Kottából játszottak, ráadásul jól

No meg Varga Dénesben.
Ahhoz képest, hogy átigazolási malőrje, majd súlyos sérülése miatt hónapokat kihagyott, élete első igazán nagy meccsét úgy kezdte a tini, mintha a tojáshéj még nem billegne ott a fenekén… Mást ne mondjunk, törölt egy hármast, zsinórban. A világ egyik legjobb klubcsapata ellen. Úgy vagdosta a léc alá a labdát az első negyedben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Mindezt egy nappal a 18. születésnapja után.

Ugyanakkor valamelyest jelkép volt, hogy amikor negyedszer is elsütötte az ágyút, Tempesti védeni tudott - s attól kezdve mintha elvágták volna. Vargát is, a Vasast is.
S minthogy a Recco eladdig három akciógóllal tartotta a lépést - Angelini átlövésből és lefordulásból, Calcaterra centerből talált be - egyre erősebb kontúrokkal sejlett fel a vég. Az olaszok ugyanis kottából védekezték ki a Vasas akcióit: azaz nem az igazán veszélyes embereket hagyták lőni - Heszre, Mátyásra maradt a befejezés -, Steinmetz Ádámot pedig élve boncolták a szerb bekkek, elvégre mi sem áll közelebb hozzájuk, már csak az Athénben történtek miatt is. Különösen Vujaszinovics hentesmunkája volt feltűnő, melynek hevessége csak erősödött azután, hogy az első összecsapást követően az ő ujja nézett ki gyatrábban, mi több, még ki is állították (amikor a harmadik negyedben egy emberelőny örve alatt minden addiginál feltűnőbben vágta fejbe Steinmetzet, a kérdő arcvonásokra az ujját kezdte mutogatni centerünknek).
Egyszóval, a Vasasnak igazából a vendégek durvaságai miatt megítélt előnyökből lett volna esélye gólszerzésre, ám a gyilkos harcmodor elég sok energiát kiőrölt a mieinkből, azaz a befejezésekhez nem maradt annyi mentális és fizikai tartalék, hogy áttörjék az olasz falat, ráadásul Tempesti is elég elfogadhatóan nyúlkált a nem túl jól helyezett labdák után.

Ezen túlmenően a Recco épp akkor kezdte belődözni az emberelőnyeit, amikor igazán kellett: 3-3 után. Az első részben Nagy még kétszer is odaért Madaras és Vujaszinovics lövésére, azt követően viszont csak maga mögött kereshette a labdát: a társak nem tudták lekövetni a rutinos klasszisok mozdulatait.

Így csorgott le hazai gól nélkül a második és a harmadik rész, ami egy oda-vissza alapon folyó negyeddöntőn sok jóval nem kecsegtet, s imígyen húzott el szép fokozatosan a favorit. Angelininek nagyon ment, sőt, a vállsérüléséből épphogy felépülő Ikodinovics is megmutatta, jó munkát végeztek az orvosok azzal a varázslatos jobbjával: két eszméletlen nagy góllal járult hozzá a vendégek továbbjutást sejtető sikeréhez. Más kérdés, hogy a Vasas-tábor így is óriási ünneplésben részesítette kedvenceit, egyébiránt teljes joggal: küzdöttek becsülettel Steinmetzék, de ma ennél többet nem tudtak kifacsarni magukból. Azt a kevés cseppet is illik megbecsülni - pláne, hogy a facsarás technikájáról megbízható információi voltak a BL tavalyelőtti győztesének…