlt években elveszítettünk, de most már tudjuk, hogy mi is az elithez tartozunk” – mondta Nikola Janovics. „Kétségem sincs afelől, hogy ott leszünk az olimpián. A mostani ezüstérem hatalmas erőt ad, Londonra is” – mondta Dusan Szimonovics, a Montenegrói Olimpiai Bizottság elnöke. |
„Köszönöm a játékosaimnak – mondta a szerb szövetségi kapitány, Dejan Udovicsics a győzelem, és az ilyenkor kötelező edzői fürdőt követően csuromvizesen. – Valóban a torna legjobbjai voltak, és teljesen megérdemelten nyerték meg az Eb-t.”
„Milyen csodálatos sporthetet zárt a hazánk! – lelkesedett Filip Filipovics. – Felejthetetlen pillanatokat éltünk át, a kézisek és mi is hatalmas sikert arattunk. Tudtuk, hogy nehéz döntő vár ránk, és valóban nem volt könnyű győzelem. Boldogan térünk vissza Belgrádba, aranyérmet adhatunk a hazánknak!”
„Sok szív és érzelem dolgozik most bennem – nyilatkozta Szlobodan Nikics. – Ez a generáció teljesítette az álmait. Nyertünk már vb-t, világligát és világkupát, most pedig Eb-t. Leírhatatlanul boldog vagyok, ez pályafutásom egyik legszebb pillanata.”
„Ezért jöttünk – mondta Szlobodan Szoro. – Úgy érzem, mi jobban és szebben játszottunk, de Montenegró nagy ellenfélnek bizonyult. Tökéletesen játszott, de ezt hiszem, még így is megérdemelten lettünk jobbak náluk. Nagy győzelem ez a csapat számára, amely tudja, hogy mit akar elérni.”
„El bírtuk viselni a hatalmas nyomást – nyilatkozta a döntőben két gólt szerző Vanja Udovicsics, aki harmadik Eb-aranyérmét szerezte. – Köszönjük mindenkinek, aki drukkolt nekünk itt a helyszínen és otthon. Azt hiszem, igazán büszkék lehetnek ránk, mert mi nagyon büszkék vagyunk rájuk.”
A döntőben a szerb kapus, Szoro 50 százalékos hatékonysággal védett (16/8), kollégája a túloldalon, az ellenünk is remeklő Scsepanovics 43.8 százalékkal (16/7) nem sokkal maradt el tőle. A kiegyenlített csata bizonyítékaként a szerb támadásoknál 34.6 százalékban voltak gólt eredményezőek a lövések (26/9), a montenegróiak kevéssel maradtak el (29.6 százalék; 27/8) ettől, de ez végül döntőnek bizonyult. Emberelőnyből egyformán öt-öt gólt szereztek a felek, de amíg a szerbeknek ehhez elég volt 14 kiállítás, az ellenfélnek 17 kellett. A bronzmeccsen már jóval nagyobb volt a két kapus közötti különbség, Szécsi Zoltán javára (59.1 százalék; 22/13), a honosított Goran Volareviccsel szemben (40 százalék; 20/8). Amíg mi 46.2 százalékos (26/12), addig ellenfelünk 25.7 százalékos (35/9) hatékonysággal vette célba a kaput. Az emberelőnyös mutató támadásban és védekezésben is mellettünk szólt, mi 14/5-tel zártunk, az olaszok 18/4-gyel. |