A bajnokcsapat jó volt, a címvédő volt jobb

Márpedig egy ilyen szintű versenyben ez elvben elengedhetetlen lenne: a két leggyorsabb ember kiesése sokat nyomhat a latban.
Az utóbbi időben klassziscsapat-formát öltött hazaiak mindenesetre elrontják az első emberelőnyt – Fodor pattint a kapufára –, a Vasas viszont kihasználja a sajátját (Varga Tamás kapáslövése "ül”). A másodikat már nem – ezt a fórt viszont érdekes esemény előzi meg: a Hesz Máté–Kiss Gergely brusztból (melynek évekre visszanyúló históriája nem nélkülözi a tagadhatatlanul randa elemeket sem) ezúttal a Domino balkezese jön ki rosszabbul, most ő üt láthatóan, s már a hatodik percben végleg partra kerül. Ennyiben egyenlítődnek az erőviszonyok: a bajnok balkezese is kiszáll. Mindazonáltal nem emiatt száll el a Domino következő két fórja is: elébb Molnár kezéből csúszik ki a labda, majd Biros ravaszkodását "fejti meg” jó időben az első negyedben szédületesen védő Kósz. S miután Gombos meglóg egy remek gól erejéig (0–2), Somossy József – aki szinte alig áll fel a padról – elkezdi pihentetni nagy testű embereit, így kerül medencébe már az első játékrészben az ifjú Csintalan.
A második rész azonban a Domino jegyében indul: egy kontrafaultot követő kontrát Fodor fejez be Molnár remek passzából, majd Biros Kiss helyéről találja meg a rést Kósz keze és a léc között emberelőnyből (2–2). A Vasas mindenesetre nem rohan, amennyire lehet, lassítja a játékot, védekezésben ritkán zónázgat, szoros emberfogást játszik, amivel felkínálja az emberelőnyszerzés lehetőségét, más kérdés, hogy a Domino vagy ezzel nem él, vagy a fórral. Nem mintha az angyalföldieknek jobban menne hat az öt ellen: Varga Dániel és Mátyás is elszórja a labdát, azaz félidőben döntetlen az állás, a színvonal pedig – köztünk legyen szólva – lehetne magasabb is. Tegyük hozzá, ebben inkább a hazaiak a ludasak, mennének, de nem megy nekik – míg a magukat a szombati KEK-elődöntő előtt lenullázni nem kívánó piros-kékek afféle alapjátékot mívelnek, lesz, ami lesz alapon.
A harmadik negyed aztán vízilabdára emlékeztető mozzanattal indul, Szívós nagyon eltalálja a jobb felső sarkot, majd a sokadik, nem túl acélos vendégtámadást követően Fodor a soros fórt egészen elsőrangúan pattintja a léc alá. A következő két előnymegjátszás is tanulságos: Molnár másodjára állít az irányzékon, első húzását Kósz lehúzza, a második, pattintott változattal viszont nem tud mit kezdeni a kapus. Eközben Gergely két hihetetlen védéssel fagyasztja be együttese vezetését – végül Mátyás az, aki emberelőnyben valahogy bepréseli fölötte a labdát. Csakhogy Szívós sem téveszt fórban, igaz, nincs nehéz dolga, hiszen egyedül úszik be Kósz elé (6–3). Megjegyzendő egyébiránt, hogy a kiállítások aránya 10–5 ekkortájt – ám ez nagyrészt a játékstílusbéli differenciából következik, nem holmi pártoskodásból.
Ezt aláhúzandó angyalföldi fórral startol az utolsó játékrész, Varga Tamás pedig nagyon eltalálja a pipát. Szívós is elkapja ugyanakkor a fonalat, szerb klasszis szélsőket idéző biztonsággal teszi be a labdát a rövid sarokba úgy, hogy a blokkoló védő és a kapus is előtte áll (7–4). Kisvártatva Varga Zsolt tör be sem istent, sem embert nem ismerve – védőt a legkevésbé, az valahol alatta van –, s szerez pazar akciógólt. A Dominónak megteszi a fór is, pláne, ha kettős – Székelyék nem díjazzák a túlzott keménységet –, Vári pedig keresztülnyomja a labdát a kézerdőn (8–5). A meccs amúgy kiállítások dolgában lassan a mondásbéli szénásszekérre emlékeztet – nincs olyan, amelyikre ne férne fel még egy villával –, emitt újabb kettős előny születik (kimarad), amott szimpla (Molnár kiszólása is cserés kiállítást ér, amúgy), de Varga Dániel lövésénél a léc csattan. Ami viszont ügydöntő lehet, hiszen marad annyi idő, hogy elspricceljenek a hazaiak, Bárány pedig nem kegyelmez, így lesz közte kettő helyett közte négy, ami ezen a szinten elég masszív, talán túlontúl is masszív különbség. Igaz, a Vasas is csak masszívabb lehet a jövő csütörtöki visszavágón.

Mestermérleg:
Kovács István: – Noha elég hamar elvesztettük az egyik kulcsemberünket, jól játszott a csapat, végighajtotta a kemény és sportszerű mérkőzést.
Somossy József: – A mérkőzéstől függetlenül szeretnénk méltóképpen képviselni a magyar vízilabdát szombaton, Sabadellben.