Vízilabda: Varga Tamás elhivatottan neveli a palántákat szülővárosában

Két és fél hónapja indult, és már nagy népszerűségnek örvendve működik Szolnokon a Varga Tamás Pólósuli. A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó névadó az Invictus egyesületén belül hozta létre immár a harmadik műhelyét.

Varga Tamás 2011 és 2016 között Debrecenben vezette az első hasonló neveldéjét, és többek között ott ismerkedett meg a sportág alapjaival az FTC világbajnok pólósa, Fekete Gergő is. Szegeden máig működik a második, lányok részére alapított nevelőbázis, és most Szolnokon is sikerrel kezdődött meg a munka.

„Nagyon örülök, hogy az Invictussal és a korábbi ikonikus válogatott játékossal, Mohi Zolival együttműködve kezdhettem el a munkát Szolnokon – mondja Varga Tamás. – Számomra különleges ez a helyszín, hiszen

Debrecenben a végére több mint háromszáz gyerek edzett a pólósuliban, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy Szolnokon már két és fél hónap után negyvenen leszünk. Ez megerősített abban, hogy jó ötlet volt elindítani a műhelyt.”

Varga Tamásra annak idején nagy hatást gyakoroltak az uszodában megforduló kiváló játékosok és edzők. A klasszis abban bízik, hogy az ő személye is inspirálja a növendékeket.

„Amikor gyerekként elkezdtem vízilabdázni, akkor a parton álló olimpiai bajnok Hasznos Pista bácsira úgy néztem fel, mint az istenre. És hasonló csodálatot és tiszteletet váltott ki belőlem Cseh Sanyi bácsi vagy Urbán Lajos bácsi jelenléte is. Remélem, hogy a mostani gyerekek szemében nekem is megvan ez a vonzerőm. Én nekik szeretném visszaadni azt, amit akkor én kaptam.”

A pólósuli elsődleges célja a vízilabda megszerettetése és az alapok megtanítása. Varga Tamás kiemeli, mellette Mohi Zoltán és Zsovák Péter személyében elhivatott, felkészült trénerek irányítják az edzéseket, amelyekre mindenféle előképzettség nélkül érkezhetnek a gyerekek.

„A debreceni pólósulival ellentétben, itt nem kell, hogy már úszástudással érkezzenek a gyerekek. Akikkel szükséges, azokkal teljesen az elejéről kezdjük. Három csoportban dolgozunk, és csak az általam vezetett harmadikban jelennek meg a labdás gyakorlatok.

Tehát nagy előny a mostani hat-hét-nyolc éveseknek, hogy az úszóedzések végén már labdázhatnak például egy bújtatott lábtempó-erősítő gyakorlat keretén belül.”

A pólósuli a gyerekek nevelésével az egész hazai vízilabdát igyekszik szolgálni.

„Nevelőegyesület szeretnénk lenni. Nekünk nem fáj, ha a gyerek tizenhárom-tizennégy évesen azt mondja, hogy tovább akar lépni. Mehet akár a másik városi egyesületbe is, hiszen ez a műhely nem a Szolnoki Dózsa ellen jött létre. Az is lehet, hogy mi mondjuk azt egy klubnak, hogy vigye el a tehetséges fiatalunkat.

Aztán ha nagyon sokan leszünk és a játékosok itt akarnak maradni, akkor talán majd mi is elindulunk a gyermek-, serdülő- és ifjúsági bajnokságban. De ez most nem cél. Elsősorban a magyar vízilabdának szeretnénk termelni a játékosokat. Ebben a nemes feladatban találtam meg az örömöt és a mindennapi motivációt.”

(Kiemelt képünkön: Varga Tamás edzést tart)