Jó kezdet, nem csak fél siker

Miután az első mérkőzésen a fantasztikusan küzdő Fradi az idényben elsőként tudott nyerni a Kőér utcában, minimum lebilincselőnek ígérkezett a visszavágó – ráadásul a hajrát pénteken csúnyán elbaltázó bajnokcsapat az egygólos hátrányt egy "Fodor Rajmundnyival” megtoldotta, hiszen a Domino egyik legjobbját 39 fokos láz döntötte le már az első meccset követően. Persze, az "igazán” hazai pálya előnyét a tévéközvetítés miatt feladó zöldeknél is foghíjas volt az állomány, Gyöngyösi András cserelehetőségeit Lehmann eltiltása szűkítette, s Paján sem számított teljes értékűnek, elvégre ő épphogy leküzdötte a Fodoréhoz hasonló fajsúlyú lázat.
Igen higgadtan indított a Honvéd, az első meccsen halovány Biros két remek bejátszásából Bárány egy gólt és egy emberelőnyt szerzett, utóbbit Biros bepattintotta, így két perc alatt 2–0 volt a vendégeknek. Erre egy elég haloványan megjátszott Fradi-fór, továbbá két, Gergely által hatástalanított átlövés volt a nem túl meggyőző válasz, így amikor Kiss kapáslövése is becsusszant, akár a továbbjutást eldöntő lélektani folyamatok is megindulhattak az agyakban. Erre újabb bizonyítékul szolgált egy kapufán csattanó Nyéki-bomba, továbbá Molnár remek centerezése.
A folytatásban négy vérszegény ferencvárosi átlövési kísérlet és Sugár előnygólja hovatovább zavarba ejtően nagyra növelte a különbséget (0–5). Tíz perc pergett le, amikor Hosnyánszky egy igen mutatós "surrantással” valahára Gergely mögé juttatta a labdát emberelőnyből, majd egy perccel a félidő előtt Katonás is úgy lőtt, ahogy tőle várható – szintén fórból –, ami cseppnyi izgalmat csempészett a partiba. Eztán Kiss másodjára elpasszírozta a labdát Nyéki blokkja mellett, ám a túloldalon a Fradi időkérést követően egymás után a harmadik előnyét is kihasználta: négy másodperc alatt sikerült eljuttatni Balatonihoz a labdát, aki hat tizeddel a dudaharsanás előtt egy kapufás pipával izgalmas második félidőnek ágyazott meg (3–6).

Két percig inkább a Fradi játéka tűnt átgondoltabbnak – a Domino sehogy nem lelte a zöldek amúgy kockázatos zónájának ellenszerét –, mígnem Katonás egy pillanatra elfeledkezett Kissről, márpedig a balkezest nagy bűn otthagyni öt méteren. A reménytelibb periódusnak kis híján vége szakadt, ám Pelle két remek védéssel tartotta a lelket az övéiben, akik közül Hosnyánszky elég szépen eltalálta a jobb felsőt (4–7). Minthogy a honvédosok továbbra is pusztán bolyongtak az M-zóna rejtelmei között, góllövési esély eztán is a Fradi előtt adódott csak, ám a negyedzáró fórt elbaltázták Székelyék, a labda jóval a duda után akadt meg a hálóban, így maradt a közte három.
Alighanem dönthetett volna a Domino, ám Kiss két méteren belülre tévedt egy emberelőnynél, a zöldek jöhettek, csakhogy Hosnyánszky sokadszorra is a felső lécet találta el. Szívós segítség gyanánt elkövette azt a hibát, hogy a két megugrásra kész ember közül lőtte el a labdát (rosszul), így ketten spricceltek Gergely kapujára, más kérdés, hogy az indítás a katasztrofális és a tragikus mezsgyéjén mozgott, Katonás mellé esett a labda, aki eltempózott mellette, az ellenfél köszönte szépen, s Biros három perccel a vége előtt eldöntötte a továbbjutás sorsát. Közte kettő helyett közte négy, avagy így lett hamuvá a rengeteg munka, amit a 0–5-ről való felállásba fektettek már-már sikerrel kecsegtetően a hazaiak. Ez meg is látszott rajtuk, a hátralévő időszakban Kádár szép átlövésgólja sem javított sokat a kedvükön (5–8): tavaly decemberben kezdődött rossz szériájukat nem sikerült megtörni. S ami az érzetet gyalázatossá fokozza: volt rá esélyük, nem is akármilyen, nem is akárkik ellen.

Mestermérleg
Gyöngyösi András: – Nehéz mit mondani… Nulla–öt után csak kapaszkodtunk, hiába. Le kell szűrnünk a tanulságokat, elsősorban nekem.
Kovács István: – Mindjárt másképp festett a meccs, hogy az elején odafigyeltünk, és belőttük ugyanazokat a helyzeteket, amelyeket pénteken kihagytunk. Persze, abból a bizonytalankodásból is okulni kell, ami a második félidőben történt a támadásaink során.