Tizenhárom napon belül másodszor küzd meg egymással a magyar és a szerb válogatott, ám már csak a mieink által megnyert csoportmeccs miatt sem szabad könnyű menetre számítani. Ráadásul soron következő ellenfelünk – jó szokásával ellentétben – nem veszítette el az életkedvét az elbukott elődöntő után, mert bár a Horvátországtól kapott 10–9-es zakó fájt, a tavaly világbajnok csapat az idén világliga- és világkupagyőztes lett, úgyhogy egyöntetű a vélemény: két arannyal és egy bronzzal el lehetne adni az évadot. Vagyis Szerbia nyerni akar Magyarország ellen, még ha szokatlan is, hogy az aktuális világesemény utolsó napján nem a fináléban, hanem csak a „kisdöntőben" találkoznak a felek.
„Nem kellett volna kikapnunk Horvátországtól, talán minden paraméterben jobbak vagyunk, ugyanakkor önteltség lenne azt gondolni, hogy legyőzhetetlenek vagyunk és minden versenyen nekünk van fenntartva az első hely – mondta a 3. pozícióért rendezendő meccs előtt Dejan Udovicsics szövetségi kapitány. – Nekünk a bronzmérkőzés lett a döntőnk. Nem azért, mintha revánsot akarnánk venni a magyar válogatotton a csoportszakaszban elszenvedett vereségért, hanem mert érmet nyerhetünk."
A játékosok is hasonlóan nyilatkoztak, Zsivko Gocics például kitért arra, hogy nincs miért szemrehányást tenniük egymásnak, mert a szezon harmadik világeseményén a harmadik érmet megszerezni siker lenne. Ezzel mélyen egyetértett Andrija Prlainovics, aki úgy tette viszonylagossá a kudarcélményt, hogy megemlítette: az Eb-címvédő Montenegró csak ötödik, a vb-ezüstérmes Spanyolország pedig csupán nyolcadik lett Zágrábban.
„Minden érem siker ezen a szinten. Egyébként sem lehet három versenyen csúcsformában teljesíteni egy idényen belül. Viszont még egyszer nem fogunk annyi és akkora hibát elkövetni, mint a csoportmeccsünkön!" – közölte végül harciasan Dusko Pijetlovics.
| Az Eb-n eddig a magyar válogatott legeredményesebb pólósának számító Biros Péter szerint a fáradtság nagyban közrejátszott az olaszoktól elszenvedett vereségben. „Néhányan rengeteget vagyunk vízben, egy idő után elfogy az erő. Egyesek már annyira fáradtak, hogy nagyon nehéz jól vízilabdázniuk. Gondoltuk, hogy ez lesz, várható volt, nem is panaszkodásnak szántam: ha nyertünk volna, akkor is ezt mondanánk, csak kicsit kellemesebb légkörben – kesergett Biros, aki a csütörtöki meccsen egyetlen másodpercet sem pihent (Madaras Norbert is csak 42 másodpercig nem volt vízben). – Ez a fáradtság nem feltétlenül testi, hanem lelki, hiszen két héten keresztül nehéz egyfolytában koncentrálni, minden apróságra figyelni. Ezért lenne jó, ha mások is többet tudnának játszani. Nem tapasztaltam, hogy lebecsültük volna az olaszokat, de lehet, hogy a mélyben valakinél megvolt ez az érzés. Ha valamelyikünk így indult neki az elődöntőnek, nagyon rosszul koncentrálhatott a mérkőzésen... Ha viszont állandóan ezen rágódunk, annak szombaton katasztrofális vége lehet." |
