Évek óta csere nélkül véd

– Mit szól a felvetéshez? – kérdeztük a junior-világbajnoki bronzérmes Jászberényi Gábort, aki tavaly az amerikaiak elleni Világliga-találkozón debütált a felnőttválogatottban.
– Természetesen nagyon örülök neki, hiszen ez azt jelenti, hogy bízik bennem az edző. Tényleg nem nagyképűség, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha nekem nem megy, akkor a csapatnak sem fut a szekere. A helyzet az, hogy hét-nyolc gólnál nem nagyon tudunk többet lőni, így az a cél, hogy ennél lehetőleg kevesebbet kapjunk. Ez többé-kevésbé sikerült is.
– Az eredmények mégis nehezen jöttek, két hete edzőváltás is történt Egerben.
– Nem szeretnék ebbe belemenni, de azt tartom, hogy a Fradi elleni meccs kivételével nem vallottunk szégyent, jóllehet ez a gárda valóban többre hivatott a jelenlegi hetedik helynél.
– Ha Jászberényi Gáboron múlik, akár bajnok is lehetne, hiszen igazán emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez. Erre a szezonra tervezte a berobbanást?
– Ezt így nem jelenteném ki, már csak azért sem, mert öt éve, tizenhat éves korom óta első számú kapusa vagyok az Egernek. Talán azért is keltek most nagyobb feltűnést, mert tavaly bekerültem a felnőttválogatott keretébe, ami óriási megtiszteltetés számomra.
– Vagyis egy minden hájjal megkent hálóőrrel van dolgunk?
– Ha azt vesszük, hogy az elmúlt idényben a századik bajnoki meccsemet ünnepelhettem, és immár százhúsz-százharmincnál tartok, nem mondhatom tapasztalatlannak magam. Az elmúlt öt évben talán ha ötször maradtam ki a csapatból, és tulajdonképpen nincs mögöttem cserekapus. Ez az állandó készenlét, folyamatos szereplés megedzi az embert. Arra büszke vagyok, hogy az edzők mindig külön megbeszélték velem a védekezést, tulajdonképpen én irányítom a védőmunkát.
– Kellően erős a hangja hozzá?
– Alapvetően nem vagyok az az alkat, de igyekszem minél hangosabb lenni.
– Hány klub hívta már hangos szóval?
– A Fradi akart tavaly és tavalyelőtt nyáron, de nem mentem el. Persze előbb-utóbb én is szeretnék egy igazán nagy csapatban védeni.
– Miért adott akkor kosarat a zöld-fehéreknek?
– Mert még túl fiatalnak éreztem magam, meg aztán Egerben első számú kapus voltam – és vagyok.
– Mennyire merészek a válogatottba kerüléssel kapcsolatos tervei?
– Négyszer már szerepelhettem a válogatottban, és bízom benne, hogy a bő olimpiai keretben is ott lehetek – éppen azért szükséges a kirobbanó forma, hogy hozzásegítsen ehhez, és akkor lehet tovább is álmodozni… Persze nekem hatalmas öröm harmadik-negyedik számú kapusként ott lenni a tűz közelében.
– Van példaképe?
– A spanyol Jesus Rollán, de nagyra tartom a magyarokat is, így Kószt és Szécsit is. Rollán azonban nemcsak remek kapus, hanem különc is, akitől valósággal félnek az ellenfelek. A védéseit követő vigyora, odamondogatásai teljesen elbizonytalanítják a lövőket. Én másfajta típus vagyok, inkább csak azzal törődöm, hogy tegyem a dolgom, mégpedig a lehető legjobban.