A szövetségi kapitány aztán a meccs napjára is tartogatott egy lélektani húzást. Edzés után bejelentette, hogy Kanada ellen nem száll vízbe a csapat egyik vezéregyénisége, Pelle Anikó, akire azonban továbbra is számít attól a pillanattól kezdve, ha jelentkezik: ismét a régi tűzzel ég.
Az észak-amerikaiak ellen kicsit nehezen találtunk magunkra, ám amikor Stieber emberelőnyből a mérkőzés tizedik percében 1–1–re alakította az állást, egyszeriben minden megváltozott! Forrni kezdett a víz, nem csupán roppant fegyelmezetten küzdött és a szó nemes értelmében játszott a magyar válogatott, hanem harsogtak is a húzóemberek: Stieber dicsért és korholt, közben pedig hatalmas hangerővel figyelmeztetett arra is, hogy sokmozgásos játékban állapodtak meg a taktikai megbeszélésen. No meg persze szórta a gólokat. Átlövésből, pazar ejtésből és előnyből.
A kapuvédő Sós Ildikó "Gyerünk, csajok!" kiáltását még a nézőtér utolsó sorában is hallani lehetett egy-egy labdaszerzést követően. Legpazarabb védéseit pedig éppen akkor produkálta, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk, azaz amikor a juharlevelesek éppen felzárkóztak volna. Bár a világ legjobb kapusaként is emlegetett "Manó" nagyszerűen védett, Faragó mindkét(!) tartalék hálóőrnek, Horváthnak és Tóthnak is adott lehetőséget.
A kapitány egyébként végigvezényelte az egész mérkőzést, igyekezett lányainak előre bekiabálni, mikor mit kell tenniük. Alaposan ki is merült ebben az ezerfokos égésben! A meccs után előbb bevetette magát a bemelegítőmedence vizébe, és csak utána mondta: "Ilyen a magyar válogatott, amikor a játékosok és az edzők egymásra találnak."