Szívós az étteremben már olaszul rendel

- Norbival együtt, de külön kocsival utaztam ki Reccóba, sok csomag társaságában. Érkezésünk napján este bemutatták a szponzoroknak a gárdát, az új játékosokat, és másnap már edzettünk délután. Azóta napi két tréning az adag, egyelőre az úszáson és a kondin van a hangsúly.

- Szokja már Itáliát?
- Azon vagyok. Egyelőre minden zökkenőmentesen alakul - barátságosak, segítőkészek itt az emberek, Norbi is nagyon rendes. A hétköznapi beilleszkedéshez szükséges információkat már megkaptam, így például tudom, hol van a legközelebbi közért.

- Közel laknak egymáshoz Madaras Norberttel?
- Úgy nyolc kilométernyire. Ő Soriban, én meg Camogliban lakom. Szép nagy lakást kaptam a kikötő mellett, több ablaka is a tengerre néz.

- A nyelvet mikor kezdi el tanulni?
- Még nem tudom, de már írogatom a szavakat, mondatokat. Reccóban, az étteremben jó fejek a pincérek, ők is segítenek a gyors tanulásban - legutóbb az élelmiszerek neveit igyekeztem memorizálni.

- Ezek szerint jó barátja az olasz ételeknek.
- Sajnos igen, a focacciát különösen kedvelem. Egy hét alatt három kilót híztam, de nem lesz semmi baj, könnyen elégetem a felesleget.

- Nyaralt valahol a Világliga után adódó két hét alatt?
- Nem, és nem is akartam. Éppen eleget utaztam a nyáron, és annak tudatában, hogy Reccóban is elkezdődik a munka, inkább a családommal és a haverokkal töltöttem az időmet.

- Nem furcsa, hogy a Kőér utca helyett a Ligur-tenger partján dobálja a labdát?
- Dehogynem! Öt évet töltöttem el a Dominóban, és most kirepültem a fészekből. Természetesen követem a fejleményeket, sokakkal tartom a kapcsolatot, és remélem, nélkülem megnyeri a Honvéd a Magyar Kupát.